Kassák Lajos: Férfiének a rózsaláncról

Elindultam tőled
S mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.

Sajognak csókjaid s kezemben felejtettem kilincsed.
Óh, balga szivem, amint egyedül ballagok
olyan vagyok, akár az állat, ha riadtan menekül
olyan vagyok akár a gyermek, ki szájában
az édes tej izével jajong anyja után.

Miért is mentem el, mért nem maradtam nálad?
Kilenc tövis került azóta talpamba
szivenre kilenc abroncsot vert az emlékezés
s ki tudja mi lesz velem, ha egyszer
szél kerekedik s vad tölcsérében magával ragad.

Óh, fivéreim mind, kik e földön bolyongtok
segitő jobbot hiába nyujtunk egymás felé.
Harcban vagy szerelemben vérzünk el egyedül
miközben sután és reménytelenül dadogjuk
irgalom az ember fiának, ki bennünk lakozik.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me