Szolnoki István: A gondolatolvasó gép • André Maurois regénye — Franklin-kiadás
Szolnoki István: A gondolatolvasó gép •
André Maurois regénye — Franklin-kiadás
André Maurois regénye — Franklin-kiadás
H. G. Wellsnek, vagy Karinthynak való téma. Egy amerikai egyetemen professzorkodó angol természettudós érzékeny gépet konstruál és a fonográfhoz hasonló módszerrel felvételt készít a gondolatról, vagy legalábbis a gondolatnak azokról az elemeiről, amelyek szavak formájában s a gégefőben megfelelő rezgéseket elindítva jelentkeznek.
Fantasztikus regényt várunk, a civilizáció forradalmát, vagy gúnyiratot az egészségtelenül túlzó mechanizálódás ellen. Az író azonban mintha szégyenkeznék a tárgyban rejlő fantasztikum miatt. A cselekményt tudatosan — nem is a jövőbe — hanem a közelmúltba helyezi s letompítani igyekezvén az olvasó csodálkozását, kispolgári realisztikus milieuregényt ír, sőt a lélektani lehetőségeket is alig aknázza ki.
Maurois nem a feltalálót, hanem annak kollégáját, az első kísérletek egyik véletlen áldozatát, a francia irodalomtanárt választja regénye hőséül; házastársi veszekedések, megbékülések, a kisváros egyetemi életének intrikái között pereg a regény és kallódik el jobb sorsra érdemes, érdekes alapgondolata. A házastársak, akik kihallgatták egymás legtitkosabb álmodozásait, átmeneti elhidegülés után közelebb kerülnek egymáshoz s gentleman agreement-t kötnek, hogy a másik tudta nélkül többet nem fogják az átkozott masinát használni.
Az irodalomtanár visszatér Franciaországba s itt még egyszer olyasmi történik, ami a regényt szélesebb horizontok felé indíthatná el. A tanár "pszichográfjával„ a vele ellentétes politikai nézeteket valló sógora titkos gondolatait lesi el s csodálkozva tapasztalja, hogy milyen tisztességes ember az, akit azelőtt politikai szenvedélyektől elvakultan gyűlölt. A két férfi közt meleg barátság fejlődik ki s bár az író néhány szóval jelzi is, hogy tudatában van annak, amit itt a pszichográf szerepéről, egy általános európai megbékélésről bővebben s talán valami nagyszabású cselekmény formájában elmondhatna, megint csak elsétál a lehetőség mellett, sőt végleg elejti (mondhatnánk: leejti) témáját. A pszichográfból néhány évvel később megszokott, divatjamúlt játékszer lesz, különösen, mert kiderül, hogy nem az emberek szándékát, terveit, hanem az ártalmatlan álmodozásait képes kikémlelni.
Erre a dicstelen sorsra jut a gondolatolvasó-gép, de ne sajnáljuk. Ugyan hová is lenne a gondolatszabadság végső, még ki nem kezdett, s egyre inkább újra elterjedő ősformája, t. i. az, hogy "gondolhatsz, amit akarsz, csak kimondani nem szabad„?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
