ILLYÉS GYULA: BABÉR | Nyugat 1908-1941

ILLYÉS GYULA: BABÉR

Tudd meg, hogy nem csak a diadal jele:
a biztonságnak is jele volt, marad

Apolló fája, a borostyán.
Lombja közé nem ütött a villám.

Fejére fűzte mind, ki viharban ült
hajóra, lóra; tiszta időbe csak

költők hordták, - mily láthatatlan
mennykövek, ős veszedelmek ellen?

Pálcával csaptam orron a Szörnyet én,
a csűr-dézsmálót, - messze az árva nép

hátrálva, integetve nézte
mit mivelek, - mi kimélt meg engem?

Suhintást és fényt érzek. Az ég derült.
Tornyokban vadként ül, feszül izmosan

az omlás, - mily port rúg, ha ugrik!
Jelre fülel; vele én. De csend van.

Veszem babérom. Már nekem erre kell.
Szabadba ismét, hangosan, így megyek

bízva Uramban, Istenemben!
Óvni magam nem az én ügyem már.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!