Szeptember 3.
Szeptember 3.
Ezt hozta. Negyed tizenkettőkor jön a sürgöny az angol hadiállapotról. Ettől féltünk öt… hat… hét…, megálljunk, csak, hány év óta? Éppen húsz év: 1919 óta. Lemegyek a szerkesztőségbe. A lépcsőn megfog egy altiszt. "A lengyel vitéz katona", mondja.
Olyan, mint a többi vasárnap. De hát mit is gondoltam róla? A halálunk napja is olyan lesz, mint a többi. Ebéd után Donizettit hallgatok, s egy német műtörténetben lapozok. Eszembe jut egy régi nyár anyámmal Bajorországban. Három fia volt a vendéglősnek. A legidősebb fiú akkor szerelt le. Gyűlölte a háborút. A középső spengleriánus volt, tanítónak készült. Azóta valószínűleg fontos ember a pártban.
Este körülnéztünk a városban. Higgadt és csöndes, majdnem komor. Még öljük egymást, de valahogy már kiöregedtünk a háborúból. Úgy látszik, avul a műfaj.
– Én már nem félek – mondja váratlanul az asszony.
Nincs is oka. Isten haragos munkája megkezdődött. Már nem kell félnünk készülő haragjától.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
