Illyés Gyula: JEREMIÁS
S a romok mérnökei ott:
A konok torzó-tervezők, az ősi
Csend megszállt álmodói, rendezői.
És pontos rajz szerint omol
Büszkeségünk szép magasaiból
A kő, a vas, az agyagba kevert
Nyujtózó eszme. Feldobott csokor:
Úgy száll, foszol, kereng le majd a kert.
Vérző madárként sír, fut az idő.
Amit jósoltam, mind betelt.
Hűs orvos-ujjuk érintéseitől
A nyelv kihull, a szem kidől,
Elveszti, amért létre kelt:
Eszét veszti a csecsemő.
Amit jósoltunk, mind betelt.
Ó, forditott világ. Patája
Körül dörgéssel s gyors tüzek
Korbácsával a dühös ég
A bokrok, ólak közt üget,
Tiporja gyáva gyermekét.
Mult kék színével jár az égen
Atyáink munkás házatája.
S csak büszkébb, ha senki sem ért.
Akár az est, elborulok,
Tán sírok, tán játszadozok,
Hogy nem felelek semmiért.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me