KOMJÁTHY ALADÁR: SZÁMADÁSOK ÉJE
van már az életed,
mikor az ifjuság s a szépség
az útból félretett.
ágyad szélére ül,
hiába süt a hold az égen,
sötétség van belül.
egy hang s a borzalom
reádborul, mint tetszhalottra
a súlyos sírhalom.
gyötör kegyetlenül
s a vér riadt, szűkült eredben
megdermed és lehül.
dörög a harmadik
s rémülten érzed, hogy agyadban
csupa kígyó lakik.
vádol a negyedik
s visszahangos lelkedben a kétség
sötéten felnyerít.
eltűnt szerelmeid
s álmatlanul vergődsz az ágyon,
estétől reggelig.
nem hoz vigasztalást,
irgalmatlan bánat takar be,
mint egy izzó palást.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me