ILLYÉS GYULA: HAJNAL
ILLYÉS GYULA: HAJNAL
Csorg vissza már az éj, fut ablakrésen, ajtón -
emelkedik velünk szobám
súlyosan és aranylón,
akár a tengeraljból
egy ezredév után
kiemelt bárka -
Ébredj szép áldozat, meséld el,
kalandodat a sűrű örökléttel.
Mit kóstáltál, hogy szem-lezárva
lefordultál az édes pusztulásba?
emelkedik velünk szobám
súlyosan és aranylón,
akár a tengeraljból
egy ezredév után
kiemelt bárka -
Ébredj szép áldozat, meséld el,
kalandodat a sűrű örökléttel.
Mit kóstáltál, hogy szem-lezárva
lefordultál az édes pusztulásba?
Mit kaptál ott kiváncsi? Mutasd, mit karcolt ma
foglaló jelként odalent
az alvilág arcodra?
Hogy jussom elharcolja
a szörny-had mit üzent
veled, mily átkot?
(Míg önnön szobrunkként, mint márvány
sírboltra vésett királyfi-királylány,
mi kéz-kézben, mosolyba vásott
szájjal romoltunk, csaltuk a világot.)
foglaló jelként odalent
az alvilág arcodra?
Hogy jussom elharcolja
a szörny-had mit üzent
veled, mily átkot?
(Míg önnön szobrunkként, mint márvány
sírboltra vésett királyfi-királylány,
mi kéz-kézben, mosolyba vásott
szájjal romoltunk, csaltuk a világot.)
Gyülölöm én az éjt. Mindent, mi volt! Az álom
torz akvárium-tájait,
az árnyakat e tájon,
kik egykor a világon
mi voltunk és akik
levonnak, húznak -
Már nem vagyunk ők! Nem, nem! Ha az éj le:
fölránt a hajnal is egy öröklétbe!
Én vagyok honn. Higyjed. Vagy ne szólj, csak
kövess, Eurydicé, talán kihozlak.
torz akvárium-tájait,
az árnyakat e tájon,
kik egykor a világon
mi voltunk és akik
levonnak, húznak -
Már nem vagyunk ők! Nem, nem! Ha az éj le:
fölránt a hajnal is egy öröklétbe!
Én vagyok honn. Higyjed. Vagy ne szólj, csak
kövess, Eurydicé, talán kihozlak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
