ILLYÉS GYULA: JÁTSZOTTAM…
játszol te is, vídám vagy.
Nevettél. S hirtelen a menny
eltorzult, fényes szájad.
villámaid ragyogtak -
Néztem cikázó sorait
hánytorgó homlokodnak.
karba kapott, becézvén,
Egyszerre szemefénye ott
röpdelt a balta élén.
Mi részegít? Hiába
nevetsz már. Félve figyelem,
hogy jársz, dülöngsz a házban.
csattan, törik, mint ablak!
Lámpa húll, hó száll, tollpihék;
a gyermekek zokognak.
tavaszi-őszi szélben.
Rámhajolsz? Még rejtelmesebb
arcod; mint tükörképem.
erdők; mezők letépve.
Hallgatsz. Neked is harc között
adatik már csak béke?
ha könny közt vall, dadog már?
Mint nékem? Ki vagy, nem tudom,
csak azt, fiad vagyok már.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me