Illyés Gyula: Önző | Nyugat 1908-1941

Illyés Gyula: Önző

Ha a szerzéshez még nem is,
az eldobáshoz már e tájon
volt erőm, hitem, ravaszságom,
becsapva éber lelkem is.

Egyenként s titkon, mint aki
lopni készül, ugy tapogattam
s vetettem el mind hamarabban,
mi züllesztett reményleni.

Munkálkodom, az idő sürget,
tudjak még jókor megtagadni
mindent, hogy meg tudjak maradni
embernek, bár vaknak-süketnek!

Ritkul a táj, akár vonatban
a száműzött körül honán tul.
Szállok szédülten a világból
egy helyben állva, mozdulatlan.

Tudok már jól feledni, jól
csak állni, hű arccal előre,
súlyos csönddel tömörre tömve,
önzően, mint a kőszobor.

Keményedem, mint mag körül
a csontház. Mit kell megőriznem?
Ha feltör, megtudja majd isten,
keserüt nyelvén, emberül.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!