DERDÁK TIBOR (SZDSZ)
DERDÁK TIBOR (SZDSZ)
DERDÁK TIBOR (SZDSZ) Akkor én fölállok, és remélem, hogy működőképes leszek. (Derültség a terem bal oldalán.)
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mifelénk Baranya megyében sokféle nemzeti kisebbség él együtt. Ez az együttélés általában békésnek mondható. Bár bizonyos érdekkülönbségek azért kitapinthatók az egyes falvakban.
Mármost, létre fogjuk hozni az önkormányzati törvényt, abban reménykedünk, hogy a nép a falvakban hatalomra fog jutni mintegy. Személyesen pedig abban reménykedem, hogy ez a hatalomrajutás a nemzetiségeink számára is kézzelfogható, hús-vér, érzéki demokrácia lesz és nem valami plátói demokrácia. Ugyanis Platón nem volt jó véleménnyel a demokráciáról. Ő úgy gondolta, hogy a demokrácia nem más, mint a többség tülekedése a hatalom körül, és a mindenkori kisebbség ezen nagyon csúnyán rajtaveszthet.
Azt hiszem, hogy nekünk sokkal jobb véleményünk van a demokráciáról, és komoly nemzeti érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a kisebbségeket egészen más helyzetbe hozzuk, legalább itt Magyarországon. Úgy gondolom – és azt hiszem, nem állok egyedül ebben a Házban ezzel a gondolattal –, hogy a kisebbségeknek erős jogosítványokra és szilárd biztosítékokra van szükségük ahhoz, hogy az ő hangjuk is hallatszódjon, s ahhoz, hogy a többség partnerként kezelje ezeket a kisebbségeket.
Nemrégiben volt szerencsém részt venni Koppenhágában egy emberjogi értekezleten, egy nemzetközi konferencián. Ott a román küldöttől azt kellett meghallgatnunk, hogy a nemzeti kisebbségeiknek nincsenek kollektív jogaik. A román nagykövet azzal a kifejezéssel élt, hogy a kollektív jogok koncepciója ködös elképzelés és jogi nonszensz. Különösen óvta a román nagykövet a kisebbségeket mindenféle kulturális autonómiára való törekvéstől, attól, hogy saját intézményeket hozzanak létre, egyáltalán attól, hogy saját magukra találjanak.
Román kollégáink a demokratikus megoldás kulcsát – hiszen ők is azért erről beszéltek –, egészen máshol keresték. Ott tudniillik, hogy az országban egységes döntéshozó testületek működjenek. És ezekben a testületekben biztosítani, garantálni kell a kisebbségek megjelenését, képviseletét.
Csapodi Miklós kollegám bizonyára emlékszik rá, hogy mennyit kellett volna pironkodnunk, amikor román kollégáink elbüszkélkedtek azzal, hogy például az erdélyi örmény közösség, amely egy néhány tízezres közösség, hallathatja szavát a nagy nemzetgyűlésben, és ez milyen nagyszerű dolog.
Magam is erdélyi örmény családból származom, gondolhatják, hogy felvillanyozva jöttem haza Koppenhágából. Hiszen ez egészen új filozófia, amit román kollégáinktól megtanulhattunk a kisebbségek jogi megvédelmezése tárgyában. Ugyebár ez azt jelenti, hogy ne adjunk a kisebbségeknek semmiféle kulturális autonómiát, semmiféle intézményeket, semmiféle kollektív jogokat. Ámde biztosítsuk megjelenésüket a testületekben.
Mármost, kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, mi történik akkor, ha ez az én távoli örmény rokonom feláll a bukaresti parlamentben, és azt mondja, hogy hozzunk létre állampénzen egy örmény középiskolát, hiszen vagyunk néhány tízezren és milyen jó lenne. Azt hiszem, Önök tapasztalt politikusok, pontosan tudják, hogy mi fog történni, az államalkotó többség őt le fogja szavazni. S Romániában nem lesz így örmény középiskola.
Mármost ezt nevezem én plátói demokráciának. Arra jó, hogy lehessen vele dicsekedni nemzetközi konferenciákon, de arra is nagyon jó, hogy a legsimább úton ki lehessen semmizni a kisebbségeket a kollektív jogaikból.
Amint hazaértem, rögtön elkezdtem tanulmányozni az önkormányzati törvény tervezetét. Azért ezt, mert Kálmán Attila képviselőtársam a bizottsági ülésen úgy fogalmazott, hogy Magyarországon a kisebbségek szétszórva élnek, és ezért a magyar kisebbségi politikának elsősorban az önkormányzati szinten kell megvalósulnia. Tudjuk – például Verebély államtitkár úrtól –, hogy ennek a törvénynek az előkészítése még abban az időszakban zajlott, amikor Magyarország állami címere a megtévesztésig hasonlított a szomszédos országok állami címereihez. S ezért bizony gyanakodva vettem kezembe ezt a szöveget, hogy esetleg nem találkozom-e a plátói demokráciának ezzel a rossz emlékű koncepciójával a szövegben.
Sajnos nem csalatkoztam. A törvénytervezet koncepciója arra épül, hogy az önkormányzati törvény – tehát az első törvénycsomag – mélyen hallgat a kisebbségi jogokról. Ha azt nem nevezzük említésnek – amit már Remport Katalin képviselőtársam ki is akar javítani, nagyon helyesen –, hogy nem elősegíteni kell a kisebbségi jogok érvényesülését, hanem biztosítani kell. Ezen az egy említésen kívül sajnos meg kell mondani, szó sem esik semmiféle kollektív jogokról.
Hanem a második csomagban, a választójogi részben esik szó a kisebbségek bejuttatásáról a testületekbe. Talán értik, hogy miért vannak fenntartásaim ezzel az elosztással. Megnézegettem azt: például mit tehet egy kisebbség akkor, ha szembekerül azzal a kérdéssel, hogy a falu pénzét útépítésre költse vagy felvegyen egy nemzetiségi tanerőt. Ezt a dilemmát otthonról ismerem, a mi falunkban ez hasonló formában előfordult. Nyilvánvaló, hogy az útépítés, mivel az úton mindenki jár, közügy. A nemzetiségi tanerő partikuláris érdek. Egészen valószínű, hogy – akármilyen jó szándékúak a képviselőtestület tagjai majd, és akármennyire szeretik a nemzetiségi politikát a maguk részéről –, le fogják szavazni a nemzetiségi tanerő ügyét, és egyszerűen a kisebbség a rövidebbet fogja húzni. És mindig a rövidebbet fogja húzni, ha nincsenek jogi garanciái.
Azt is fontosnak tartom, hogy a nemzeti kisebbségeknek az önkormányzatok döntési mechanizmusaiban legyenek valamiféle közhatalmi jogosítványaik. Úgymint: kifogásolási, egyetértési jog, különösen jogorvoslatokra gondolok. Sajnos ezekről a törvénytervezet egy szó említést nem tesz.
Érthető is, hogy nem említ semmit. Hiszen nincs kire telepíteni ezeket a jogokat. Mert az a néhány árva képviselőtestületi tag, akiket – mondjuk meg őszintén – a választójog megerőszakolásával bejuttatnánk ezekbe a testületekbe, nem elegek arra, hogy valóban erővel képviseljék ezeket a jogokat. Hiszen ők ugyanolyan testületi tagok, ők leszavazhatók. Ők nem különböznének attól a távoli örmény rokonomtól, akire olyan nagyon büszkék a román jogfilozófusok, s különösen nemzetközi síkon olyan büszkék.
Biztos vagyok benne, hogy ennek a Parlamentnek van füle a Kelet-Európában mindenfelől felhangzó nemzetiségi panaszokra. Abban is egészen biztos vagyok, hogy ez a Parlament már elfelejtette azt az idejétmúlt jogi, jogfilozófiai koncepciót, miszerint egy testületet úgy kell felépíteni, hogy legyen benne egy nő, egy fiatal, egy nemzetiségi is, ki ne felejtsük, egy pap, egy tsz-dolgozó. Azt hiszem, hogy ezen túlvagyunk.
Nem ez a dolog megoldása, hanem partnerként kell kezelni ezeket a nemzeti kisebbségeket. Ezt pedig csak akkor tudjuk tenni, ha valamilyen módon pozícióba hozzuk őket.
Abban is biztos vagyok, hogy a választójogi törvény tervezetének X. fejezete nem fog változtatás nélkül keresztülmenni, hiszen egészen egyértelmű, hogy ott álszent és alkotmánysértő elképzelések vannak. Nem hiszem, hogy ez a Képviselőház azt el fogja fogadni.
Abban is egészen biztos vagyok, hogy ez a Képviselőház közhatalmi partnerként akar számolni a nemzeti kisebbségekkel, hiszen úgy gondolom, nekünk ebben a dologban példát kell mutatnunk itt, Európának ebben a felében, komoly nemzeti érdekeink fűződnek hozzá.
Végül: biztos vagyok abban is, hogy ez a Parlament, amely most újrarendezi a helyi önkormányzatok hatalmi viszonyait, oda fog figyelni, hogy ebben a nagy újrarendeződésben a nemzetiségi érdekek pozíciói biztosíttassanak. Ugyanis ez egy olyan pillanat, amikor nagyon is háttérbe szorulhatnak, ha ezt elszalasztjuk, akkor utána azt gondolom, már hiába csinálunk akármit is.
Ezért a magam részéről nem kérem Önöket arra, hogy ezt az alkotmánymódosításomat, amelyet 195-ös szám alatt beterjesztettem, elfogadják, hiszen én látom a szemekből, hogy nyitott kapukat döngetek, valamint tudom, hogy a Parlament kisebbségi bizottsága nagyon pozitívan nyilatkozott azokról az elképzelésekről, amelyeket ez ügyben beterjesztettünk, méghozzá ez a pozitív nyilatkozat egyhangú volt minden párt részéről.
A magam részéről ezért kéréssel csak a Kormányhoz fordulok. Arra kérem a Kormányt, hogy lehetőleg az őszi választásokig terjessze be az elképzeléseit a nemzetiségi önkormányzatok törvényi jogállásának rendezéséről. A nemzetiségi törvény nyilván nagyobb munka lesz, de azt hiszem, hogy ezt a dolgot most kell megcsinálnunk. Köszönöm szépen. (Taps a középen és a bal oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
