JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam azért kértem az általános vitában ismételten szót, hogy az önkormányzati törvényjavaslatban esetlegesen vagy az ellenzék által feltételezhetően fellelhető állami központosítási, centralizációs törekvésekről beszéljek, illetőleg ennek hiányára világítsak rá. Azonban van itt két dolog, amire ezt megelőzően feltétlenül szeretnék reagálni.
Az egyik Ráday Mihály képviselő úr imént tett hozzászólása, amellyel tartalmában a magam részéről tökéletesen egyetértek. Osztom azt az álláspontját, hogy a fővárosi kerületek vonatkozásában a törvény szövegében szerencsétlen az "Országgyűlés által meghatározott" szövegkitétel. Ez valószínűleg azért kerülhetett be a törvény szövegébe, mert a X. fejezet, amely az önkormányzatok és a központi állami szervek viszonyáról, illetőleg az önkormányzati jogok védelméről rendelkezik, a fővárosi kerületek kialakítását országgyűlési hatáskörbe utalja. Azonban én idézek a törvényjavaslat indokolásából is, hogy az egész dolog érthetőbbé váljon.
A kis füzet 43. oldalán középütt az indokolás azt mondja: "A kerületi képviselőtestületek megalakítását elsősorban az elkülönült érdekeltségű területekhez indokolt kötni, ahol a lakosság is igényli az önálló közjogi fórumot. Ebből az következik, hogy egyes budapesti körzetekben a mai területekhez képest kisebb, például külső kerületek egybecsatolt történelmi városrészei vagy nagyobb új lakótelepi önkormányzati egységek is kialakulhatnak."
Ennek az idézett szövegrésznek a tükrében azt gondolom, hogy bár az önkormányzati kerületekről – Budapest főváros esetében –, azok terület-meghatározásairól az Országgyűlés dönt, ezt azonban minden egyes esetben a helyi lakosság kezdeményezése alapján és annak ismeretében teszi meg.
Van még egy figyelemre méltó mondat is itt. Nevezetesen, hogy a fővárosi kerületeket a jövőben nem sorszámmal, hanem a település-földrajzi nevekkel helyes megnevezni.
Ezután, a Ráday Mihály szerintem rendkívül konstruktív és tartalmilag is nagyon fontos hozzászólása után, magam szomorúan beszélek egy másik ügyről. A közelmúltban jutott tudomásomra, hogy a szünetben az SZDSZ sajtótéjékoztatót tartott. Ezen a sajtótájékoztatón egy újságírói kérdésre válaszolva, Juhász Pál képviselőtársunk azt mondta el – a kérdés így szólt: Valóban elképzelhető, hogy tanácsválasztások lesznek szeptember 30-án? –, hogy igen, elképzelhető. Hozzátette azt is, hogy az SZDSZ-nek korábban is az volt az álláspontja, hogy tulajdonképpen elégséges a tanácsválasztás, a jelenleg hatályos tanácstörvényt csak néhány ponton kívánták volna módosítani, és majd ráértünk volna az új önkormányzati szabályozást kialakítani.
Hadd mondjam el Juhász Pálnak és a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya, az MDF képviselőcsoportja, illetve a koalíciós pártok képviselőcsoportjai ezzel az állásponttal szembehelyezkednek, és ennek a törvényalkotó munkának a során mindvégig következetesen annak érdekében fognak küzdeni, hogy új önkormányzati rendszert vezessünk be Magyarországon a választások idejére. Nekünk már elegünk volt a tanácsrendszerből, annak folytatását semmilyen körülmények között nem tartjuk megengedhetőnek. (Taps a jobb oldalon.)
Tudomásul vesszük, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének elvi álláspontja lehetővé tenné a tanácsrendszer továbbélését, azonban ezt az álláspontot fejtse ki akkor a plénum előtt, valamennyi képviselőtársunk előtt, ugyanis nem hiszem azt, hogy mi, a kormánykoalíciós pártokban ülő képviselők megengedhetőnek tartanánk, hogy egy, a Szabad Demokraták Szövetsége által vezényelt parlamenti színjátékban vegyünk részt.
Ugyanis ehhez nyilvánvalóan ennek a törvénycsomagtervnek az elfogadásához, az alkotmánymódosításnak, az önkormányzati törvényjavaslatnak, illetőleg az önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényjavaslatnak az elfogadásához kétharmados többség kell – azt gondolom, legalábbis egy részéhez. Azt gondolom, hogy alkotmánymódosítás nem lehetséges a Szabad Demokraták Szövetségével történt megállapodás nélkül. Ha viszont ez így igaz, és a szabad demokraták ebben a kérdésben nem kívánnak megállapodni, abban az esetben az egész, a mi jelenlegi tevékenységünk komolytalan, egy színjátékhoz hasonlít, amelynek rendezői teendőit a Szabad Demokraták Szövetsége látja el. (Taps a jobb oldalon.)
Ezek után térnék rá felszólalásom tulajdonképpeni tartalmára, az önkormányzati törvényjavaslatban fellelhető centralizációs vagy központosítási állami kísérletek esetében.
Egészen érdekes ebben a kérdésben az, hogy az ellenzéki képviselők nem a Kormánynak vagy a központi kormányzati szerveknek juttatott állami hatásköröket kifogásolják és kritizálják, hanem egy középszintű szerv, az önkormányzati megye, illetőleg a megyei területi egységekben működő állami hivatal, főispáni tisztség, illetőleg a kormánymegbízotti tisztséggel szemben fogalmazzák meg a verzióikat.
Ahhoz, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk – én tudom, hogy nagyon sok minden elhangzott ebben a kérdésben, már szinte valamennyi hozzászóló érintette ezt –, mégis, hogy teljesen világos legyen a dolog, engedjenek meg néhány megközelítést.
Elsőként az önkormányzati megyével kapcsolatban szólnék. A megye szabályozásával kapcsolatos legtöbb félreértés abból adódik, hogy amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, akkor a jelenlegi megyerendszerből indulunk ki, a tanácsrendszerben létrehozott középszintű területi közigazgatási egységből, a megyei tanácsból és szerveiből indulunk ki. Ez az egység egyrészt a központi kormányzati szerveknek vertikálisan alárendelve, másrészt a megyei pártbizottságoknak horizontálisan alárendelve tulajdonképpen a múltja során valóban az egységes és oszthatatlan állami akarat kifejezője volt. Ennek a megvalósítása érdekében, valamennyi helyi szinten történő maradéktalan megvalósítása érdekében igen kiterjedt felügyeleti és intézkedési jogosítványokkal rendelkezett.
Ezzel szemben az új megyekoncepció elvonja a megyétől a korábbi pénzelosztó funkcióját, megszünteti a megyét mint fellebbviteli fórumot és megszünteti az önkormányzati megyénél a törvényességi felügyeleti hatáskört. Az önkormányzati megyének a közgyűlését, amely az új megyei testület lesz, a törvényjavaslat értelmében a helyi képviselőtestületek által delegált, úgynevezett elektori rendszerben megvalósuló választás során választanák meg. És ez a viszonya az új megyei közgyűlésnek a helyi képviselőtestületekhez, illetőleg a helyi településekhez eleve lehetetlenné teszi azt, hogy tartós érdekösszeütközés jöhessen létre megyei szint, illetőleg település között. Ennél is lényegesebb azonban az új önkormányzati megyének a településektől, a helyi önkormányzatoktól való hatásköri elkülönülése.
Ez a legkevésbé értett vagy leginkább félreértett vagy leginkább félremagyarázott vitapont. Miről van szó tulajdonképpen? Arról van szó, hogy a települések önállóak, minden állami irányítás alól önkormányzati ügyek tekintetében mentesek, szabadon alakítják ki szervezetüket, szabadon hozzák meg az ügyekben döntéseiket. Nincs tehát irányítás, nincs tehát felügyelet felettük.
Az önkormányzati megye a községektől, városoktól világosan és pontosan elhatároló hatáskörök gyakorlására, úgynevezett középszintű állami közszolgáltatások ellátására jön létre. A megye tehát egy korábbi klasszikusan területi közigazgatási egységből egy klasszikusan funkcionális igazgatási egységgé, szintté válik, amelynek alapvető rendeltetése és a célja az, hogy mindazokat a közszolgáltatásokat biztosítsa, amelyeknek ellátására a községek gazdasági helyzetükből adódóan, de a községek társulásai is esetlegességüknél fogva nem alkalmasak.
Éppen azért, miután a hatáskörei világosan elkülönülnek, és mert a területi egységekkel szemben egy funkcionális egység működik, ezért nem képzelhető el az, amit nagyon sokan fölvetnek itt, hogy az önkormányzati megye valamilyen módon fölé nőhessen a községnek és a városnak.
Itt két ellenzéki párt is hivatkozott korábban egy tudományos véleményre, az úgynevezett Schmidt-Ficzere véleményre. Engedjék meg, hogy miután ők hivatkoztak rá, én is idézzek ebből!
Az idézet a 9. oldalról származik: "Tekintettel arra, hogy egy sor közszolgáltatás nem vagy gazdaságosan nem oldható meg települési szinten, és a szolgáltatások többsége tekintetében települési szinten nem is jelentkezik olyan érdekeltség, amely társulási formában való ellátásukat kikényszerítené, elkerülhetetlen a megye szolgáltatásszervező funkciójának elismerése. Emellett szól az is, hogy az elmúlt évtizedekben egy kiterjedt intézményrendszer, szolgáltatási hálózat épült a megyére. Ennek a megyei intézményrendszernek tulajdoni rendezése a megyei önkormányzat megszüntetése esetén szükségképpen hibás megoldásokat eredményez, mert vagy a megyeszékhely-település gazdagodik főként ezzel tulajdonnal, vagy állami tulajdonba kerül, amelynek eredményeként ezek a szolgáltatások kikerülnek az önkormányzatok köréből.
Miután hazánkban a megyei önkormányzatnak vannak történeti tradíciói, az önkormányzati megye megoldás elfogadása látszik a leginkább járható útnak."
Ehhez képest már csak címszavakban említeném, hogy a megyének a rendeletalkotási jogköre, illetőleg a megyének a helyi népszavazás kiírására vonatkozó jogköre is éppen az előbb említett és hivatkozott szolgáltatásainak egységes ellátása érdekében vagy megvalósítása érdekében illeti meg. Rendeletet alkothatna a megye a körzeti szolgáltatások szabályozása kérdésében, a megyei önkormányzat saját tulajdonával kapcsolatos szabályozás kialakítása kérdésében, körzeti intézmények működtetésére vonatkozóan, a saját szervezete, illetőleg működése meghatározása érdekében, illetőleg megyei szimbólumok, címek és elismerések adományozása ügyében. Helyi népszavazást pedig adott szolgáltatás vagy adott intézmény vagy intézményhálózat megvalósításának, kiépítésének a kérdésében írhatna ki, semmilyen körülmények között ezek a jogosítványok, jogkörök nem ütközhetnének a településeket a saját helyi ügyekben megillető önálló, szabad rendeletalkotási jogkörbe, és természetesen nincs közöttük semmiféle alá-fölérendeltségi viszony, tehát a jogszabályok hierarchiájában a megyei rendelet a települési önkormányzat rendeletével azonos szinten helyezkedik el.
A másik fő támadási terület a főispán vagy más néven kormánymegbízott, illetőleg ennek a hivatala és a funkciói. Ez a hivatal többféle funkciót gyakorolna, többféle jogosítvánnyal rendelkezne. Megpróbáltam őket csoportosítani.
Az első ilyen a hatósági jogosítványok, amelyek a jelenlegi megyei tanácsok szakigazgatási szerveit megilletik. Egyrészt bizonyos államigazgatási szakfeladatok ellátásánál az önkormányzati rendszertől való elválasztásra történik kísérlet ebben a jogszabályban, illetőleg az erre ráépülő új jogszabályokban is, európai mintáknak megfelelően egyébként. Így elkerülne a megyei önkormányzat hivatalától, illetőleg elkerülne az újonnan létrehozandó kormánybiztosi hivataltól is a közlekedés-felügyelet, a közegészség- és járványügyi felügyelet, az állat- és növényegészségügy, a kisajátítási ügyek intézése és a szabálysértési ügyeknek a túlnyomó része, illetőleg az oktatási és egészségügyi intézmények szakmai felügyeletének a kérdése. Ezeket valamikor, a szovjet típusú állam létrejöttekor a "Minden hatalmat a szovjeteknek" lenini elv alapján vonták az egységes állami tanácsrendszer alá.
Nyugat-Európában ezzel szemben – és egyébként a korábbi orosz rendszerben is – ezeket a feladatokat a helyi politikai érdekektől teljesen független, úgynevezett dekoncentrált állami hatóságok, állami szaktestületek látták el, és ezeken keresztül tulajdonképpen megvalósulhat a közigazgatásnak a két lábra állítása; egyrészről megmaradnak bizonyos szűk körű hatósági jogosítványok az önkormányzatnál, illetőleg annak hivatalánál, másrészt bizonyos olyan jogosítványok, ahol gyakran előfordulhatna az egyéni állampolgári érdekeknek, illetőleg az önkormányzatok érdekeinek az összeütközése, ott pedig független szakhatóságok jönnek létre, amelyek pusztán a törvényeknek vannak alárendelve és nem helyi politikai ügyeknek, érdekeknek és szempontoknak.
A helyi önkormányzatok döntéseivel kapcsolatban a főispán csak a polgármesterhez telepített államigazgatási hatósági ügyekben jár el jogorvoslati fórumként. Nem jár el a helyi önkormányzati testület által hozott döntésekben, a helyi önkormányzati testület bizottsága által hozott döntésekben, illetőleg a polgármesternek e testületektől átruházott, önkormányzati ügyekben hozott döntéseit illetően. Csak államigazgatási hatósági ügyben jár el.
Ez miért nem jelent politikai hatalmat? Azt gondolom, hogy azért nem, mert a köre rendkívül szűk és azért, mert a közigazgatási bíróságról rendelkező új törvényben általánossá teszi a Kormányzat – reményeim szerint ennek a szabályozásnak a kialakítása egyébként függ a most tárgyalandó törvényjavaslat mikénti eldöntésétől is – az általános ügyekben a bírósági felülvizsgálatot. A polgármesternek éppen úgy joga a főispáni döntés ellen bírósághoz fordulni, mint az ellenérdekű ügyfélnek.
Miért van erre egyébként szükség, hogy a főispán hatósági jogkörben eljárjon? A tavalyi évben tanácsi szervek körülbelül másfél millió egyedi ügyben hoztak ügydöntő határozatot. Ezen ügyek közül mintegy 250 ezret támadtak meg fellebbezéssel. Bármilyen bíróságot hozhatnánk létre, ezt az ügyirattömeget bíróság képtelen volna feldolgozni. Éppen ezért közigazgatási rendszerünkben biztosítani kell az államigazgatási úton való rendes fellebbvitel lehetőségét, és ehhez képest épülhetne be további lépcsőként az általános bírósági felülvizsgálat és felügyelet.
A másik ilyen kör, ahol a főispán vagy kormánymegbízott az önkormányzatokkal kapcsolatosan bizonyos hatásköröket gyakorol: a katonai igazgatás, a katasztrófa-elhárítás, illetőleg a népszámlálás lebonyolításával kapcsolatos, elsősorban szervezeti jellegű feladatok ezek. Ritkán előforduló vagy rendkívüli esetekben előforduló ügyek és elsősorban szervezeti jellegű feladatokat látna el itt.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy szakmai segítséget nyújthatna az önkormányzatoknak, ugyanis a települések túlnyomó többsége – különösen a kistelepülések – a jövőben is abban a helyzetben lesz, hogy nem fog tudni szakértőket alkalmazni, nem tudja megfizetni. Az, hogy munkaviszonyban alkalmazza az még kevésbé elképzelhető.
A főispáni hivatal az önkormányzat kérésére – a kérésére szót aláhúznám – szakmai tanácsadást, segítséget nyújthatna a helyi önkormányzat számára.
A harmadik, amit fel szoktak hozni, hogy a megyében működő államigazgatási szervek között a főispán érdekegyeztetést végez. Itt valóban felsejlik annak a veszélye, hogy netán ezeket a hivatalokat, fölérendelt, dekoncentrált állami hivatalokat valamilyen módon közös nevezőre akarná hozni. Itt nem egyébről van szó, mint arról, hogy ha ezeknek a hivataloknak a hatáskörgyakorlását illetően kérdések, kételyek merülnek, vagy valamilyen jogi, szakmai kérdés vetődik fel, akkor érdekegyeztetést, koordinációt végez a főispán. Ebben a tekintetben sincs ezekkel a hivatalokkal szemben semmiféle döntési jogosultsága, semmiféle utasítási joga.
Végül a harmadik és ami talán a legfontosabb kérdés, és amiről a legtöbb szó esett: a törvényességi felügyelet kérdése. Ennek a tartalmát nem ismertetném, mert azt egy korábbi hozzászólásomban megtettem, azonban egy dolgot szeretnék kiemelni. Hova lehet telepíteni az önkormányzati képviselő testületek feletti törvényességi ellenőrzést, törvényességi felügyeletet. Erre három megoldás kínálkozna.
Az első megoldás: telepíteni lehet az önkormányzati megye, illetőleg annak a hivatalához vagy valamelyik tisztségviselőjéhez. A törvényjavaslat éppen azért vonta el az önkormányzati megyétől ezt a jogosítványt, hogy még csak a gyanúja, az árnyéka sem vetődhessen fel annak, hogy a megyének a korábbi hatalma átöröklődik, gazdasági befolyását, esetleg politikai befolyását transzformálva, valamilyen módon irányítani tudja a községeket.
A másik lehetőség az ügyészséghez való telepítés. Önök bizonyára nagyon jól tudják, hogy a fejlett polgári társadalmakban az ügyészség vádhatóságként működik, és az ügyészségnek a magyar jogban ismert, úgynevezett általános törvényességi felügyeleti jogkörét szovjet minta alapján éppen lenini javaslatra valósították meg. Ehhez képest egy rendkívüli centralizált szervezetet hoztak létre az ügyészségben azért, hogy ennek a feladatnak a hatalom egysége jegyében minden körülmények között meg tudjon felelni, ezért az általános politikai elveinkkel ellentétes, az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon kifejtett nézetekkel is ellentétes volna, hogy ezeket a jogosítványokat az ügyészséghez telepítsük. Marad a megyei szinten működő állami hivatal, amelyik ezt a felügyeletet elláthatja. Van egy olyan javaslat, amely szerint ezt a hatáskört bírósághoz kellene telepíteni, és az, akinek az önkormányzat döntése az érdekét sérti, az a bírósághoz fordulhatna keresettel.
Nekem az a meggyőződésem, hogy ez egyrészt iszonyatos munkát jelentene a bíróságoknak, másrészt az önkormányzati döntésekben előforduló törvénysértéseknek mintegy 70 %-ára nem derülne fény, mert az, akinek az érdekét sérti, az nem szerez a döntésről tudomást.
Az önkormányzati képviselőtestületek működésének a jogi kontrollja egy folyamatos munkát és működést igényel, amelyet bíróság képtelen ellátni. Mindezek alapján én úgy gondolom, hogy az új megyei intézmények – amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a törvényjavaslatot – semmilyen módon nem fejthetnek ki olyan tevékenységet, amely a települési önkormányzatok jogait csorbíthatná. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
