KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal kell megállapítanom a magam részéről, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet nem tartozik a magyar jogalkotás nagy vonulatához. Már önmagában azt is kifogásolandónak tartom, hogy miért kell külön törvényt alkotni a helyhatóságról és miért kell külön a választásról. Ítéletem szerint teljesen racionális dolog lett volna a helyhatóságról szóló törvényben néhány szakaszban szabályozni a választást és az azzal kapcsolatos követelményeket. Ennyit a bírálat hangján.
Ami miatt sajnálatosnak tartom ezt a törvényjavaslatot – illetve sajnálatosnak tartom, hogy nem egy egészen kiváló törvényjavaslat áll előttünk –, az az, hogy ebben a vonatkozásban a magyar törvényhozás minden ellenkező híreszteléssel szemben jeles alkotásokkal dicsekedhet. És énnekem is hivatkoznom kell a törvényhatóságról alkotott 1886. évi XXI. és a községről alkotott 1886. évi XII. törvényre. Nem véletlenül hozom ezeket szóba. Nekem az a véleményem, hogy ezek kipróbált törvények, és minden történész tudja, hogy ennek alapján jól működött a magyar közigazgatás; tulajdonképpen egyszerű, jól áttekinthető intézményei voltak, és ugyanakkor az autonómia is érvényesült.Tehát úgy látom a magam részéről, hogy talán elég lett volna ezeket a törvényeket elővenni, portalanítani és a korszerű követelményekhez igazítani.
A továbbiakban szeretnék néhány, képviselőtársaim részéről elhangzott kérdésben állást foglalni.
Valaki felvetette, hogy ennek a törvénynek egyik fő fogyatékossága, hogy sok mindent egybemos. Én ezzel a megállapítással egyetértek. Nyilvánvaló, hogy például Nemesborzovának nem ugyanazok a problémái, mint – mondjuk – Budapest székesfővárosnak. Minden, a jogtörténelemben járatos képviselőtársam tudhatja azt, hogy Magyarországon a múltban négy törvény foglalkozott ezekkel. Külön törvény foglalkozott Budapest székesfővárossal, külön törvény Fiumével; a törvényhatósági jogú városokkal; és a községekkel, és ezt a négy törvényt számos egyéb törvény egészítette ki.
Meg vagyok győződve róla, hogy nem spórolhatjuk meg a jogban ezt a munkát, mert ha Fiuméról nem is kell törvényt alkotnunk, de három alapvető törvényt ezek után is meg kell alkotni, és szerintem jó lett volna a dolgot már ennél kezdeni. Elnézést, hogy ezt felvetem, de megkerülhetetlennek tartom ennek a felvetését.
A továbbiakban arra is szeretnék reagálni, hogy valaki felvetette, hogy megyékre nincs szükség. Kérem, tessék tudomásul venni, hogy a megye nagyon komoly történelmi realitás, nem lehet tőle eltekinteni. Hadd hivatkozzam arra, hogy Romániában és az elcsatolt kelet-magyarországi területeken a második világháború után megszüntették, eltörölték a megyét, mégis kénytelenek voltak visszatérni hozzá. A megyének olyan mélyek a gyökerei, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Tudjuk jól, hogy felvetették, hogy kisebb egységekben kellene gondolkodni – mint a város és vidéke. Ezek nem új eszmék, ezeknek jól ismerjük a forrásvidékét. Ehelyett inkább azt javaslom, hogy állítsuk vissza a járásokat, amelyek igenis jól bevált intézmények voltak, és megoldanák azt a problémát, amelyet itt képviselőtársunk vetett fel a várossal és vidékével kapcsolatban.
Szeretnék abban is állást foglalni, hogy milyen legyen e központi hatalom és a helyi hatalom aránya. Én, tisztelt képviselőtársak, amellett foglalnék állást, hogy igenis, erős központi hatalomra van szükség. Az erős központi hatalom nem egyenlő a diktatúrával. Ezt jó lenne tisztázni. Én ebben a kérdésben is, más kérdésekben is Eötvös József tanítványának vallom magam, tehát centralista álláspontot vallok, és az a véleményem, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a központi akarat és a helyi akarat érvényesítésében.
Az ország az átalakulás állapotában van, és ez is arra int bennünket, hogy erős központi hatalom kialakítására törekedjünk. Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Aki elolvasta a Kékszalag-bizottság jelentését, láthatta, hogy ott is ennek e meggyőződésnek adtak hangot a szerzők.
Az a véleményem, hogy a magyar múlt tanúlságait sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mihez vezetett az autonómia a Horthy-világban és az azt megelőző korban? Urambátyámkodáshoz! Mihez vezettek azok a törekvések, amelyek az autonómiát ki akarták bontakoztatni a most felszámolás alatt levő kommunista rendszerben? A legvadabb kiskirályoskodáshoz és despotizmushoz! Nyilván egyikre sincs szükség.
Szeretnék állást foglalni abban a kérdésben, hogy milyen nevet használjunk; hiszen felvetik, hogy megye vagy vármegye. Ősi intézményről lévén szó, nekem az a véleményem, hogy senkit sem sérthet a vármegye név, de használhatjuk váltakozva is, hol vármegyének, hol megyének nevezve ezt az intézményt.
Végül egy kérdést szeretnék felvetni. A törvénytervezet a 4343/1979 MT számú rendelet alapján sorolja fel a megyéket, hozzátéve azt, hogy ezen változtatni lehet. Remélem, hogy ezen változtatni is fogunk. Már most szeretném bejelenteni, hogy a magam részéről – Szatmár népével, Szatmár népének az akaratával egybehangzóan – szeretném, ha Fehérgyarmat székhellyel visszaállítanák Szatmár-Bereg vármegyét.
Lesznek további észrevételeim is. Azokat majd a részletes vitában szeretném elmondani. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
