PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat egy olyan aspektusához szeretnék hozzászólni, amellyel eddig még nem foglalkoztunk, nevezetesen a környezetvédelmi vonatkozásokkal.
Az előttünk fekvő önkormányzati törvényjavaslat, mint kerettörvény, a környezetvédelem ügyét láthatóan a jelenleg érvényes, de végrehajtási utasítással nem rendelkező, illetve a majdan megszülető, új környezetvédelmi törvény hatáskörébe kívánja utalni. Ez, természetesen, egy lehetséges, reális és megvalósítható közelítés. Azonban ez a tény véleményem szerint a környezetügy szempontjából a megszülető önkormányzatokat passzív, követő, védekező magatartásra késztetheti. Erről a kérdésről a tisztelt Házban korábban már – engedjenek meg ennyi öniróniát – elhanyagolható sikerrel szóltam.
Aktív és megelőző, ezáltal a ráfordításokat tekintve kedvezőbb magatartásformák kialakítása csak oly módon lehetséges, ha erre az önkormányzatok a törvényben, jól körülhatárolt módon lehetőséget kapnak.
A tervezet egyik bekezdése például a helyi közügyek körét kívánja meghatározni, s ebben elsőként szerepel "a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása". Természetesen, ez a megállapítás helyesen az anyagi javak és szolgáltatások megfelelő szintű előteremtésének feladatkörét vázolja fel. Ez szükséges feltétel ugyan, de ma már szükségképpen kiegészítendő lenne azzal a kitétellel, hogy eközben az egészséges és biztonságos életviszonyok megteremtését lehetővé tevő épített és természeti környezet kialakítása az előzővel egyenrangúan fontos feladatunk. A közszolgáltatásokkal való ellátás önmagában véve történhet környezetszennyező módon – amire számos példát említhetnénk – vagy környezetet kímélő körülmények között. Hangsúlyozni szeretném itt az épített és természeti környezet kialakításának igényét. Környezetünket nem védeni kell, hanem alakítani, s a szóhasználat ebben az esetben nem üres formalitás, hanem az ember és természeti környezete közötti kooperatív magatartást jelöli – szemben a jelenleg érvényes karteziánus szellemi örökségünkből származó konfrontáló közelítésmóddal.
Ugyanígy a tervezet egy másik bekezdése, amely az önkormányzat önként vállalt, illetve kötelezően előírt feladat- és hatáskörét rögzíti, kibővíthető lehetne környezetügyi hatáskörökkel is, amelyek a környezetet veszélyeztető magatartás felfüggesztésének és betiltásának jogát is magukban foglalják.
Könnyen belátható, hogy a helyi önkormányzat hatásosabban előzheti meg például egy erős érdekérvényesítési lehetőséggel rendelkező, regionális vagy országos technikai-technológiai, illetve más típusú vállalkozás környezetet romboló tevékenységét, ha erre az önkormányzati törvény lehetőségekkel ruházza föl.
A települési önkormányzatok feladatlistája szintén nem lehet teljes, ha nem intézkedik egyértelműen az épített és természeti környezet helyi közösség számára fontos, továbbá országos védelemben részesített értékeinek megőrzéséről. Bár a tervezetben szereplő felsorolás néhány pontja látszólag erről szól, ki ne tudna olyan eseteket felsorolni, amikor a településfejlesztést, csatornázást, vízrendezést – hogy csak néhány példát említsek –, környezetet romboló módon hajtottak végre. A vízvezeték kiépítése például egyik feltétele az egészséges életmód közösségi megteremtésének, de ha csatornázás és szennyvíztisztítás nélkül kerül rá sor, akkor a primer előnyöket mihamarabb túlkompenzálja az ily módon keletkezett súlyos környezetszennyezés.
Tisztelt Ház! Az európai fő fejlődési folyamatokhoz való csatlakozásunkról beszélve, szinte kizárólag a csatlakozás technikai, műszaki és gazdasági feltételeiről szólunk. Meggyőződésem, hogy leromlott környezetű ország, szennyezett vizű, talajú és levegőjű ország, szemetes és slampos Magyarország nem vonulhat be, nem képes bevonulni úgymond a "mennyeknek országába", másként: nem képes csatlakozni az európai fő fejlődési folyamatokhoz. Ez pedig, úgy érzem, a jövőben ugyanolyan kemény kritériuma lesz a csatlakozásnak, mint a gazdasági feltételrendszer.
Legyen szabad itt, ennek kapcsán csak az úgynevezett kötelező erejű jogi harmonizáció elvére utalnom, amely érvényes az európai közösség országaiban, és amely azt jelenti: ha az árucikkek bizonyos kritériumoknak ebből a szempontból nem tesznek eleget, akkor azokat a közösség egyetlen országába se lehet bevinni. Sajnos, ettől még meglehetősen távol vagyunk – szemléletben mindenképpen. Mivel tudnám különben magyarázni, hogy képviselőtársunk minapi hozzászólásában azt javasolta a kormányzatnak: a múlttól öröklött költségvetési üregek betöltésére használja fel azokat az összegeket, amelyeket az európai közösségtől környezetvédelmi célokra kaptunk? Azt hiszem, ez az út járhatatlan – persze, ezzel két eredményt mindenképpen el lehetne érni. Az egyik az, hogy az elmúlt évtizedben a maradék-elv száraz emlőin tengődött környezetügy még további hátrányokat szenvedhetne, a másik pedig az, hogy hiteltelenné válnánk az adományozók előtt.
Tisztelt Ház! Befejezésként engedjék meg, hogy egy általános megjegyzést tegyek a törvényjavaslat kapcsán folyó vitához. Különböző magatartásformákat és közelítésmódokat tapasztalhattunk meg az elmúlt napokban, és ennek kapcsán szó esett arról, ki a racionalista, ki irracionális, mi lehet a szerepe a jogi garanciáknak, a hitnek, a bizalomnak, az erkölcsnek; ezek egymással vagy egymás ellenére járulhatnak hozzá a törvény végrehajtásához.
Legyen szabad Karl Poppert idéznem ez eset kapcsán, aki a túlfűtött racionalizmustól úgy óvott egy esetben, hogy a racionalizmus nem más, mint az ész mindenhatóságába vetett irracionális hit. Azt hiszem, hogy az ésszerű és az életszerű, roppant kényes, időben folyton változó egyensúlyát kell állandóan keresnünk, mert azt hiszem, az emberi hármasságból kiindulva a kettő nem egy és ugyanaz.
Az elmondott gondolatok jegyében kívántam módosító indítványt benyújtani, ennek támogatására kérem Önöket és megköszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
