RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy én is Salamon képviselő úrral kezdem hozzászólásomat. Nem egyeztettünk Mádai Péterrel. Nem fölolvasni szeretnék. (zaj) . csak folytatni szeretném azt az idézetet, amit Salamon képviselőtársam Gyarmati Györgynek a múlt heti Beszélőben megjelent cikkével kapcsolatban elmondott.
Ez a részlet a következőképpen folytatódik – olvasnám –: "Mégis, bármily súlyosnak tűnik is, kénytelen vagyok a jelenlegi előterjesztést közveszélyesnek minősíteni." Tehát így folytatódott ez a szöveg. (Taps a bal oldalon.)
És tovább folytatnám, mert itt az előttem szóló egy-két kormánypárti felszólalásra valóban reflektálnom kell. El kell mondanunk azt, hogy végre, most már talán a parlamentarizmus igazi időszakában, hagyjuk meg az ellenzéknek azt a jogot, amit már a latin jog is alapelvének tartott és tudott be: hogy adjuk meg az ellenzéknek a kételkedés jogát, és a más véleményhez való jogot. Ezzel szerettem volna kezdeni. És most már rátérnék valóban az igazi hozzászólásomra.
Még valamikor a vita elején azt gondoltam, hogy esetleg felesleges lesz a hozzászólásom, és képviselőtársaim helyettem is elmondják azt, hogy a főispáni jogkör felelevenítése és a vármegye elnevezés újbóli felélesztése csak egy kis archaizáló máz a törvénytervezeteken. De Isépy képviselőtársam hozzászólása rádöbbentett arra, hogy az elnevezések sokakban nemcsak a nosztalgiát, hanem a belső tartalom felelevenítését is jelenthetik.
Miért mondom én ezt el? Minek vehetjük azokat a kijelentéseket, amelyek szerint jó volt, teljes mértékben jó volt ez a főispáni rendszer, mert hazánk történelme folyamán mindig megfelelt a nép érdekeinek; valamint azt, hogy a demokrácia, a teljes körű önkormányzat gyakorlása a nép kezébe nem adható, mert az olyan, mint egy éles borotva, és a nép megvághatja magát. Ez az argumentáció nekem nagyon is ismerős. Ezt azzal lehetne kapcsolatba hozni, hogy hazánk uralkodó elitje, politikai elitje évtizedeken keresztül ezzel a kitétellel utasította vissza az általános választójognak a több párt által megfogalmazott követelését; hogy a nép még éretlen erre az általános választójog megadására, ezért nincs erre lehetőség. Holott már akkor az egész művelt Európában ez bevett szokásnak volt mondható.
Ez a főispáni rendszer volt az, amelyik már kimutathatóan a tizenötödik századtól kialakuló alispáni rendszerrel szemben mindig a központi centralizáció végrehajtásával, és természetesen az adók behajtásával foglalkozott. A főispáni rendszer volt az, amelyik állandóan korlátozta a helyi cselekvést és a helyi önkormányzatok lépéseit. Ez a rendszer volt az, amelyik lényegében átvészelte azt az időszakot, amelyik lényegében a központi területeken már egy nyitást eredményezett. Ez a rendszer, a vármegyerendszer és a vármegyei önálló főispáni rendszer a kiegyezés után is megmaradt.
Bibó István többször is rámutatott arra, hogy a főispán vezette vármegye lényegében a feudális szellem búvóhelyévé vált. A vármegyék, a rendezett tanácsú városok, a községek szervezete valójában változatlanul maradtak egészen 1945-ig, 1947-ig. Vármegye, és a vármegye részéről 1886 óta a járások élére állított főszolgabíró, és a főszolgabíró által befolyásolt közjegyző tette tehetetlen bábbá az öt-hat kisközséghez, és leginkább a körjegyzőséghez tartozó bírákat.
Visszatérve a főispán személyére. Hiába volt az alispánnak, az önkormányzat vezetőjének joga arra, hogy ellenkezzen a főispán rendeleteivel szemben. A főispán halaszthatatlan államérdekre hivatkozva azoknak a rendeleteknek az azonnali bevezetését is követelhette, nagymértékben korlátozva ezzel az önkormányzatok szabadságát.
A főispáni rendszer különböző gyengeségeire az ország levéltáraiban kutatva sokan rábukkanhatnak a főispáni, elnöki iratokat megnézve, amelyek lényegében jelzik azt, hogy mennyi lehetősége volt a főispánnak arra, hogy főleg politikai kérdésekben beleszóljon az önkormányzatok belső életébe. Különösen a választásokkal kapcsolatban volt ez igaz. Ezt elmondhatjuk akár a 35-ös, 39-es vagy akár a 47-es választásokon is. Ez egyértelműen akkor a Kisgazdapártot is sújtotta.
A főispáni rendszer az, amelyik szerintem visszaköszön a törvényjavaslat 96., 97. és 98. §-ában; ilyennek vélem én például az elsőfokú hatósági jogkör gyakorlását, vagy egy olyan kitételt – a 96/c pontot –, amelynek előírásai alapján a főispánnak lehetősége lesz arra, hogy egy később meghatározott jogszabály által a hatáskörébe utalt egyéb államigazgatási feladatokat is ellássa. Feltehető az a kérdés, hogy vajon mik lesznek azok az egyéb államigazgatási feladatok, milyen befolyást eredményezhetnek az önkormányzatok belső életébe.
Végezetül annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a főispáni jogkörrel szemben vagy mellett még a vármegye elnevezés is többször előfordul ebben a tervezetben. És több nosztalgikus hozzászólással itt a kormánypártok részéről alátámasztották azt is, hogy ez az elnevezés benne is fog maradni.
Mint muzeológus fel szeretném ajánlani a Magyarország múzeumaiban lévő főispáni díszmagyarokat, esetleges mintaképpen, ha ez a főispáni jogkör felelevenítésre kerül. (Taps a bal oldal.) Mintaképpen, s ezzel esetleg lehetséges, hogy mint ellenzéki képviselő a kormánypárt privatizációs lépéseit segíteném elő.
Elnézést kérek Isépy képviselő úrtól, Mizsei képviselő úr hasonlatát mondtam az előbb. Még egyszer elnézést kérek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
