VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök lehetnek a leghitelesebb tanúk arra, hogy nem tartozom azon képviselők közé, akik különböző okokból, de ismételten szót kérnek a Parlament plenáris ülésén. Nem, mert megyőződésem volt és maradt, hogy ha felesleges szócsatákban fecséreljük az időt, akkor átalakulásunk ellenfeleinek, ellenségeinek a malmára hajtjuk a vizet.
Úgy érzem azonban, hogy most már nem hallgathatok tovább. Nem, mert ha a Parlament munkája úgy folytatódik, mint eddig, akkor napról napra nagyobb veszélybe kerül az átalakulás. Ha nem sikerül kellő időben létrehozni az önkormányzatokat, s megtartani az önkormányzati választásokat, akkor igenis félő, hogy a régi rend hívei valóban átmentik hatalmukat. Ennek pedig még áldozatok árán, még önkorlátozás árán is elejét kell venni.
Sajnos ez a népképviseleti Országgyűlés rettenetes hibát követett el. Eddigi történelmünkben minden olyan Országgyűlés, amely rendszerváltás következményeként született meg, azzal kezdte működését, hogy új házszabályt alkotott magának. (Taps jobbról.) Így történt ez 1848-ban, 1867-ben, 1920-ban és 1945-ben is. Mi viszont átvettük és kötelezőnek tartjuk magunkra nézve azt a házszabályt, amely az egypárti Parlament testére készült, amely telis-tele van hézagokkal, ellentmondásokkal, félre-, illetőleg két-, sőt többféleképpen magyarázható előírásokkal.
Egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy nem tisztázza egyértelműen az általános vita és a részletes vita fogalom- és tárgykörét. E körülmény pedig egyképpen ad alkalmat az ismétlésekre, és csábítja egyes képviselőtársaimat az időhúzásra; teszi lehetővé, hogy egyesek ugyanazokat mondják el már az általános vitában is, amelyeket a részletes vitában azután újra szőnyegre hoznak.
Ez pedig egy olyan periódusban, mint amilyenben vagyunk, amikor minden perc drága, nem mehet sokáig tovább. Ezért indítványt fogok benyújtani olyan országgyűlési határozat hozatalára, amely új házszabály kidolgozását írja elő; valamint arra, hogy a Parlament ezen új házszabály megvitatásával és elfogadásával kezdje őszi ülésszakát. Addig pedig mind a mindenkori soros elnöktől, mind tisztelt képviselőtársaimtól az általános vita olyan gyakorlati értelmezését kérem, amely csupán két kérdés megítélésére vonatozik.
Az egyik: szükség van-e olyan kérdésben törvény meghozatalára, amelyet a napirendre tűzött tervezet tárgyal. A másik: a tervezet koncepciója, alapelvei és iránya megfelel-e annak a célnak, amelyet a törvénnyel elérni, illetőleg megközelíteni akarunk. Minden más részletkérdésnek minősül, amelynek sokoldalú vizsgálata nem az általános, hanem a részletes vita keretébe tartozik.
Ez az elv sajnos az önkormányzatitörvény-javaslat eddigi vitájában, amelynek immár harmadszor rugaszkodunk neki, korántsem érvényesült.
Számos hozzászóló megmaradt ugyan a törvényjavaslat általános igenlésénél vagy tagadásánál, a megnyilatkozók többsége azonban már a részletek vitatásába bocsátkozott. Az utóbbiakkal – a fentebb leszögezett elvet követve – annak ellenére sem kívánok foglalkozni, hogy a szóban forgó törvénytervezet egyik vagy másik pontján tényleg van korrigálnivaló.
Az elhangzottak közül csupán a valóban általános jellegűekhez teszek néhány mondat erejéig észrevételeket. A hozzászólások egy része túlrészletezettnek tartja a tervezetet, a másik része viszont számos kérdés rendezését hiányolja belőle. Erre lehetne mondani, hogy kinek-kinek szíve joga a konkrét szűkítések, illetve bővítések mellett lándzsát törni; de nem az általános vita keretében, hanem módosító indítvány benyújtásával és a részletes vitában történő előadásával. Ebbe a körbe tartoznak a terminológiai kérdések, a felelősségmegállapításra vonatkozó és egyéb kérdések stb.
A mondottakon kívül a törvényterezetet két egymástól szöges ellentétben álló kritika érte. Az egyik szerint a javaslat koncepciótlanságban szenved.
Ezzel kapcsolatban csupán annyit jegyzek meg, hogy az ezen álláspontot képviselők vagy nem eléggé mélyrehatóan tanulmányozták át az előterjesztést, vagy pedig azért bélyegzik koncepciótlannak, mert nem a saját koncepciójuk köszön benne vissza.
A másik vád az, hogy igenis van benne koncepció, ez a koncepció azonban a Kormánynak az a törekvése, hogy hatalmát, befolyását megtartsa, illetve erősítve az önkormányzatok felett és rovására, azaz valójában akadályozza az igazi önkormányzatok létrejöttét, következésképpen a tanácsrendszert mentse át a jövőbe.
Ennek állítólagos bizonyítékául egyebek mellett a tervezett főispáni intézményt hozzák fel; valamint azt, hogy a javaslat nem határozza meg az önkormányzatok gazdasági alapjait, és ezek szabályozásának, valamint számos egyéb kérdés, így a tulajdontörvény, a földtörvény stb. tisztázásának későbbre halasztásával tulajdonképpen a Kormány kényének-kedvének akarja kiszolgáltatni az önkormányzatokat.
Mindenekelőtt arra kell nyomatékosan utalni, hogy mindkét vádat személyükben különböző, ám egyazon pártokhoz tartozó, egyazon parlamenti frakciókhoz tartozó képviselőtársaim hangoztatják. Ezért óhatatlanul felmerül a kérdés: a koncepció megítélésében nincs egység közöttük? Vagy valami nem kimondott célzatú szereposztással van dolgunk? Mindenesetre ez az ellentmondás eleve megkérdőjelezi mindkét állítás igazát.
A tárgyalt törvényjavaslat ugyanis a demokrácia új felfogásán alapul. Demokrácián eddig leegyszerűsítve a többség uralmát értették – értettük – a kisebbségek felett. Mi viszont azt valljuk, hogy a demokrácia a többség akaratának, igényeinek és érdekeinek olyan érvényesítése és érvényesülése, amely egyrészt nem párosul a kisebbség érdekeinek, igényeinek elnyomásával, másrészt viszont annak sem ad teret, hogy a kisebbségi érdekeknek a többségi akarattal szemben való erőszakolása anarchikus állapotokat idézzen elő, és magukat az önkormányzatokat is működésképtelenné tegye.
E kettős követelménynek pedig azon az úton lehet viszonylag legmegfelelőbben eleget tenni, ha az országos többség akaratának érvényesítésével megbízott végrehajtó hatalom ellenőrzi, hogy a helyi önkormányzatok – amelyek e szempontból az ország egészéhez képest megannyi kisebbségnek tekintendők – a maguk működésében nem az országos többségi akarat sérelmével járnak-e el. A tervezett főispáni intézmény feladatkörének ez a lényege!
Az ellenőrzés, amelyhez szükségképpen társul néhány olyan államigazgatási, hatósági jogkör gyakorlása, amelyet külön jogszabály határoz meg – de hát a külön jogszabályt mi fogjuk megalkotni –, és amelynek gyakorlása során a főispán nem lépheti át a jogszabály kereteit. Ez a tervezet semmi olyasmit nem javasol, amelynek alapján a főispán ne avatkozhatna be az önkormányzatok életébe, és ezáltal ott a Kormánynak a törvényekkel esetleg nem összhangban lévő akaratát erőszakolhatná ki.
Ami pedig az önkormányzatok működésének gazdasági feltételeit illeti: egyrészt a tervezet igenis tartalmaz erre vonatkozóan elképzeléseket; másrészt a jelen tervezetet támogató szabad demokratáknak a 208-as szám alatt kiosztott ellen-törvényjavaslata az 59-es lapon "Megjegyzés" címén azt mondja, hogy az önkormányzati törvény elfogadását követően ki kell dolgozni egyebek közt a tulajdonreformról, az államháztartásról, az önkormányzati adókról, a földreformról stb. szóló törvényjavaslatokat is.
Vagyis egyfelől a kormánytól számon kérik, hogy nem az utóbbiakat hozta előbb a Parlament elé, vagy legalábbis az önkormányzati törvénnyel egyidejűleg, vele összekapcsoltan terjesztette őket elő. Ugyanakkor maguk is elismerik ennek lehetetlenségét; illetőleg ha nem is vallják be ezt egyértelműen, valójában elfogadják annak a sorrendiségnek a jogosultságát, amelyet a Kormány követ.
Tisztelt Képviselőtársaim! A lakosság többsége süketek párbeszédének könyveli el azt, ami a Parlamentben az önkormányzatitörvény-javaslat körül is folyik. Ha őszinték vagyunk, nem tagadhatjuk, hogy ebben van igazság. Ellenzéki képviselőtársaim nem hajlandók elfogadni a törvényjavaslat mellett szóló érveket. Ugyanakkor nem hangzott el részükről olyan kifogás, amely a törvényterezet pártolóit álláspontuk helyességében megingathatta volna.
Új szempontok az általános vitában már aligha merülnek fel. Az általános kifogások után a már korábban elhangzottak ismétlésére szorítkoznak. Ezért tiszteletteljesen kérem az Elnök Urat arra, hogy a mai napon, az ülés befejezése előtt szíveskedjék az általános vita lezárását illetően az Országgyűlés vonatkozó állásfoglalását kikérni; képviselőtársaimat pedig a törvényjavaslat támogatására – illetőleg közülük azokat, akik a törvénytervezet egészének elvetése mellett tettek hitet, arra kérem, hogy legyenek hívek önmagukhoz, legyenek következetesek önmagukhoz minden vonatkozásban, azaz ha a részletes vita után is lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek fogják tartani a törvényjavaslat elutasítását, és készek vállalni esetleges bukásának fel sem mérhető következményeiért, így a tanácsrendszer továbbéléséért a felelősséget, akkor nemlegesen szavazzanak.
Azok azonban, akik ezt teszik, szíveskedjenek a részletes vitában tartózkodni, hogy legalább ezzel segítsék elő annak mielőbbi befejezését. Ha ugyanis eleve elhatározták, hogy végleges voksuk mindenképpen a "nem" lesz, akkor a vita húzása nem lenne részükről etikus magatartás! (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
