SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Rövid hozzászólásomban a határozattervezet 3. pontjához szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Sietve megnyugtatom képviselőtársaimat, hogy megjegyzéseim nem lesznek módosító indítvány jellegűek, a határozattervezetet nem kívánom módosítani. Én is osztozom abban a konszenzusban, ami általános volt a teremben, de úgy érzem, hogy egy értelmezéssel el kell látnunk a határozat-tervezet 3. pontját, melyben vezérfonalat kell szabnunk a Kormány jövendő tevékenysége számára. Ez a 3. pont – gondolom talán emlékeznek rá, és sokak előtt ott is van a szöveg – felkéri a Kormányt arra, hogy a tárgyalások során legyen figyelemmel a Magyar Köztársaság biztonsági, politikai, jogi és gazdasági érdekeire, valamint gondoskodjék azok érvényesítéséről.
Röviden felidézve ennek a harmadik pontnak a történetét – amely mint tudják, nem szerepelt Vásárhelyi Miklós eredeti előterjesztésében – szükséges megemlíteni: Horn Gyula bizottsági elnök úr javasolta, azt hiszem, értem is az ő szándékát, azt már kicsit kevésbé értettük, hogy honnan van az a nagyfokú bizalmatlanság a kormányzati többség képviselői részéről, akik gyorsan csatlakoztak a javaslathoz, és végül is egy hosszas folyamatban sikerült arra a formára hozni, ami itt áll.
Engedjék meg, hogy erről az általunk is elfogadható, konszenzus által megragadott formának a tartalmáról szóljak néhány szót. Minket más aggályok töltenek el, mint képviselőtársainkat: nevezetesen azok az aggályok, hogy itt valamiféle kibúvót, egérutat, ürügyet kereshetett volna az eredeti megfogalmazás szerint a tervezet a Kormány tárgyalásos működése során. Olyan lehetőséget adott volna, amire hivatkozva a Kormány bármikor korlátozhatná a kormányprogramban kinyilvánított, a kormányzati többség által elfogadott szándékát, azaz Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből.
A magunk részéről elfogadhatatlan tehát az, hogy ez a 3. pont – amelyet az imént idéztem – bármilyen mértékben is korlátozó jellegű legyen, bármilyen mértékben is úgy tűnhessen fel, mint az eredeti szándéknak valamiféle módosítása. Ezzel szemben nyilvánvalóan elfogadhatónak tartjuk a magunk részéről, hogy a Kormánynak igenis vannak tennivalói a magyar biztonságpolitika területén – ezekről sajnos idáig még viszonylag szűkszavúan kaptunk bármiféle tájékoztatást. A magam részéről nagyon örültem Katona Tamás itteni, néhány szavas, a külpolitika jövőjét körvonalazó elképzeléseinek. Ennél többre van szükség – nem is ezen határozat keretein belül, hanem azon túlmenően –, igenis állást kellene foglalnia a Kormánynak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokról.
Azt hiszem, hogy nagyon téves optikából ítélik meg az eseményeket, ezek igen közel állnak Horn Gyula bizottsági elnök úr álláspontjához, hiszen ha ezek a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások bármilyen mértékben is hozzájárulhatnak Európa biztonságához, az csakis a tömbök biztonsága lehet, hiszen ez a két tömb közötti tárgyalási folyamat, amely a megosztott Európa filozófiájára épül, ama Európáéra, amelyet éppen most készülünk felszámolni, amelyeknek napokon belül vége lesz, és ha nem is lesz vége, mi mindenképpen szeretnénk ezen kívül kerülni.
Van felelősség és van gond, amit magáévá kell hogy tegyen a Kormány – ezt mindannyian szorgalmazzuk: a tárgyalásokon kívül, azzal párhuzamosan, részint pedig azokkal a regionális együttműködési tervekkel, amelyekkel – még ha nehezünkre is esik, itt egyet kell értenünk Horn Gyula javaslataival – ebben a keretben és ebben a körben biztosítani Magyarország jövendő biztonságát.
Azzal az intelemmel bocsátom útra ezt a határozattervezetet – én magam is megszavazom, ajánlom is másoknak –, a Kormányt felkérjük arra, hogy fele annyi lelkesedést tanúsítson annak kivitelében – szöveg szerinti és az általam imént adott értelmezésnek megfelelő kivitelben –, mint amennyit a megajánlásban tapasztaltunk, és akkor bizonyosan jó idők fognak következni Magyarországra. (Az SZDSZ-padsorokban taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
