BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat vitalezáró összefoglalójának az elmondására tennék kísérletet.
Amikor november 20-án a Kormány megbízásából Önök elé terjesztették az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot, miniszter úr hangsúlyozta, hogy ennek a törvénynek egyidejűleg két, egymástól elszakíthatatlan követelményt kell kielégítenie.
Az adózói jogok tiszteletben tartása és garanciákkal történő védelme mellett biztosítania kell a közkiadások fedezetét elősegítő szabályozást. Olyan eszközöket kell tehát az adóhatóságoknak a kezébe adni, amelyek alkalmasak arra, hogy az előírt kötelezettségek teljesítését előírhassák, és azoknak érvényt is szerezhessenek. E két követelmény egyidejű érvényesítése kényes egyensúly, amelyet a törvényjavasalt igyekszik megvalósítani.
Az általános és a részletes vitákban elhangzottak igazolták előzetes elképzeléseink alapvető helyességét. A nyolc képviselő által beterjesztett 63 módosító indítvány egyike sem vitatta a javaslat koncepcióját. A kisebb-nagyobb jelentőségű, változtatást célzó indítványok pártállástól független, közös jellemzője, hogy velünk együttgondolkodva a jobbító szándék érezhető ki belőlük. Ezért minden módosító indítványért köszönetet mondok.
Az indítványok közül nyolc olyan érkezett, amellyel minden fenntartás nélkül azonosulni tudunk, így azok beépítését a törvényjavaslat szövegébe támogatjuk.
Vannak olyan módosító javaslatok, amelyek törekvésével, szándékával szintén egyetértünk, de csak kisebb módosításokkal, vagy átmeneti szabályok beiktatásával tartjuk elfogadhatónak. Ezért ezek esetében az alkotmányügyi bizottság Önök által megismert módosító indítványát támogatjuk.
Itt most csupán azokra a javaslatokra térnék ki, amelyek elfogadásuk esetén jelentős változást hoznának ugyan az adózás rendjében, de a magunk részéről vitatkozunk velük, mert elfogadásuk esetén vagy az adózók védelme szenvedne csorbát, vagy az adóhatósági eszközök csorbulnának olyan mértékben, amely az említett kényes egyensúlyt felboríthatná.
Dr. Békesi László képviselő úr több, általunk is támogatott módosító indítványt tett. Két olyan indítványára azonban most kitérnék, amelyekkel a legnagyobb kompromisszum-készség mellett sem tudunk egyetérteni. Ezek közül az első az alanyi adómentességet választó általánosforgalmiadó-alanyok bejelentkezési kötelezettsége.
A módosító javaslattal szemben az az álláspontunk, hogy egyfelől a bejelentkezés megszüntetése gyakorlatilag kizárja a mentesség feltételeinek ellenőrzését, és ezzel növeli az adókijátszás lehetőségét. Másfelől a javaslat kizárja az adózó választását, és ezáltal az előzetesen felszámított adó visszaigénylésének a lehetőségét.
A második ügy, amelyben nézetkülönbség van köztünk, az illetékek megállapításához való jog elévülésének a kérdése. Békesi képviselő úr javaslata is mutatja, hogy e sajátos jogterületen nem véletlenül szabályoznánk másként az elévülést, mint az adónál. Ez a javaslat is más, hosszabb elévülési szabályokat mond ki, csak a szabályozás lényegesen bonyolultabb, és a kijátszás ellen ugyanakkor védelmet nem jelentene.
Szalay Gábor képviselő úr indítványait a következők miatt nem tudjuk támogatni. Az adóellenőr a törvényben foglalt kötelezettségeit folytató hivatalos személy, akinek a felhatalmazása nem korlátlan. Ennek biztosítása nem a helyi kísérő és bizonytalan tartalmú iratkérési lehetőség, hanem az a jogorvoslati rendszer, amellyel eredményesen lehet védekezni a hivatali kötelezettségeit esetleg túllépő hatósági személlyel szemben.
A képviselő úr másik indítványa pedig olyan, más törvényekben rendezett felelősségi formákat kíván deklarálni az adótitok megsértőivel szemben, mely úgy érezzük, csak ismétlés lenne.
Palotás János képviselő úr szintén nagy számban terjesztett elő módosító indítványt. Több módosító indítványával a Kormány egyetértett, vannak azonban olyan indítványai, amelyek szándékát más képviselői indítványokkal együtt támogatjuk, s másokat viszont nem.
Nem értünk így egyet például azzal a javaslattal, amely korlátozná az adóztatás irányítóinak intézkedési jogát, ezzel megfosztaná az adóztatásért felelősséget vállalókat attól az eszköztől, hogy az esetleges hatósági visszaéléseket megakadályozzák.
Hasonlóképpen indokolatlannak tartjuk a Kormány lehetőségét korlátozni abban, hogy a lakosság vagyoni helyzetét megismerő általános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget rendelhessen el.
A képviselő úrnak három olyan módosító indítványa van, amely kifejezetten az adóhatóság ellenőrző tevékenységéhez fűződik. Ezek közül kettő gyengítené az adóhatóság mozgásterét, mégpedig a kötelezettségeiket teljesítő vállalkozók szempontjából indokolatlanul. Ezeknél az adózóknál az adóhatóság az iratok alapján vizsgálja meg az adókötelezettségek teljesítését, akik viszont egyáltalán nem dokumentálják tevékenységüket, kibújhatnának az adózás alól.
Életszerűtlen véleményünk szerint az is, hogy az adóhatóság ne szerezhessen ténybeli információkat az adózók alkalmazottaitól. Gondolom, nem kell ecsetelni, hogy minden információt, figyelembe véve a forrást, értékel maga az adóhatóság is.
Semmiképpen nem érthetünk egyet azzal, hogy a késedelmi pótlék mértékét olyan felső korláthoz kössük, amely kizárja a késedelmi pótlék kamathelyettesítő funkcióját. Ezzel ugyanis megtörjük azt az elvet, hogy a késedelmi pótlékot az állam vagy az önkormányzat pénzének használatáért kell fizetni, és így ezek csorbítását nem tartanánk célszerűnek.
Egyetértünk viszont azzal, hogy az adóhatóság ellenőrzésének elmaradása az adózónak ne okozzon méltánytalan terheket. Ne csak az adóhatóságtól függjön a méltánytalanság feloldása. Ezért a feltárt adóhiány mellett a késedelmi pótlék időtartamának korlátozásával – ez Kálmán képviselő úr indítványa szerint lenne – egyetértünk.
Csépe Béla és Lukács Tamás képviselő urak számos hasznosítható közös javaslatát külön megköszönjük.
Az ismert és ésszerű határidő elvére vonatkozó indítványt, bár az igen tetszetős, szükségtelennek tartjuk, mert deklaratív értékén túl nem teremt olyan kötelezettséget az adóhatóság terhére, amely a gyakorlatban is számon kérhető.
Mielőtt befejezem rövid reflexiómat ezen összefoglaló során, egy kínos kötelezettségemnek teszek eleget, amikor felhívom a figyelmüket, hogy a javaslat tárgyalása előtt kiosztott kiegészítés, amely a kézirathiba listáját tartalmazza, Murphy törvényét igazolva hibás. Amit el lehet rontani, azt el is rontanak: a 11. pontban említett 75. § helyesen 78. §.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány e törvényjavaslat kapcsán viszonylag könnyű helyzetben van, mert a költségvetési bizottság állásfoglalásainak többségével, az alkotmányügyi bizottság álláspontjával pedig teljes mértékben egyetért.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadják el.
Köszönöm figyelmüket. (Kis taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
