VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy az előttünk lévő és fekvő adóstruktúrával, adórendszerrel már 1987-ben sem értettem egyet, mégpedig azért nem, mert nem hittem el akkor sem azt, hogy megvalósítja az igazságos közteherviselést. Úgy gondoltam, hogy a családi jövedelemadó-rendszer sokkal igazságosabb és sokkal jobb lenne. Örülök, hogy Fekete Gyula képviselőtársam ugyanígy látja a helyzetet. Az azóta eltelt három év igazolta akkori feltevésemet. Ezért reménykedtem – azt hiszem, hogy több képviselőtársammal együtt – abban, hogy most majd 1991-re a jelenlegi adóstruktúra megváltozik. Sajnos, csalódnom kellett, mert csak kisebb korrekciókon mehetett keresztül, a kormányzat, a Pénzügyminsztérium félt a változásoktól, félt a bizonytalanságtól.
Én megértem a Pénzügyminisztérium félelmét, hiszen a kiadási oldal nem csökkent úgy, ahogy kellett volna, a privatizáció – sajnos – nem ment végbe olyan ütemben, ahogy kellett volna. Így a kiadás nemhogy csökkent, hanem növekedett, amely körülbelül 700 milliárd forint bevételt tételez fel, tehát szükség lesz arra a 700 milliárd forintra, amely az adójövedelmekből be fog folyni. Ez így nagyon logikus. Ezt el is tudom fogadni. De hogy melyik tulajdonosi szférából melyik tulajdonosi réteg viselje a legnagyobb terhet, az továbbra is vita tárgya lehet közöttünk.
Nagyon egyetértek Palotás Jánossal, Szabó Iván képviselőtársammal, akik azt mondták, hogy bizony, élénkíteni kellene a vállalkozást. Jómagam is ennek a híve vagyok. Valóban a vállalkozási nyereségadót csökkenteni kellene. Mondom, hogy kellene! És nagyon jó is lenne, ha meg tudnánk tenni! De azt hiszem, hogy a legszerényebb számítások is azt bizonyítják – ahogy Békesi úr is nagyon szemléletesen elmondta – hogy a hazai bruttó termelési érték csökkenni fog, a reáljövedelem csökkenni fog, azonkívül – ahogy miniszterelnökünk elmondta – 1991-ben körülbelül 4,1 milliárd dollár lesz az a törleszteni való adósságunk, amely mindenképpen 91-ben előttünk áll. A következmény egyértelmű. A lakosság reáljövedelmének drasztikus csökkenésével kell számolni. Ezért nyilvánvalóan a kedvezmények, a kivételek csökkentésével kellene megnövelni az adóalapot, ezáltal csökkenthető lenne az átlagos adóterhelés, mérsékelhető lenne az adótábla progresszivitása, és azt hiszem, azzal mindnyájan egyetértünk, hogy ez lenne az igazi.
És akkor még nem is beszéltem a legszerényebb becsléseken alapuló, körülbelül 100 milliárd forintot kitevő eltitkolt jövedelemről, amelynek – sajnos – a behajtására sem az előző három évben, de azt hiszem, 91-ben is a Szabó Iván által elmondottak miatt kevés esélyt látok. Joggal merülhet fel tehát a 0 adókulcsnak a megszüntetése is, hiszen az a 0 adókulcs sokak egybehangzó véleménye szerint csak a magas jövedelműeket preferálja, nekik előnyös. Mégsem lehet ezt a 0 adókulcsot megszüntetni, hiszen ez az alacsony jövedelműek körére ellentételezés nélkül szinte elviselhetetlen terheket róna.
Ugyanis a szociális védőháló lyukai már elég nagyok ahhoz, hogy ezek a kisjövedelműek kiessenek rajtuk, ezt pedig – azt hiszem – senki nem akarhatja. Ezért javasoltuk Török Gábor barátommal, hogy a 0 adókulcs összege igazodjon mindenkor a létminimumhoz, amely jelenleg körülbelül 70 ezer forintot jelent a jelenlegi 5800 forinttal számolva.
Teljesen egyetértek Kónya Imrével, hogy az igazságos közteher-viselést a végső fogyasztáshoz kötődő adók jelentik majd az átrendeződésben, mégpedig az ÁFÁ-nak és a fogyasztási adónak a növelésével. De minderre még várnunk kell 1992. január 1-ig. Ezért azt mondom, hogy az elmondottak után és még figyelembe véve azt, hogy az IMF követelése a deficitet illetően előttünk lebeg, és behatárolja mozgásterünket, azt mondom mindezek után: szavazzunk bizalmat a Kormánynak és magunknak is még a következő évre, mert ez bizony ránk fér! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
