BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A késői óra ellenére azt gondolom, hogy nem lebecsülhető fontosságú törvényjavaslatok vitájáról lenne most szó, pontosabban annak megkezdéséről.
A legfontosabb, a költségvetés adóbevételeinek közel kétharmadát biztosító három adónem: a vállalkozási nyereségadó, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó 1991-es évre szóló módosítására beterjesztett javaslatok fekszenek Önök előtt.
Az adóreform bevezetése óta, tehát az első törvények beterjesztése óta észlelhető az adórendszer módosítása iránti társadalmi igény. A markánsabb változásokat a működő rendszer belső ellentmondásai mellett a megváltozott társadalmi-gazdasági feltételek is indokolják. (Mozgás.)
Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről komolyan úgy gondolom, hogy nem formális jelentőségű egy előadói beszéd ledarálása ilyen nagy horderejű kérdésben. Amennyiben úgy tekintik, hogy formális, nem tisztelnek meg figyelmükkel, akkor tényleg azt javaslom, hogy egészen röviden mondjam tíz percig Önök előtt a törvényt, és el lehet benne olvasni az indoklást. Azt gondolom, hogy ha megtisztelnek a figyelmükkel, akkor megpróbálom elmondani, hogy miért terjesztettük azt elő a Kormány nevében, ami Önök előtt van.
A magántulajdon túlsúlyán alapuló piacgazdaság kiépítése az adóterhek további csökkentését igényelné. Ezt hallottuk ma éppen az előző napirendi pont vitája alkalmával is, többektől profi módon, időnként talán a vágyak előrevetítésével kifejtve, de érthető és jogos igényként.
Ugyanakkor jogos társadalmi igény az államháztartás kiadásaiban nagy súllyal szereplő szolgáltatások, ellátások reálértékének megtartása is a csökkenő nemzetijövedelem-termelés mellett. Ez pedig csak az adóterhelés növelése útján válna lehetővé. Nyilvánvaló, hogy e két igény egymásnak ellentmondó. Éppen ezért a Kormány középtávú adópolitikában gondolkodik; olyan adópolitikában, amely a gazdaság élénkítését, a jövedelem gyarapodását és ezzel nem növekvő, sőt esetenként csökkenő adómértékek mellett az adóbevételek növelését is szolgálja. Tehát nagyobb élénkség a gazdaságban, kisebb százalékú adóterhelés mellett – ez a középtávú adópolitikája a Kormányzatnak.
A pénzügyi egyensúlyi problémák enyhülésével párhuzamosan végrehajtható adómérséklés feltétele az is, hogy az államháztartási reform keretei között az állami szerepvállalás átértékelésével a nagy elosztási rendszerek változtatása útján következetesen és jelentősen visszaszoruljanak majd a költségvetési kiadások.
Az adórendszer továbbfejlesztésének általános keretén belül az egyes adónemekre külön-külön is kialakultak azok a célok, amelyeket egy folyamatosan végrehajtott adókorszerűsítési program megvalósításával el kívánunk érni.
A nyereségadónál az a követendő cél, hogy a vállalkozásoktól e címen elvont adótömeg és az összadóbevételeken belül ezen adó részaránya is relatíve csökkenjen. Elvi, konstrukcionális változásokra 1992-ben tudunk sort keríteni,Akkor, amikor a már többek által is idézett, új számviteli rendszer életbeléptetésére sor kerülhet.
Tisztelt Ház! Itt térnék ki arra, ami természetesen felvetődött bennem az eddig hallott megjegyzések, hozzászólások alkalmával is, hogy feltétlenül magyarázatot igényel az a tény, hogy miért 1992-re javasolja a kormányzat bevezetni a számviteli adótörvényt, nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájában. Most . bővebb magyarázat majd nyilván akkor lesz lehetséges, most csak annyit szeretnék előrevetíteni, hogy ahogy ezt az előző törvények tárgyalásakor láttuk, hogy az adóhatóságnak adókitanítási feladata is van. Azt hiszem, hogy egy ilyen rendkívül fontos törvény bevezetésénél a kellő előkészítés az adózásban, illetve a számvitelt alkalmazók részletes, alapos felkészítése rendkívül fontos, hogy a rendszer jól működjék.
Még egy dolgot tennék itt kitérőképpen hozzá, hogy természetesen nemcsak ezek a megfontolások játszottak szerepet a határidő kitolásában, hanem az a gondolat is, hogy ez a társadalom tulajdonképpen még csak most van az átmenet szakaszában, amikor a privát, magángazdálkodási feltételek a tulajdon oldaláról – ahogyan ezt képviselőtársaim is említették, mennyire fontos – megérlelődnek és bekövetkeznek. Akkor várható el, hogy egy számviteli törvény összhangban legyen a már többé-kevésbé vagy legalábbis részben, jelentős részben, a mainál mindenesetre nagyobb részben privatizált gazdasággal, ahol valaki mint tulajdonos nem úgy él a számvitel adta előírások lehetőségeivel, hogy könnyűszerrel írja le azokat a nem biztosan befolyó követeléseit, kétes követeléseit, mert ma még mint nem igazán tulajdonos, nem igazi tulajdonos, egykettőre megtehetné az állam és az Önök, de az egész társadalom számlájára. Tehát azokba a könnyítési lehetőségekbe, amelyek nagyon helyesen igazi tulajdonosokat feltételezve a számviteli törvényben majd benne lesznek, elsietetten belevágni nem lenne célszerű, hiszen ezzel olyan adóbevétel-kieséseket eredményeztetnénk éppen a rendszerváltás igazi évében, a jövő esztendőben, amikor amúgy is rendkívüli hatások érik gazdaságunkat és különösen annak költségvetési forrásoldalát.
Éppen ezért azt is el szeretném mondani, hogy ezen változásokat, tehát a számviteli törvény bevezetésének 1992-re tervezett időszakával kapcsolatban feltétlenül felüvizsgálatra kell, hogy szoruljon a többi adónem is. Célunk az, hogy a társasági adóztatás rendszerére térjünk át, hiszen reméljük, hogy egyre több magángazdálkodási vállalkozás jön létre társasági formában, és ennek ez a ma még nem eléggé kidolgozott, mondjam azt, hogy ma még nem kidolgozott forma lesz az igazán megfelelő, amelyet azonban úgy gondolom, hogy a következő esztendőben kellő előkészítéssel a bevezetésre fel tudunk ajánlani a Parlamentnek döntésre, a gazdaságnak pedig érvényesítésre.
Ugyanígy hallottuk Önöktől ma már több ízben a túlhaladott amortizációs rendszert. Ebben is készen állnak a bevezetésre a tervezett változtatások, ahol ugyancsak meg kell említenem, hogy ezek bevezetésénél is szerepet játszanak nagyon fontos költségvetési szempontok. Tisztában vagyunk vele, hogy a vállalatoknál hagyott nyereség az alacsony amortizációs kulcsok miatt természetesen olyan nyereségeknek a megadóztatását is eredményezi, amelyeknek a céljuk a tőke pótlása lenne. A kormányzat ezzel tisztában van, a változtatásokra azonban, bármennyire ésszerű lenne, megint csak egy kicsit későbbi időpontban tud sort keríteni, pontosan azért, mert átmenetileg nem tud lemondani az ezekből eredő adóbevételekről, pontosan az említett nagy adóbevétel-kiesések miatt, amire majd utalni fogok.
A személyi jövedelemadó-rendszer továbbfejlesztése során a progresszív adóztatásra épülő arányos közteherviselés elvének az érvényesítése volt a célunk, és emellett a legfontosabb törekvésünk az átlagos adóterhek fokozatos csökkentése.
A teljesítmények következetes érvényesítését az adósávok szélesítésével, a sávokhoz tartozó adókulcsok mértékének közvetítésével lenne indokolt biztosítani, a mentességeket, kedvezményeket szűk keretek közé szorítani.
A piacgazdaság kiépítése a nemzetközi gyakorlattal egyezően az általános forgalmi adó súlyának növelését követelné ugyancsak meg. Ez elősegítené a magyar árarányoknak a nemzetközi árarányokhoz való közelítését is. A termékek és szolgáltatások mainál kiegyenlítettebb adóterhelését és a kivételek erős szűkítését eredményező változtatást ugyancsak 1992-re tervezzük. Ekkor lesz egy kétkulcsos adórendszer bevezethető megítélésünk szerint úgy, hogy egyben a kulcsokat egymáshoz közelítjük is. A helyi adók rendszerével pedig, mint ezt Önök nemsokára látni fogják, felváltható lesz a minden tekintetben túlhaladottá vált tanácsi adórendszer.
Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben vázolt adópolitikai célkitűzéseinkből az 1991-es évben vajon milyen elemek valósíthatók meg? E döntés meghozatalánál több olyan súlyos feszültséggel kellett szembenéznünk – és kell Önöknek is szembenézniük –, amelyek a gazdaságban még tovább élő problémák és a hiányt termelő elavult termelési szerkezet mellett a magyar gazdaságra elháríthatatlanul nehezedő újabb terhekből halmozódtak fel.
Mindezeket mérlegelve, Önök olyan törvénymódosítási javaslatokat kaptak kézhez, amelyek részelemeikben az adópolitikai koncepció törekvéseivel már összhangban vannak, annak megvalósítását szolgálják, ugyanakkor az egyes adóelemek rendszerében alapvető változtatást még nem tartalmaznak.
Tisztelt Ház! Itt mondanám el Önöknek, természetesen a kormányzat e fontos kérdésben, mint annyi más egyéb nehéz feladat tekintetében, a Parlamentben részt vevő pártokhoz fordult előzetes egyeztetés céljából, amellett, hogy természetesen a javaslatokat megtárgyalta az érdekképviseleti szervekkel is. Az érdekképviseleti szervek reagálása a törvényjavaslatok vitája során az volt, ha úgy néz ki a terhek rendkívüli nehézsége folytán, hogy nincs módunk érdemleges változtatásokat, csökkentéseket érvényesíteni a mértékekben, akkor ésszerűbb, ha a rendszer a jelen formájában marad, még azokat a lehetséges változtatásokat sem kívánták bevezetni, amelyeket mi javasoltunk, ennél nagyobb mértékben, mint Önök előtt fekszik.
A pártok véleménye – tájékoztatom Önöket – az volt, hogy ezeket a törvényeket és nem másokat kell bevezetni. Ebben az ott jelen lévő, az Önök soraiból kikerülő szakértő képviselőtársak egyetértettek. Ezért ezek a törvények, amelyeket itt Önök meg fognak vizsgálni és tárgyalni, nem vállalkoznak az adókulcsok és a személyi jövedelemadó táblázat módosítására, valorizációjára sem, amelyet pedig oly neuralgikus kérdésnek tekint minden magyar állampolgár.
A problémákról még az 1991. évi költségvetési javaslat tárgyalása során részletesen beszélhetünk. Világosan látni kell azonban, hogy az adók szerepe minden gazdaságban elsődlegesen és döntően az, hogy biztosítsák a társadalmi szükségletek kielégítésének forrását, az államra háruló feladatok finanszírozásához szükséges adóbevételi tömeget. Addig, amíg az államháztartás kiadási oldala kényszerűen determinált – aláhúznám a kényszerűen szót –, amíg nem mondható ki kellő biztonsággal, hogy a reálkiadások mérsékelhetők, addig az adórendszerben a fedezeti elv szigorúsága nem enyhíthető. Bármilyen variációt vizsgáltunk meg mi és fognak megvizsgálni Önök, amelyek markánsabb előrelépést jelentettek volna az adóknál, mindig abba a korlátba ütköztünk, amit a jövő évi pénzügyi egyensúly diktál a költségvetés bevételi, kiadási oldalán egyaránt. Kényszerűen kell tehát tudomásul venni, hogy 1991-es évben az adópolitika lehetőségeit több körülmény befolyásolja. Átmenetileg továbbszűkül a magyar gazdaság és gazdaságpolitika mozgástere, belátható ideig elsődleges marad a konvertibilis adósságszolgálat teljesítése, miközben a kelet-európai változások nemcsak nehezítik a külső finanszírozás lehetőségeit, de számunkra súlyos cserearány-veszteséget – és itt utalnék arra, amit az előbb elmondtam –, közvetlen, igen nagy volumenű adóbevétel-kiesést okoznak. Igen kedvezőtlen belső és külső feltételek mellett a költségvetésre háruló feladatok forrásigénye, a kiadási oldal determináltsága, az államháztartási reform gyorsított ütemű megvalósítása esetén is csak meghatározott időtartam elteltével enyhül. Ezzel szemben már ma is jelentős a társadalmi igény az ellátások reálértékének már említett fenntartására, a polarizálódó társadalomban az elszegényedő, anyagi biztonságukat vesztő rétegek problémáinak a kezelésére, ami a központi kiadások nemcsak nominális, hanem még reálértékben történő növelését is igényelné. Mindemellett az ellátások piaci alapra helyezéséhez látnunk kell, hogy szükséges egy átmeneti időszak, amíg széles rétegek fizetőképessé válhatnak, aminek szintén biztosítani kell a jövedelemfedezetét.
Tisztelt Ház! Nagyon szépen kérem Önöket, hogy majd a későbbi viták során is gondoljanak arra, hogy az államtól a feladatok lebontása a társadalomra, a társadalom tagjaira nem feltétlenül azt jelenti, hogy az így mindenkinek lényegesen könnyebb lesz, hiszen ehhez nekik kell azokat megfizetniük, amiket jelenleg a költségvetés fizetett meg. Ha a költségvetés nem tud forrást találni ezekre, akkor vajon lesz-e kellő jövedelem ezeknél a társadalom egyes tagjainál ezen szükségletek kielégítését célzó javak vagy szolgáltatások megvásárlására. Ennek van egy bizonyos fokozatossága, amelyet feltétlenül felelős magyar törvényhozónak, kormányzati embernek figyelembe kell vennie. Mindez együttesen azt is jelenti, hogy a determinált kiadási oldal mellett a pénzügyi egyensúly teljes felborulásának a veszélyével jár, ha a bevételeket bizonytalanná tevő, azokban döntő szereppel bíró adóknál a gazdasági folyamatok által meg nem alapozott engedményekre kerül sor. Ilyen körülmények között rövid távon csak az adómértékek növelési igényét tudták elkerülni, amellett elsősorban arra kellett összpontosítanunk, hogy a szegényebb néprétegek körében az adószerkezet átalakítása ne okozzon további feszültségeket, ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a vállalkozók számára a befektetések ösztönzésével bizonyos további kitörési lehetőségeket biztosítsunk.
Tisztelt Országgyűlés! Ha sorra vesszük a beterjesztett törvényjavaslatokban szereplő módosító javaslatokat, mindhárom adónemnél kiemelhetők olyan változtatások, amelyeket az adózók talán pozitív eredményként, előremutató vonásként fognak értékelni. Azt hiszem, a társadalom szempontjából feltétlenül fontos, új szabály az adómorál elősegítését szolgáló intézkedés, amelyekkel az adóalap bővüléséhez hozzájárulva, végső hatásában az általános adómérték-csökkentési lehetőséget kívánjuk megteremteni. Remélhetőleg ez már az elkövetkezendő egy-két év távlatában valóság lesz, megfelelően annak, ahogy ezt vállalkozó képviselőtársaim is kívánják.
A vállalkozási nyereségadónál az 1991. évi változtatások ismét csak előrelépést jelentenek a tekintetben, hogy az ár- és piaci viszonyokat helyettesítő, az érintett területeken ezek hatását jelentősen tompító adókedvezmények fokozatosan leépüljenek. A kedvezmények csökkentésénél természetesen figyelembe vettük – legalábbis megkíséreltük figyelembe venni–, hogy egy sor területen még szükség van e preferenciák fenntartására annak érdekében, hogy ne következzék be az egyes területek teljes ellehetetlenülése. Egyes módosító javaslatoktól, például az elmaradott térségekbe beruházók kedvezményétől – erről is volt éppen ma szó – azt várjuk, hogy e kedvezmény a fiktív telephely – létesítésekkel szemben valóban az adott térségekben vállalkozni szándékozók számára jelent majd preferenciát. Igen fontos változás az adótörvényekben, hogy az egész ország érdekét szolgáló levegőtisztaság-védelmi, szennyvíztisztító, hulladékhasznosító fejlesztésekre a fordítható pénzeszközök bővítéséhez az adórendszer 1991-től a nyereségadó egy részének az elengedésével is hozzájárul. Ugyancsak figyelembe véve a posta ellátási kötelezettségeit és jövedelemhelyzetét, azt hiszem, a pozitívumok közé sorolható – legalábbis az állampolgárok számára –, hogy e hagyományos postai szolgáltatások adókedvezményben részesülhetnek. A vállalkozások élénkítését, az új vállalkozásokat, azok kezdeti nehézségeit adóeszközökkel ugyancsak tompítani szolgálja az alapítási költségek ötéves időbeli elszámolási lehetősége.
E példaszerű felsorolásból nem hagyható el a külföldi részvételű gazdasági társaságokat megillető nyereségadó-kedvezmények módosítására tett javaslat sem. Ez más egyéb változtatásokkal együtt reméljük, hogy a hazánkba tartósan, hosszabb távra befektetni szándékozó külföldiek számára jelent preferenciát, és nem feltétlenül a külföldi tőkebevonást kizárólag az adókedvezmények elnyerése érdekében szorgalmazó partnerek számára.
A javaslatot úgy igyekeztünk kialakítani – közösen az előbb előterjesztő tárcával –, hogy az igénybevételi feltételek bizonyos mértékű, egyes esetekben kimondottan előnyös módosítása ne eredményezzen bizalomvesztést a külföldiek részéről. Ennyit arról, amit az előbbi vita során mások is elmondtak.
Az általános forgalmi adórendszer 1991. évre tervezett módosításának előkészítése során a Kormány többféle változatot mérlegelt. Megvizsgálta, nyílna-e lehetőség a 25 százalékos adókulcs mérséklésére, és a 0 százalékos adókulcs megszüntetése útján arra a már említett kétkulcsos, piaci viszonyoknak jobban megfelelő, a fejlett országok adórendszeréhez jobban hasonlító, igazodó mértékrendszer kialakítására. Azt állapítottuk meg, hogy a 0 százalékos adókulcsnak egy 10 százalékos adókulccsal való felváltása a fogyasztói árszínvonalat – minden egyéb feltételt változatlanul hagyva - jelentős mértékben, mintegy 6 százalékkal emelné meg. Figyelembe véve, hogy ezek az áremelkedések elsősorban az alacsony keresetűeket, a nyugdíjasok zömét, valamint a többgyermekes családokat igen kedvezőtlenül érintenék, a Kormány ez évben a nullszázalékos adókulcs megszüntetéséről, illetve a forgalmiadó-kulcsrendszer átalakításáról még nem tett javaslatot.
Szeretném itt elmondani Önöknek: teljesen tisztában van a Kormány szakértőgárdája és politikai vezetése is azzal, hogy a legésszerűbb adópolitikai irányelv a felhasználásnál megfogni, méghozzá kimondottan az inproduktív felhasználásnál megfogni a jövedelmeket. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy jelentős adóbevétel elesését jelenti számunkra, hogy ezt most, ebben az esztendőben nem lépjük meg. Ne felejtsék azonban el, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ezt majd a költségvetési vita során alaposabban elemezhetik, az adatok birtokában láthatják, hogy a végrehajtandó változások, amelyek a költségvetés érdemi módosítása során, a támogatások csökkentésével a lakosságra hárulnak – beleértve ebbe azokat a külföldi hatásokat, amelyeket a liberalizálódott piacgazdaságban automatikusan kénytelen elviselni a fogyasztó –, mintegy harmadik fokozatú rakétaként csapódna le ezekre a szegényrétegekre. Ez volt a magyarázata annak, hogy az elvet bár értjük, tudjuk és követni kívánjuk, nem ebben az évben léptük meg ezt a harmadik fokozatot.
Kiemelnék az általános forgalmi adó rendszerében javasolt változtatások közül még néhány fontos gondolatot, így azt, hogy a privatizációval összefüggő vagyonmozgásokat mentesíteni kívánjuk a forgalmiadó alól: a társaságok létesítésénél, az apport megvalósításánál e ráfordítások adója teljes mértékben visszaigényelhető – kivéve ebből a személygépkocsikat.
Ugyancsak fontos mozzanat, hogy a bizományosi értékesítés adóztatásánál konzekvenssé igyekeztünk tenni a törvénykezést a polgári törvénykönyvvel és a nemzetközi gyakorlattal. Figyelembe vettük az általános forgalmiadó-rendszer alakításánál az egyre élesedő likviditási problémákat is a nehéz helyzetben lévő vállalatokhoz beszállító vállalatoknál.
Az üzemanyagok kérdése az adórendszerben, ennek a kezelése, megoldása, ahhoz vezetett bennünket, hogy ebben ne is foglaljunk egyértelmű állást, hanem két változatot terjesszünk Önök elé. Mindkettőnek vannak ugyanis előnyei és hátrányai. A javaslatok a nyugat-európai gyakorlatban egyaránt előfordulnak, sőt, léteznek ennél bonyolultabb, az adókieséstől a költségvetést nagyon szigorú szabályokkal védő más technikák is. A törvényjavaslat ezért a vegyes nemzetközi gyakorlatból a legegyszerűbb megoldási változatokat érvényesítő adótechnikai módszereket tartalmazza.
Bevezetése óta a legtöbbet vitatott adónem azonban a személyi jövedelemadó. Ezt azóta, hogy bevezették, több ponton is módosították. Itt is a Kormány szeretné képviselőtársainknak elmondani, kifejteni, hogy ismeri a rendszer valamennyi problémáját, belső ellentmondását, és a változtatás iránt felfokozott széles körű elvárásokat. A Kormány tisztában van azzal, hogy a várhatóan gyorsuló infláció mellett – mármint, hogy legalábbis a legközelebbi jövőben… Ezért szeretném azt is elmondani, tisztelt Képviselőtársaim, hogy nagyon várja a Kormány, és ebben nemcsak bízik, hanem ezért mindent meg is tesz, hogy ne kelljen minden adótörvényt, minden más, egyéb jövedelmeket érintő törvény kapcsán eleve beépíteni az inflációval számoló klauzulát, mert az a leghatározottabb szándéka a Kormánynak, hogy a kormányzásra kapott időtartamon belül az inflációt megállítsa és lényegesen csökkentse, fölöslegessé tegye lehetőség szerint ezeket a klauzulákat. Nyilvánvaló azonban, hogy a jövőben elkerülhetetlen az az egyszeri áremelkedés, amit az előbb már említett rendkívüli átállással összefüggő intézkedések magukkal hoznak. Ezért érthető, hogy az adótábla 1991. évre történő változatlan fönntartása erősen vitatott kérdés lesz. A választás kényszere azonban, tisztelt Képviselőtársaim, a Kormány előtt abban volt, hogy melyik jövedelemtulajdonosi rétegre terheli a jövő évben azokat a terheket, nehézségeket, kitől szerzi meg azokat a forrásokat, amelyeket az említett kiadási oldalhoz meg kell szereznie. Milyen mértékben hárítsuk az országot – az elmúlt évtizedek óta – ért legsúlyosabb mértékű veszteség terheit az ország különböző rétegeire? A költségvetés igen nagy hiánya mellett további deficitnövekedés semmiképpen nem képzelhető el. A lakossági tehernövekedés ütemének mérséklése azért csak a jövőt megalapozó vállalkozói szektor rovására, az e területeket érintő költségvetési centralizáció nagyfokú növelésével történhetne – ami nem áll szándékában a Kormánynak. Az a véleményünk, ami vállalkozó képviselőtársaim szájából több ízben elhangzott: meg kell teremteni a jövőben elosztható nagyobb jövedelmek alapját, és ezért a Kormány minden körülmények között maximálisan – lehetőségeinek keretein belül – vállalkozóbarát kíván lenni.
Úgy vélem tehát, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében a javasolt módosítások kicsik, de mégsem teljesen elhanyagolhatók a pozitív fogadtatás szempontjából. Példaként említeném meg, hogy a befektetés-ösztönzési kedvezmények az általános feltételek mellett, az adóalapcsökkentési lehetőséget 1991-től kiterjesztjük a mezőgazdasági hasznosítási céllal termőföldet vásárló egyéni vállalkozókra – így a magyar gazdák is élhetnek ezzel a lehetőséggel.
Nem is kell talán külön hangsúlyoznom, hogy milyen nagy fontosságú a privatizációhoz kapcsolt, az általános befektetési kedvezmények mértékéhez képest 20 százalékponttal megemelt összegű adóalap-csökkentési lehetőség. Magyarán mondva: a privatizáció fokozott kedvezményezése a jövedelemadó kapcsán. Ez mindenki számára kedvezményt jelent, aki jövedelméből, megtakarított pénzéből az állami értékesítés keretében vagyontárgyat, értékpapírt vásárol, illetve a munkavállalói részvételi program keretében jut részvény vagy üzletrész birtokába.
Önmagukban ezek a kedvezmények számításaink szerint mintegy 12 milliárd forintnyi személyi jövedelemadó-bevétel elengedését jelentik. Nem árt szem előtt tartani ezt azoknak, akik túlságosan szerény mértékűnek vélik a személyi jövedelemadó szerepvállalását a privatizációban, az állami tulajdon lebontásában.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány úgy véli, hogy a gazdasági problémák gyökere ebben az országban nem igazán elsődlegesen a jelenlegi adórendszerből fakadó probléma. Nagyrészt a reálfolyamatokban keresendő, a strukturális problémákban, a piacvesztésben, no meg, az igen szigorú hitelpolitikában, a monetáris politika szigorában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez utóbbin csak akkor enyhíthetünk, ha a költségvetés nem nyújtózkodik túl a takaróin, tehát a kiadásainak a forrását az állampolgároktól, vállalkozóktól mindenképpen megszerzi. Ha nem ezt teszi, azt a gondot növeli, amelyet az infláció jelent, és amely súlyosan csap vissza a vállalkozásokra a magas kamatterhek, a kedvezőtlen hitelfeltételek formájában. Ezért a kormányzat arra kéri Önöket, hogy az előterjesztett csomagot – amelynél hangsúlyoznunk kell az adótörvények csomagjellegét, komplexitását – fogadják el úgy, mint egy három évre tervezett és a második évben már sokkal határozottabb lépésekkel előrelépni tudó adópolitika első fázisát.
Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a Kormány javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
