SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha egyetlen mondatba tömörítve kellene összefoglalnom azon impresszióimat, amiket ezen törvénytervezet elolvasása alapján, elolvasása után kaptam, akkor azt mondhatnám, hogy ez egy olyan 2-3 számmal nagyobb kabát, amelybe csak remélhető, hogy a serdülő delikvens egy idő után – és remélhetőleg minél rövidebb idő után – belenövi magát.
Mert az bizonyos, hogy ennek a törvénynek az igényessége messze előtte jár aktuális piaci viszonyaink valóságának. Ám most az kérdés, és azon lehet vitatkozni, hogy vajon az előbbinek örüljünk-e jobban, vagy az utóbbi miatt bánkódjunk-e esetleg inkább.
A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok – akik körülbelül száz év alatt folyamatosan alakították ki különféle versenytörvényeiket –, általában kétfajta intézkedést szoktak a verseny törvényei figyelmének középpontjába állítani. Egyrészt meg szoktak tiltani bizonyosfajta üzleti magatartásokat. Ezen árdiszkriminációt, árukapcsolásokat, ármegállapodásokat, területfelosztásokat lehet érteni; másrészt pedig olyan struktúrák, piacszerkezetek kialakulását igyekeznek meggátolni, amelyek versenyellenes magatartást tudnak tevékenységük során kifejteni. Ebbe tartozik bizonyos monopolhelyzetek kialakulásának megakadályozása, vagy esetleg már létező monopóliumok feltrancsírozása.
Na, már most az, hogy mely ország esetében vagy mely időszakban melyik törekvés kerül inkább a figyelem középpontjába, mármint a piaci magatartás vagy a piaci struktúra, az térben és időben erősen változó.
A tisztességtelen piaci magatartásról szóló, előttünk lévő törvénytervezet nem előzmény nélküli a piaci verseny szabályozásának s ezzel együtt a magyar gazdasági jogalkotásnak a történetében, de mindenképp az előtörvények meghaladását, komplettírozását és tökéletesítését jelenti számunkra. Szó esett itt már az 1923-as V-ös törvénycikkről, mely az első volt ebben a sorban, és amely annak a ténynek a felismeréséből jött létre tulajdonképpen, hogy a piaci verseny szabadsága nem lehet egyenlő a tisztességtelenség szabadosságával, valamint hogy a farkastörvények eluralkodása helyett sokkal inkább célszerű biztosítani a piaci verseny tisztaságát vagy tisztaságának érvényesülését. Védeni kell a versenytársakat is és a fogyasztókat is. Nos erről, tehát bizonyosfajta üzleti magatartásformákról szólt ez az 1923-as törvény, már ameddig szólt, mindaddig, amíg egy tragikus fordulata a magyar történelemnek tulajdonképpen hatályon kívül nem helyezte egy darab időre mind a piacot, mind a piac szereplőit, és ezáltal természetesen ez a törvény is a levegőben maradt, és értelmetlenné vált.
Jó ideig, körülbelül a nyolcvanas évek közepéig kellett várnunk arra, amíg ha szégyenlősen is és félénken is, de valamiféle piacgazdasági vízióval kezdtük hitegetni magunkat, vagy kezdtünk azzal barátkozni. S akkor született meg a szintén említett 1984. évi IV-es törvény a tisztességtelen gazdasági verseny tilalmáról, amely feltétlen előrelépés volt annyiban, hogy ha szűkmarkúan és inkább jelzésszerűen is, de már foglalkozott a tisztességtelen verseny tilalmán túl a gazdasági verseny korlátozásának, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának a kérdéskörével.
Nos, mindezek után tulajdonképpen az alap megvolt a mostani törvénytervezetünk kialakításához, és ez a törvénytervezet tulajdonképpen a kartelltilalom és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának teljességre törekvő kifejtésén túl már tartalmazza a fúziókontrollról és a gazdasági versenyhivatal létrehozásáról és működéséről szóló vadonásúj fejezeteket is, azaz kiegészül a piacszerkezetek kérdéskörével. Ennek alapján mondható – és mondjuk mi, szabad demokraták is –, hogy az aktuális piaci viszonyainkhoz képest messze előremutató törvényt készülünk itt most megalkotni.
Az bizonyos, hogy ennek a törvénynek az eredményeként a korrektül kijelölt versenypálya már adva lesz, és türelmetlenül várhatjuk az ott versenyezni készülő versenyzőket, a vállalkozók és a decentralizált vállalatok nagyszámú seregét, amelyek nélkül ez a törvény természetesen csak egy aranykeret lenne egy fehér vászon körül; tehát a versenyzők is kellenek nyilvánvalóan.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat az bizonyos, hogy a szabadon megválasztott Parlament elé terjesztett eddigi legigényesebb és legkonzisztensebb gazdasági törvénytervezet. Mi úgy érezzük, hogy liberális értékeket és európai megoldásokat egyaránt tartalmaz ez a törvénytervezet.
Most ennyi elismerés és jó elsorolása után azonban meg kell említeni, hogy természetesen ez a törvénytervezet sem olyan, amelyhez kritika nem érhetne föl, amelynek ne lehetnének kisebb-nagyobb hiányosságai, akár még olyan koncepcionális is, amit Eörsi Mátyás képviselőtársam az előbb részletesen és rendkívül meggyőzően – legalábbis remélem, hogy az Önök számára is rendkívül meggyőzően –, kifejtett érvelése során. Úgy gondolom azonban, fel kell készülnünk arra a helyzetre is, hogy ha esetleg tisztelt képviselőtársaimat ez az érvelés mégsem tudta volna meggyőzni, azaz nem törekednének a Gazdasági Versenyhivatalt visszatéríteni az eredeti státushoz, ahhoz, amit Eörsi Mátyás is itt idézett az előbb, mármint a Kormánytól a Parlament alá való visszahelyezéshez. Ebben az esetben legalább azt kell elérnünk, hogy a direkt beavatkozás csábító lehetőségeivel szemben megvédjük ezt a Gazdasági Versenyhivatalt, valamint, hogy következetessé tegyük a konstrukciót. Mert van egy-két ködbe vesző kérdés, egypár ködbe vesző részlet, amit úgy érzem, hogy mindenképp szükséges megválaszolni vagy legalábbis letisztázni. Párat ezek közül megemlítenék.
Például: kicsoda is a Versenyhivatal elnöke az államigazgatási hierarchiában? Miniszter-é ő, vagy államminiszter, avagy kicsoda? Hol foglal helyet egyáltalán?
Kérdés továbbá: hogy ha őt a miniszterelnök nevezi ki, és így utasíthatja is, s mindezen közben a Kormány a Versenyhivatalra nézve kötelező döntéseket hozhat, akkor a versenytanács elnöke, aki egyben a Versenyhivatal elnökhelyettese is, valamint a versenytanács összes többi tagja hogy lehetnek csak a törvénynek alávetve, mint ahogy ugye, a törvénytervezet rendelkezik. Én úgy gondolom, hogy igen Janus-arcú versenytanács-elnöknek kell lenni, vagy legalábbis kettős egyéniséggel kell rendelkezni, mondjuk magánemberként a miniszterelnöknek van alárendelve, közemberként pedig a törvényeknek, vagy valami hasonlót lehet elképzelni. Mindenesetre ez logikai nonszensznek tűnik számomra.
Kérdés az is, hogy kik lesznek a versenytanács tagjai. Vajon a versenytanács tagjai azok mind csak a Versenyhivatalnak az alkalmazottai lesznek-e vagy külsősök is. Mert ez utóbbi esetben viszont nem érthető az a megkötése a törvénytervezetnek, hogy nem folytathatnak más kereső foglalkozást, csak a tudományos, oktatói és szerzői jog védelme alá eső tevékenységet. A kettő között valami logikai rés tátong – számomra legalábbis.
Kérdés az is, hogy nem ésszerűbb lenne-e a Versenyhivatal elnökét és elnökhelyetteseit határozott és esetleg különböző időszakra kinevezni, abból a célból, hogy az első kinevezéstől eltekintve, egymást váltva lépjenek hivatalba.
Visszatérve a törvény elejéhez: az általános rendelkezések című részben tulajdonképpen élénken kifogásolható, hogy kimaradt egy utalás – ami talán az Alkotmányból is hiányolható –, nevezetesen az, hogy a versenyt csak a törvény korlátozhatja.
E nélkül az utalás nélkül úgy tűnik, hogy itt mi a XX. század végén egy teljesen szabadversenyes rendszert próbálnánk megteremteni, amely meglehetősen illuzórikus és anakronisztikus. Egyébként ezen tervezet tervezetéül szolgáló előző anyagban ez az utalás a 4. § 2. pontjában benne is volt található. Nem nagyon érthető, miért maradt ki onnan.
Ugyancsak az Általános rendelkezések című részben tűnne szükségesnek leszögezni, hogy a törvény hatálya a vállalkozókon kívül az állami és társadalmi szervezetekre is kiterjed, hogy azok tevékenységük során kötelesek tiszteletben tartani ezen gazdasági versenytörvény szabályait. Esetleg szükséges lenne utalni arra, hogy az Állami Vagyonügynökség is tiszteletben kell, hogy tartsa legalábbis az ezen törvény 1–4. fejezetében előírtakat munkája során, és annak megfelelően kell eljárnia adott esetben.
Miközben úgy érezzük, hogy egyértelmű törekvés kell hogy mutatkozzon a politikai és ideológiai alapokon szerveződött és létrehozott, piacidegen jelenlegi monopóliumok tevékenységének felülvizsgálata során, ugyanakkor nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy az üzleti alapokon, tehát egy piacgazdaságban szerveződő és alakuló monopólium mint struktúra nem önmagában rossz, hanem csak akkor rossz, ha egyúttal versenyellenes magatartást is fejt ki. Ezt azért kívánom itt megemlíteni, felhozni a törvénytervezet védelmére, mert – azt hiszem –, két képviselői módosító indítvány foglalkozik – ami eddig benyújtásra került –, a monopóliumok felbontásának, illetve létrejöttük megakadályozásának kérdésével, számomra meglehetősen ortodoxnak tűnő módon.
Kérem, azt látnunk kell – és ebben a törvénytervezet szellemével abszolút egyetértek –, hogy nem maga a monopólium rossz, hanem csak az a rossz, ha ez a monopólium versenyellenesen működik. Ezért mi a magunk részéről kifejezetten támogatjuk a törvénytervezet 15. és 17. §-ait, ezeknek benne kell szerepelniük. Ha az óriás monopólium hatékony és mindannyiunk hasznára fejti ki tevékenységét, akkor ám legyen és működjön. Tessék arra gondolni, hogy hány óriás cég van, amely a monopolprofitját visszaforgatja a k+f tevékenységébe, s ezáltal tulajdonképpen mindnyájunk hasznára és üdvére saját árait, saját költségeit szorítja le. A monopóliumok az ipar sok területén tulajdonképpen az innováció lokomotívjai voltak, mint például a számítástechnikában, a repülőgépgyártásban, a távközlésben, s biztos lehetne még más területeken is említeni.
Nem teljesen érthető továbbá, miért maradt ki – a tudomásunk szerint a legtöbb külföldi versenytörvényben, de az előző magyar törvényekben is szereplő – dömpingár kialakítását tiltó paragrafus. Lehet, hogy ez ma még nemigen jellemző mértékben előforduló anomáliája a hazai gazdasági környezetnek, a hazai előpiaci állapotoknak, de azért mégis, ha a törvény más paragrafusaiban előremutató, akkor talán érdemleges lenne ezzel is itt foglalkozni.
A fogyasztóvédelemre vonatkozó fejezet nyilván a teljességre való törekvés nélkül készült, ezért a fogyasztóvédelemre vonatkozó fejezet részleteibe nem érdemes belemenni. Egyet kellene kiemelni, hogy egy fogyasztóvédelmi törvény mielőbbi elkészítése szükségesnek tűnik.
Ugyancsak nem egészen tűnik indokoltnak, hogy mind az eredeti törvénytervezetben, mind több külföldi, például – magamnak itt följegyeztem –, az osztrák versenytörvényben szerepel az aránytalan előnyök felajánlását vagy követelését tiltó rendelkezés. Lehet, hogy meg fogjuk kapni rá a logikus választ, nekem ez egy kissé hiányzott.
Tekintettel arra a tényre, hogy az egyetlen fejezetet tartalmazó II. rész – szerkezetileg nem túl szerencsés felépítés, hogy egy rész egy fejezetből áll –, egyetlen fejezetében egy címszó alatt kerül tárgyalásra a fúziókontroll és a konszernjog egymástól világosan elkülöníthető témaköre. Úgy érezzük, hogy logikusabb, racionálisabb és világosabb lenne a II. rész ezen egyetlen fejezetét két részre szétbontani.
Végül még egy apró megjegyzés. Elfogadhatatlannak és egyben érthetetlennek is tűnik, hogy a Versenyhivatal a szervezeti egyesülésekre, tehát a fúziókra vonatkozó kérelmek ügyében kilencven napon belül meghozandó döntési kötelezettséggel rendelkezik, míg az egyszeri prolongáció időtartama kétszer ilyen hosszú, azaz hat hónap. Ez nem tűnik túl logikusnak, úgy érzem, hogy ezen változtatnunk kellene és lehetne.
Végezetül az itt elmondottak összefoglalásaként az állapítható meg, hogy a szabad demokraták véleménye szerint itt egy kifejezetten jó törvényt fogunk – úgy tűnik –, elfogadni, amennyiben legalábbis az Eörsi Mátyás által felvetett, alapvetően lényeges dologban a Parlamentnek sikerül változtatást kieszközölnie ezen törvényen belül, s ha esetleg az általam elsorolt, jelentőségében természetesen kisebb egy-két változtatásból is sikerül elfogadni ezt-azt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
