ILKEI CSABA, DR. (MDF)
ILKEI CSABA, DR. (MDF)
ILKEI CSABA, DR. (MDF) Elnök Úr! Elnézést kérek, előtte nyomtam meg a gombot. Nem kívántam szólni, de Pintér József felszólalása arra késztetett, hogy megosszam gondolataimat képviselőtársaimmal. Egyéni véleményemet mondom és nem a frakció véleményét.
Ellentmondásos időket élünk és a dolgok csak ellentmondásosságukban igazak. Eltér a jogi és a morális megítélés és az életszerű valóság. Pintér képviselőtársam az életszerű valóságra hivatkozott. Semmi sem egyértelmű, a jogi megítélés sem. A steril jogi megítélés azt kívánná – tisztelt elnök úr és tisztelt képviselőtársaim –, hogy szétválasszuk a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat. De hát tudjuk az ellenkező példákat is. Itt sorainkban képviselőkből lettek miniszterek és államtitkárok és a nemzetközi példákat is ismerjük mellette és ellene. Marseilles főpolgármestere a francia nemzetgyűlés tagja.
Megkérdeztem választópolgáraimat, mi a véleményük. Megoszlanak a vélemények. Egyfelől nem viselik el azt, amit úgy fogalmazott meg elnök úr képviselői minőségében, hogy ne szentesítsük a kettős távollétet. Hogy egy település gazdája azért ne lehessen igazi gazda, mert mentesíti a parlamenti távollét. És ne lehessen igazi képviselő az ország házában, mert gazdának kell lenni otthon, és jelentős és kevésbé jelentős napirendi pontok tárgyalásánál elvárják tőle, hogy végigülje az üléseket.
Meg kell mondanom, az elmúlt évtizedek kis politikai toleranciát alakítottak ki ebben a kérdésben. Az anyagi demagógia is közrejátszik, hogy nem viselik el, hogy a város gazdája három vagy négy napot távol tölt az öt munkanapból – három vagy négy napot, hisz' bizottsági tag is lehet – és csak egy munkanapját tölti otthon gazdaként. Nem viseli el ma ezt a választópolgár!
Ezzel szemben, tisztelt képviselőtársaim, tapasztaltam azt – és ez is a valóság része –, hogy tekintélyes embert kívánnak a település élére, és országgyűlési képviselőt hívnak meg vagy éppenséggel a számukra legtekintélyesebb, közmegbecsülésnek örvendő embert kívánják az ország házába is képviselőjüknek.
A kontraszelekció mély nyomokat hagyott és ellenérzéseket keltett. És úgy is fogalmaztak: próbáljuk elfelejteni, hogy volt egy káderpolitika, mely az egyeduralkodó párt bábáskodása mellett mindenáron, a realitások ellenére is, az egyszerű emberekből akart nagyszerű embereket csinálni, akkor is, ha ehhez nem volt szakértelmük, morális tartásuk, tehetségük, esélyük és nem rendelkeztek azzal az anyagi háttérrel sem, amely, ha visszatekintünk saját történelmünkre, szükségeltetett a független politizáláshoz.
Következésképpen én nem tudom kizárni sem a vállalkozót, sem a település legtekintélyesebb polgárát egyik funkcióból sem, és ha a valóságból indulok ki, nem tartom összeegyeztethetetlennek.
Volt olyan időszak, amikor együtt volt a politikai, a jogi, a morális és az anyagi demagógia. Ha meg akarunk szabadulni tőle, akkor ma azt mondom, hogy a közlekedés fontosabb a menetrendnél; egyfelől mai átmeneti időszakunk ellentmondásos valóságából indul ki és későbbre hagyja a steril jogi, absztrakt kategóriákat, és elfogadja azt, hogy egy minőségi váltáshoz, ahhoz, hogy a magyar közigazgatás utolérje az európai közigazgatást, szükség van arra, hogy megnyerjük a települések legtekintélyesebb, értő embereit és ne eltávolítsuk őket! Aki végzett közvéleménykutatást – kormánypárti vagy ellenzéki –, azt tapasztalja, nincs tolongás a településeken azért, hogy polgármesterek legyenek! Ebben benne van a bizonytalanság, a politikai félelem és várakozás is, egzisztenciális gondok, anyagi, jövedelmezőségi kérdések is. De kérem, benne van az is, hogyha nem hajlandó ez a társadalom garantálni a legkiválóbbak kiemelkedési lehetőségét, akkor saját magunkat fosztjuk meg attól, hogy utolérjük az európai közigazgatás személyi színvonalát!
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindezt úgy mondtam el, mint akinek lelkiismeretével végig kellett gondolnia egy, a választópolgárai által feltett kérdést. Egy város kormánypárti és ellenzéki képviselői azzal tiszteltek meg, hogy egyhangúlag előzetesen polgármesternek jelöltek. (Zúgás.) Nemet mondtam! Nemet mondtam, mert az az érzés erősebb bennem, hogy a választópolgárok mai politikai toleranciáját figyelembe véve nem lehet jó lelkiismerettel vállalni, hogy három-négy napot az öt munkanapból az ember távol töltsön. Ugyanakkor csak azokkal az ellentmondásokkal tudom elfogadni saját döntésemet az ország akaratának szintjére emelve – és emellett fogok szavazni –, hogy csak ilyen ellentmondásosságában igaz ez a dolog, és bízvást, hogy ahogy a jogállamiság útján haladunk és a progresszió gyakorlattá válik, erősödik az, amelyik nem fogja összeférhetetlenné tenni a minőség igenlését és törvényes garanciáit.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
