SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én is az órára pillantok, mint Fodor Gábor képviselőtársam, és erről egy budapesti bíró sürgetése jut eszembe, aki olykor azzal serkentett: "Ügyvéd úr, rövid védőbeszéd nyomatékos enyhítő körülmény." (Derültség.)
Tehát hadd legyek nagyon-nagyon rövid, és talán csak slágvortszerűen megfogalmazva gondolataimat, észrevételeimet: legelőször Kőszeg Ferenc képviselőtársam felszólalására tennék egy olyan észrevételt, amely ahhoz kapcsolódott, hogy ő előadta, elmondotta, hogy a Demokrata Fórum meghirdette, választási kampányában is hangsúlyozta, hogy a múlt bűneit fel kell tárni, és ott a büntetést lehetővé kell tenni, meg kell büntetni a bűnösöket.
Ezt kérve számon a mostani amnesztiarendeleten, egy mondattal hadd utaljak arra, azon túl, hogy meglátásom szerint a közkegyelmi rendelkezés eleve tekintettel volt arra, hogy ha itt volt valami hiányosság, akkor azt Szokolay Zoltán képviselőtársam indítványa ugyancsak a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, nevében teljes mértékben helyre tette.
A másik kérdés szintén Kőszeg Ferenc képviselőtársam észrevételéhez kapcsolódott, nevezetesen ahhoz, hogy ő tud olyanról, hogy még jelenleg is vannak államellenes bűncselekmény címén gyakorlatilag jogtalanul elítélt politikai foglyok, és hogy erre tekintettel ez az amnesztiarendelet nem ad megoldást. Ehhez hadd tegyem hozzá: ha ez így van – ezt én kontrollálni innen és most nem tudom –, akkor ezeknek az elítélteknek nem amnesztia jár, hanem ezek az elítéltek ártatlanok, s akkor velük szemben perújításnak, törvényességi óvásnak van helye, erkölcsi és anyagi rehabilitációnak van helye, nem pedig az amnesztiának, amely köztudottan a bűnelkövetőknek a menedéke. (Taps.)
A harmadik megjegyzésem Mészáros István képviselőtársam fejtegetésének egy mozzanatához kapcsolódik, nevezetesen a mellékbüntetések körében az amnesztiarendelet szűkösségét hangsúlyozta, és kifejezetten megemlítette a vagyonelkobzást. Nem tudom osztani ezt az észrevételt, hiszen a vagyonelkobzás olyan mellékbüntetés, amely az ítélet jogerőre emelkedésével – hogy úgy mondjam – végre is hajtatott, a vagyon tulajdonjoga megszűnt az elkövető tulajdonában lenni, annak különböző sorsa lehetett, és ismételten az amnesztiának, a kegyelmi rendelkezésnek a célja és gesztusa nem egy kártérítés, nem egy reparáció – ez ugyanaz a gondolat, mint az előbbi, csak megfordítva; az elítélt erre ne tartson igényt!
Az elítélt erre ne tartson igényt, elégedjen meg meggyőződésem szerint azzal, hogyha visszanyerheti az állam kegyelmi gesztusából a szabadságát.
Végül egy utolsó gondolat: Torgyán József képviselőtársam javaslatát szeretném egy mondat erejéig támogatni. Nem kívánok érvelni, mert előadták az érvelést többen is és világosan. Talán egyetlenegy kiegészítést tennék a bizottsági álláspontról, mert elhangzott – helyesen –, hogy a bizottság, a jogügyi bizottság nem támogatta a javaslatot. Ez pontosabban annyit jelentett, hogy emlékezetem szerint kilencen szavaztak a javaslatot támogatóan, kilencen pedig tartózkodtak. Valóban Házszabályaink értelmében ez a szavazati arány azt jelentette, hogy a bizottság ezt nem támogatta, azonban ez ténylegesen – a Ház tájékoztatására mondom – nem azt jelenti, hogy effektív ellenérvek merültek volna föl, vagy ellenszavazat merült volna föl ténylegesen a bizottságban a javaslattal szemben, úgyhogy én is megfontolásra ajánlom, mint Kutrucz Katalin ennek a módosításnak és természetesen Szokolay Zoltán módosításának az elfogadását. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
