BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy az Alkotmány kérdéséhez szólva a régi magyar közjogászok mondását idézzem, akik azt mondták a sarkalatos törvényekről szólva, hogy ezek biztosítják a státus szerkezetének az egyformaságot, azt az erőt és stabilitást, amely az állam feladatai ellátásához szükséges. Ennek a követelménynek hatályos Alkotmányunk aligha tehet eleget. Ezt az Alkotmányt nagyon sokszor módosították, ahogy itt elhangzott, toldozták-foltozták, és tudjuk azt, hogy ez az Alkotmány az 1936-os szovjet Alkotmány magyarországi adaptációja. Ettől még lehetne jó, hiszen – mint elhangzott az is – a 90 százaléka megváltozott. Azonban én egy ruhához hasonlítanám, amelynek a lényege megmaradt, a lyukakat befoltozták, de a szerkezete, az állaga ugyanaz maradt, és normális hétköznapi viseletre aligha alkalmas.
Új Alkotmányra van vagy lenne tehát szükségünk. Azt hiszem, ez mindegyikünk előtt nyilvánvaló, ugyanakkor az is, hogy új Alkotmányt csak akkor lehet megalkotni, hogyha léteznek azok a stabil, biztos intézmények, amelyeket létre akarunk hozni, amelyeket meg akarunk alkotni. A működésük után – a megbízható működésük után – lehet egy Alkotmányt ezekre a működő intézményekre ráépíteni. Becslésem szerint ez hozzávetőlegesen két-három esztendőbe is beletelhet. Nem tehetünk mást, mint a régi Alkotmányt, ezt a bizonyos, nem a Magyar Köztársaság viszonyaira szabott Alkotmányt próbáljuk továbbfoltozni, továbbalakítani, hogy a céljainknak megfeleljen.
Én azt hiszem, hogy az egész vitát az robbantotta ki, hogy ebben a szövegben benne van az a bizonyos kétharmados szabály. Egész Európában példátlan módon kétharmados többséget követel meg a legtöbb kérdés eldöntéséhez.
Nyilvánvaló, hogy ez hozza abba a helyzetbe a koalíciós partnereket, hogy az ellenzéki pártokkal jobb meggyőződésük ellenére is ún. paktumot kössenek. Hangsúlyozom, hogy ez a paktum a tények, a fennálló viszonyok következménye, nem pedig a pártok önálló politikai szándékából ered.
A paktum így szükségszerű, de enélkül is – bármelyik politikai párt került volna hatalomra – ezeket a módosításokat meg kellett volna tennie, mert enélkül működőképtelen és cselekvőképtelen a Parlament, a Kormány.
Véleményem szerint a kétharmados kérdéseket minél szűkebb körre kell szorítani – elhiszem, hogy az ellenzék ebben ellentétes álláspontot fejt ki –, de nem lenne kívánatos, hogy ezekben a kérdésekben ellenzéki felelősség is legyen. Érvényesüljön a kormányzati felelősség.
Hadd idézzek egy példát: Nagy-Britanniában a királyságot is meg lehet dönteni sima többséggel, mégsem jut eszébe senkinek megdönteni, de ha eszébe jutna, viselné-e érte a felelősséget?
Engedjék meg, hogy két területre csoportosítsam a mondanivalómat. Az egyik Király Zoltán hozzászólása, amelyben azt mondta, hogy a Demokrata Fórum változtatott a köztársasági elnök választásával kapcsolatos álláspontján. Tudomásom szerint a Magyar Demokrata Fórum alapvető álláspontja az 1946. évi I. törvény alapjára helyezkedett. Ez elfogadta a Parlament által választott köztársasági elnök intézményét. Kompromisszumként a Magyar Demokrata Fórum elfogadta: amennyiben a szabad választásokat megelőzte volna az elnökválasztás, és amennyiben nem lett volna legitim Parlament, egyetlen alkalommal a választópolgárok által történő közvetlen választás legyen. Mivel azonban ez a kitétel elesik; legitim Parlament van, és a szabad választásokat követően kerül sor a köztársasági elnök választására,a Demokrata Fórum eredeti álláspontját tartja fenn, a Parlament által megválasztott köztársasági elnök intézményét.
Ebben a vonatkozásban ellentétes álláspontot képviselek Király Zoltánnal szemben. Egy gyenge köztársasági elnök megválasztásához túl soknak tartom azt az ötszázmillió forintot, amibe ez a népszavazás kerülne. Feleslegesnek, kidobott pénzt jelentene. Király Zoltán példái, alkotmányos morzsalékai az európai parlamenti intézményekről nem győztek meg arról, hogy ez az álláspont elvi alapon áll. Számomra ez azt jelenti, hogy akár így is választhatunk, akár úgy is, sőt akár még királyt is választhatnánk. (Általános derültség.)
Mondanivalóm másik része a kisebbségek kérdésére vonatkozik. Egyetértek Szájer Józseffel és másokkal: az Alkotmány módosításában és eredeti szövegében nagyon súlyos pontatlanságok találhatók. Terminológiai pontatlanságokról beszélek. Összeírtam néhány jogszabályt. Ezek teljesen vegyesen használják a kisebbség, a nemzetiség, a nemzeti és nyelvi kisebbség, a nemzeti és etnikai kisebbségek terminológiákat.
Általában egymás szinonímájaként, azonos értelemben kerülnek ezek a szavak a jogszabályokban megfogalmazásra.
A hatályos Alkotmányunk a nemzeti és nyelvi kisebbség terminus technicust használja, amivel nem értek egyet: nem tudom, hogy ki tartozik a nyelvi kisebbségbe, aki ne tartozna a nemzeti, az etnikai vagy valamely vallási kisebbség meghatározott csoportjába. Ezért a nyelvi kisebbséget a nemzeti, etnikai, esetleg vallási kisebbség terminus technicussal helyettesíteném.
A nemzeti és etnikai kisebbség és az Országgyűlés egy másik alkalommal már állástfoglalt. Ezt kívánja a Magyar Köztársaság védeni, a nemzeti és etnikai kisebbségeinek jogait, a nemzetiségi törvényben, amely valójában nemzeti és etnikai kisebbségi törvény lesz majd.
A terminológiai és elvi bizonytalanság jellemzi a kisebbségi jogok parlamenti biztosának intézményét. Nem olyan régen már szóltam erről. Azt hangsúlyoztam, hogy a kisebbségi jogok parlamenti biztosa egyáltalán az állampolgári jogok parlamenti biztosa, a skandináv jogokból átvett jogintézmény. Feladata, hogy egy adott jogterület felett törvényesen őrködjék, törvényességét vizsgálja, az egyéni és kollektív szabálytalanságokat, törvénysértéseket az illetékes szerveknek jelezze, illetve bizonyos jogkörben maga is cselekedjék. Ebből a szempontból – erre is rámutattam már – teljesen mindegy, hogy ez a kisebbségi biztos vagy a kisebbségi jogok parlamenti biztosa mely kisebbséghez tartozik. Véleményem szerint egyáltalán nem kell hogy kisebbséghez tartozzon. Elegendő, hogy jó jogász legyen, és ügyesen szervezze a maga miniszteri szintű apparátusát.
A terminológiai bizonytalanságból következően azt hallom, hogy nyolc kisebbségi biztost kell behívni. A behívás intézményét a kisebbségi biztossal kell helyettesíteni.
Tegyünk különbséget a kisebbségi képviselet és a kisebbségi jogok érvényesülésén való őrködés között. Állítsunk fel a kisebbségi jogok védelmére egy parlamenti biztost a maga apparátusával, a maga miniszteri rangjával és jogkörével. Szabályozzuk az arányos képviselet alapján a kisebbségi parlamenti képviseletet. Mivel ezt csak a jövőre nézve tehetjük meg, szükségesnek tartok egy átmeneti szabályozást, amelyet majd a választási törvényben fogunk rögzíteni.
Az ilyen és ehhez hasonló problémák, terminológiai pontatlanságok, amelyek elsősorban a kisebbségi jogokkal kapcsolatban merülnek fel a szövegben – máshol is akad fésülnivaló. Tisztelettel kérem az Elnök Urat, hogy az alkotmánymódosításról szóló indítványt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsághoz is szíveskedjék eljuttatni, hogy ez a bizottság már az általános vitában megtehesse a maga érdemi észrevételeit. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
