KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én tudom, hogy ilyen kései órán már halált megvető bátorság kell ahhoz, hogy szólásra emelkedjék valaki; és különösen akkor, ha egy olyan napnak a végén vagyunk, amelyen kiváló közgazdák fényes szónoklatokkal bírálták – nem dicsérték, csak bírálták – a költségvetést. Én nem rendelkezem sem ezzel a halált megvető bátorsággal, sem közgazdasági ismeretekkel. Hogy mégis szólok néhány percben, annak egyszerűen az az oka, amit Kósa képviselő úr úgy fogalmazott meg, hogy jó lenne világos összefüggések ismeretében igent vagy nemet mondani erre a költségvetésre; továbbá az az oka, amit az előttem szóló képviselő úr a ködösítésről mondott.
Tisztelt Ház! A mai vitában, de az előző vitanapon sem igen lehetett hallani a gazdasági törvényekről sok dicsérő szót. Én úgy érzem, hogy ezeknek a törvényeknek a sajátossága az, hogy olyanra sikeredtek, amilyenre. Ennek az oka nem magában a költségvetésben vagy az adórendszerben van, hanem inkább abban, hogy nem születtek meg az utóbbi hónapokban, az utóbbi fél évben azok a politikai és szakmapolitikai döntések, amelyeknek a költségvetés létrejöttéhez meg kellett volna születniük.
Úgy gondolom, feltétlenül meg kellett volna születniük azoknak a döntéseknek, amelyek meghatározzák például a szociális nagyrendszerek és a gazdaság viszonyát. Nem elegendő hangoztatni, deklarálni azt, hogy szociális piacgazdaságot akarunk, hanem meg kell fogalmazni – lehetőleg időben – bizonyos dolgokat, és elhatározásokat is kell tenni.
Jó lett volna, hogyha a Kormány megfogalmazza, jó lett volna, ha elénk hozza döntésre, hogy milyen irányban és milyen lépésekben kívánja a szociális rendszert fejleszteni. Jó lett volna, ha megfogalmazódik az is, hogy mely rétegeket és milyen módon kíván elsősorban támogatni a kormányzat. Továbbra sem tisztázottak bizonyos alapvető dolgok. Itt a mai napon Gaál Gyula képviselő úr és Solt Ottilia is utalt rá, hogy nem lehetne elfogadni a költségvetést és a társadalombiztosítás költségvetését úgy, hogy nem tisztázódik: vajon az egészségügy finanszírozását jó-e továbbra is a társadalombiztosítás kereteiben tartani vagy sem. Ugyanígy, nem fogalmazódott meg az, hogyan válasszuk el, milyen módon a társadalombiztosítást és a szociális ellátást, pontosabban a társadalombiztosítás keretein belül lévő szociális feladatokat, amelyeket a költségvetésből kellene ellátni, fölvesszük-e; és ha igen, mikor és hogyan történjék meg. Semmi nem történt ebben a kérdésben.
Nem vált el igazából – legfeljebb papíron – a társadalombiztosítás és a költségvetés. Hasonló módon nem fogalmazódtak meg az önkormányzatok feladatai sem. Nem tudunk semmit arról, hogy az önkormányzatok a helyi szociális és egészségügyi ellátó rendszerek fenntartására képesek-e. Képesek lesznek-e ezeknek a fejlesztésére? Hogyan viszonyul ezekhez a szükségletekhez az a normarendszer, amelyet a Kormány a számunkra javasol? Honnan szerzik a bevételeiket ahhoz, hogy ki tudják ezeket egészíteni? Nem elegendő a helyi adókra vonatkozó megállapításokat, törvényt meghozni.
Úgy gondolom, kardinális kérdése lenne 1991-nek az is, hogy vajon a társadalombiztosítást végre ellátjuk-e működő vagyonnal. Nem egészen értem, hogy miért nem történt ebben semmi. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a hátterében egy kis politikai tehetetlenség és szakmapolitikai tehetetlenség is áll. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hercehurca, amelyet a szociális bizottság is – és azon kívül is néhány képviselő folytat, ma már szélmalomharcot is víva a társadalombiztosítási önkormányzat legalább működési elveinek a meghatározására.
Egy másik témára áttérve: képviselőtársam az imént azt mondta, hogy ne legyenek ködösítések, ne fogadjunk el ilyesmit. Nagyon nehezen ítélhető meg a költségvetés milyensége akkor, ha nincsenek funkcionális fejezetek. Elég, ha csak arra utalok, hogy mennyire fontos mutatója egy társadalom működésének az, hogy milyen mértékben költ jóléti kiadásra. Ez nem ítélhető meg, mert nincsenek olyan fejezetei ennek a költségvetésnek, amelyek teljeskörűen tartalmaznák például az egészségügy vagy a szociális szféra kiadásait. Tessék arra gondolni, hogy a társadalombiztosításon és az önkormányzatokon túl mennyi ágazatba ágyazódik be az egészségügy költségvetése! A Népjóléti, az Igazságügyi, a Honvédelmi, a Közlekedési, a Belügyminisztérium költségvetésén belül is vannak egészségügyi kiadások. Tessék megmondani, mennyit költünk mi jóléti ágazatra, ezen belül egészségügyre! Ugyanez áll természetszerűen más ágazatok esetében is, de a mai napon hallottuk éppen a kultúra finanszírozásának néhány gondját más képviselőktől.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a költségvetésben és a hozzá kapcsolódó gazdasági törvényekben igazi súlypontmeghatározásokra nem került sor, illetőleg amikor sor került erre, akkor valamilyen torz logikájú, furcsa, rossz célokat megjelölő súlypontozás történt. Nem egészen értem a központi és a területi igazgatásnak ezt a hihetetlen mértékű preferálását. Tizennégyféle új vagy önállósodó hivatal létesítéséről van szó. Nem ennyi hivatalról, hanem ennyifajta hivatalról! Úgy gondolom, hogy egy olyan évben, amelyben tézisköltségvetés alapján lesz kénytelen működni az ország; amelyben garantálható az, hogy a lakosság szociális biztonsága sérülni fog, amelyben garantálható az, hogy az egészségügyi és a szociális létesítmények, intézmények működése károsodni fog, hogyan lehet pontosan ezt a szférát preferálni.
Nem vitatom ezeknek az intézményeknek, hivataloknak – egy részüknek legalábbis – a szükségességét, de azt igen, hogy ezt nekünk '91-ben kell megcsinálni, amikor krízishelyzetbe került az ország.
Tisztelt Ház! Az időre való tekintettel nem kívánom tovább folytatni, de még egy mondatban szeretnék megjegyzést tenni az egészségügy költségvetésére, hiszen többször is elhangzott, hogy viszonylag jó helyzetben van az egészségügy. Az a 10 százalékos dologi automatizmus, amely az intézményekre általában – ezen belül az egészségügyi intézményekre is – kiszabatott, azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények egyáltalán nem lesznek a következő évben jó helyzetben. Közismert önök előtt is, hogy egy árrobbanás zajlik már évek óta az egészségügyben, valamint egy amortizációs robbanás is tapasztalható. Szó sincs tehát arról, hogy valamilyen anyagi biztonsága lenne †91-ben az egészségügyi hálózatnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps balról.)
A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
