RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kultúrafinanszírozási rendszerben – márpedig egy rendszerről kell beszélnünk – elsősorban azt kell megvizsgálnunk, azt hiszem, hogy ez a kultúrafinanszírozás kit támogat. Azokat támogatja-e, akik a kultúrából élnek, vagy azokat támogatja, akik a kultúrát művelik. Ez lenne az első része a mondandómnak.
A második része pedig egy furcsa jelenség, amit a költségvetésből olvastam ki. Remélem, hogy nincs igazam, de mégis megosztanám Önökkel a tapasztalatomat. Ez pedig az, hogy úgy tűnik számomra, hogy a kormányon belül egy bizalmatlansági válság van a kultúrafinanszírozás ügyében.
Tehát az első rész – ahogy mondottam volt – arról szólna, hogy kik kapják ezt a pénzt. Amikor nekünk ismertették a kulturális bizottságban a kultúra finanszírozási rendszerét, a Szabad Demokraták Szövetségének két megjegyzése volt. Egyrészt az, hogy a Kulturális Minisztérium hathónapos léte alatt semmiféle kulturális változtatást nem láttunk, amelyet a Kulturális Minisztérium végrehajtott volna, másrészt pedig, hogy a privatizációról szó sincsen ebben a tervezetben.
Ez előrevetíti azt a veszélyt, hogy ez a mostani elfogadandó költségvetés a mostani kulturális finanszírozási rendszert be fogja betonozni, le fogja merevíteni, ezt a jövőben nem fogjuk tudni változtatni. Vagyis úgy tűnik, azzal kell számolnunk, mindazoknak, akik kultúrafogyasztók vagyunk vagy -művelők vagyunk, hogy ez a rendszer nem fog változni a jövőben.
Nézzük meg, hogy mik ennek a veszélyei. Már maga a költségvetés is említ néhány olyan szervezetet, amelyet privatizálni kellett volna – ahogy a költségvetés szövegében szerepel –, azonban ez nem történt meg. A Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is nem félünk a privatizációtól. Kulin Ferenccel ellentétben mi azt gondoljuk, hogy a privatizáció szükséges egyrészt, másrészt pedig nem maga az ördög, a gonosz az, amelyik megszünteti a nemzet kultúráját, a nemzeti kultúrát; éppen ellenkezőleg: elősegíti azt.
Én sem akarok részletekbe bocsátkozni, számos olyan országot lehet fölsorolni, ahol a nemzeti kultúra privatizálva van. Ettől még nagyon jól működik, és nemzeti kultúra, és ezt nemcsak a televízión kívüli kulturális területekre értem, hanem magára a televízióra is – hogy bizonyos fokig válaszoljak Kulin Ferencnek a véleményére.
Tehát, mint említettem, a Kulturális Minisztérium kezelésébe kiadott költségvetés tulajdonképpen magára a Kulturális Minisztériumra, az ott dolgozó, ott alkalmazott emberekre támaszkodik, hogy ezek osszák szét a pénzt. Márpedig mi azt gondoljuk, hogy ebben az átmeneti időszakban a demokrácia elvének megerősítése miatt nagyon fontos lenne, hogy azok, akik a kultúrát művelik, illetve a kultúrának a fogyasztói beleszólhassanak a költségvetés leosztásába, szétosztásába. Ezeknek az embereknek elveink szerint választott embereknek kell lenniük és nem kinevezett embereknek. Márpedig a Kulturális Minisztérium alkalmazottai kinevezett emberek. Ezért ezt a struktúrát, amely jövőre így be fog merevedni, mi nem tudjuk elfogadni mint egy olyan kulturális finanszírozási struktúrát, mely valamilyen módon a jövőbe mutat, illetve valamilyen módon előre jelzi Magyarországnak egy demokratikus fejlődését ezen a területen is.
De nézzük meg a másik problémát, ami azt hiszem, sokkal nagyobb probléma! Ez a bizonyos bizalmi válság a Kormányon belül. Nagyon furcsa számunkra, hogy ez a költségvetési tervezet nagyon nagy összeget, milliárdos összegeket vesz ki a Kulturális Minisztérium alól, amely önmagában sem demokratikusan szervezett, de azt végképp nem értjük, hogy miért bízza rá más minisztériumokra a kulturális finanszírozást.
Gaál Antal úr védte az előbb a katonai költségvetést. Nagyon nagy tisztelettel szólunk a honvédelmi költségvetésről, amely milliárdokat tartalmaz a kultúra finanszírozására, vagyis a helyőrségi kulturális tevékenység finanszírozására. Azonban mi azt gondoljuk, hogy egy ilyen szűk esztendőben, amikor oly kevés pénz jut az önkormányzatoknak, hogy meg tudják őrizni a kulturális területeket, e területek védelmét, egyáltalán tereket tudjanak adni a kultúrának, akkor bizony, mi azt gondoljuk, hogy ezt nem szabadna teljes egészében a honvédelemnek odaadni, hogy ők döntsenek erről, hanem bizony, beleszólási jogot kellett volna adni az önkormányzatoknak is abba, hogy a helyőrségekben mi történjen. Lehetne még sorolni hasonló dolgokat a honvédelmi költségvetésből is.
De továbbmenve, nézzük meg a belügyminisztériumi költségvetést is! Ebben is milliárdos tételek szerepelnek, amelyek a kultúrára vonatkoznak. Azt teljesen természetesnek vesszük, hogy az automatikus per főre való leosztást valamilyen adminisztratív szervezet, nevezetesen a Belügyminisztérium végzi. Azonban a Belügyminisztérium költségvetésében szerepelnek olyan költségvetési tételek is, amelyek nem ilyen leosztást szolgálnak, hanem a BM kulturális tevékenységét szolgálják. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a költségvetési tételben is bizony biztosítani kellett volna azt, hogy a kultúra művelői beleszóljanak ennek a pénznek az elosztásába.
De a végső és számunkra legfurcsább tétele ennek a költségvetésnek az, hogy úgy tűnik, a tisztelt miniszterelnök úr, illetve a Miniszterelnöki Hivatal nem bízik a saját kormányában, nem bízik abban, hogy ez a Kormány valóban arra fogja fordítani a pénzt, amelyre a kormányfő szánja. Ezért a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében egy hatalmas summa, több milliárdos summa szerepel megintcsak, amely a kultúrára vonatkozik. Ezt nem értjük, nem tudjuk, hogy miért nem bízik a kormányfő a saját kormányában, miért nem hagy beleszólást abba, hogy egyházak, más kulturális intézetek beleszóljanak abba, hogy a miniszterelnöki költségvetésből hová kerüljenek a pénzek, amelyek ilyen kulturális tevékenységet szolgálnak. Egyszerűen egy bizalmatlansági válságot érzünk, ami nem tudjuk, hogy miért keletkezett, nagyon jó lenne megtudni.
Összefoglalva tehát úgy látjuk, hogy az elmúlt hat hónap alatt, amikor a Kulturális Minisztériumot nem sújtotta az aszály, nem sújtotta a kuwaiti válság, semmi ilyesmivel nem kellett megküzdenie, mégis semmifajta strukturális változtatást nem tett annak érdekében, hogy demokratizálja a kultúrafinanszírozási alapot. És ezen kívül megintcsak ismétlem azt, ez a bizalmi válság, ami a költségvetésből tükröződik, aggodalomra ad okot, hogy jövőre a kulturális pénzek hogy fognak odakerülni a kultúra művelőihez, illeve a kultúra fogyasztóihoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
