BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt megköszönöm a Kormány nevében azt a sokoldalú vitát és jobbító szándékot, amelynek révén eljutottunk a helyi adókról szóló törvényjavaslat véglegezéséig. Általános tapasztalatként a következőket szeretném összefoglalni.
A javaslatok tulajdonképpen két irányban próbálták a Kormány eredeti javaslatát módosítani. Többségük ugyan elismerte az önkormányzati gazdálkodás, ezen belül annak saját bevételszerzési lehetőségének a fontosságát, mégis többségben azok a javaslatok voltak, amelyek gyakorlatilag az önkormányzatok mozgásterét szűkítették volna vagy szűkítenék.
Ilyen a törvény keretjellegét figyelmen kívül hagyó kedvezmények és mentességek tömeges beépítésének igénye vagy például a bevezethető adók számának csökkentése. De – mint említettem – egyidejűleg ennek az ellenkezője is megjelent a módosító indítványokban, nevezetesen, hogy a felkínált, javasolt ötféle adó újabbakkal egészüljön ki, avagy további tetszés szerinti adóztatásra legyen lehetősége az önkormányzatnak.
Tisztelt Képviselőtársak! A Kormány ezeket a javaslatokat nem karolhatja fel, mert nehezen vagy egyáltalán nem illeszkednek be a meglévő adórendszerbe és a javaslat koncepcionális keretébe. Másfelől indokolatlanul korlátoznák, vagy éppen ellenkezőleg, parttalanná tennék az önkormányzati adóztatást.
A Kormány e két szélsőséges nézőpont közötti kompromisszumos megoldást abban látja, ha az új adórendszer úgy számol a tradicionális tényezőkkel, hogy nem akadályozza az önkormányzatokat a valós helyi adópolitika megformálásában.
A továbbiakban csak súlyponti kérdésekre szeretnék kitérni. Ezek közé sorolnám Békesi László, dr. Török Ferenc és Juhász Péter képviselő urak és még mások indítványait is, amelyek a vállalkozók kommunális adójának elhagyására irányultak. A képviselő urak aggálya – megítélésünk szerint –, hogy ez kedvezőtlenül hatna a vállalkozásokra, nem tűnik megalapozottnak.
A kommunális adó a vállalkozások szempontjából semleges, minthogy az költségként elszámolható. Másfelől a települési infrastruktúra fejlesztése – úgy gondoljuk – feltétlenül előfeltétele a vállalkozásélénkítésnek is, és így indokolatlan, nehezen megmagyarázható különbségekre, megkülönböztetésekre vezetne az, ha a vállalkozóknak is az érdekében álló létadóterheket kizárólag csak a lakosság vállaira rónánk.
A Kormány hasonló elvi fenntartások miatt nem támogathatja Kuncze Gábor képviselőnek az egész építményadó mellőzésére irányuló javaslatát sem. Bár a helyi adó rendszere elvileg ötféle eszköz alkalmazására kínál lehetőséget, de viszonylag könynyen belátható, a kistelepüléseken, ahol az önkormányzatok többsége működik, ezen ajánlott eszköztár minden egyes eleme nem is érvényesíthető, hiszen nincsenek meg a feltételei. Vállalkozásra nincs is mód, iparűzési adót kivetni idegenforgalom nélkül nem lehetséges, ilyen címen történő adóztatásra nincs lehetőség stb.
E településeknél az átlagosnál kedvezőtlenebb gazdasági adottságokra figyelemmel a javaslat elfogadása lényegében a helyi adóztatás lehetőségétől fosztaná meg az önkormányzatokat. Ugyanakkor szeretném itt tisztelt Képviselőtársaim figyelmét felhívni arra a képviselői hozzászólásra, amely bemutatta, hogy a forgalmi értéket figyelembe vevő adóztatás esetén ez az összeg nem jelent elviselhetetlenül nagy terhet a kistelepülések állampolgárainak.
Tisztelt Képviselőtársak! Az önkormányzatok mozgásterét szűkítő javaslatok sorában külön kívánok utalni dr. Török Ferenc képviselő úr indítványára, aki még tovább ment, s radikális javaslatával a bevezethető helyi adónemeket egyetlen új típusú telekadóra, valamint iparűzési adóra kívánja korlátozni. Az általa javasolt telekadóztatás látszólag egyszerű, elfogadása azonban hátrányos lenne gazdálkodási szempontból, mert korlátozza az adó hatókörébe vonható, önálló vagyontárgyként is megjelenő tárgyak körét, és ezek differenciált adóztatásának lehetőségét. Minthogy képviselőtársunk javaslata az építményt pusztán a telek értékét befolyásoló tényezőnek tekinti, csak igen bonyolult technikával lenne működtethető a javaslata szerinti adó. Ezért említettem, hogy ez a látszólag egyszerű adó valójában bonyolult.
Úgy gondolom, hogy ez a tényegesen újszerű adótechnika – amely a georgizmus régi hagyományaihoz nyúl vissza – legfeljebb a távlatokban valósulhatna meg, és a Kormány nem zárkózik el az elől, hogy ezt tovább vizsgálja, de az indulás, az önkormányzatok felállásának pillanatában megoldhatatlan feladatok elé állítaná bevételi oldalról az önkormányzatokat.
Úgy gondoljuk, az átállást a tanácsi rendszerről az újszerű, megfelelő önállósággal rendelkező önkormányzati vezetésre a hagyományokkal is számoló és a javaslatban megjelenített eszköztár elfogadása segítené jobban.
Tisztelt Képviselőtársak! Itt emelném ki azokat az indítványokat is, amelyek az ún. tanácsi adókra oly jellemző megoldási technikákat, kedvezményi, mentességi struktúrákat kérnek számon a helyi adó konstrukcióján is. Ismételten a figyelmükbe ajánlom, a helyi adókról szóló törvény azzal válik élő adórendeletté, ha a képviselőtestület dönt a helyi adók alkalmazásának szükségességéről, és rendeletet alkot bevezetésükről.
Ha elfogadnák az említett módosító indítványokat, akkor a tisztelt Ház lényegében a régi, meghaladottá vált adókat erősítené meg új formában, sőt valójában az önkormányzat a központilag állított korlátok miatt nem kapná meg a helyi adóztatás jogát, így az egyik alkotmányos alapjoga sérülne meg. A kormányzat szándéka az, hogy megerősítse a törvényben meghatározott adómaximumot, mellőzhetővé tegye a bevezethető adónemek tetszés szerinti, lényegében parttalan bővítésének igényét vagy annak fordítottját. Az a szándékunk, hogy az adónemek drasztikus csökkentése, továbbá a befolyt helyi adó felhasználása különféle központi célokra ne legyen lehetséges.
A Kormány ugyanakkor – talán a képviselőtársak többségének tetszésével találkozó – kompromisszumos lépést is tenne a jelenlegi, módosított formájú álláspontjában.
Feladjuk az adóminimumra vonatkozó javaslatunkat. Így ez a törvény a több okkal-joggal kifogásolt költségvetési kapcsolatok miatt kikerül a kerettörvényből, s az önkormányzat adómegállapítási jogának csak a törvényi adómaximum, valamint a település lakosságának és vállalkozóinak gazdasági lehetőségei szabnak majd határt.
A fentiek miatt tehát még az alábbiakban kérem a tisztelt képviselőtársak támogatását. Több képviselői indítvány érintette a vagyoni típusú adók megállapításának a módszereit. A Kormány sem a korrigált forgalmi értéket, sem a négyzetméteren alapuló adóztatás kizárólagosságát nem támogatja, ezért utaltam az előbbiekben is a forgalmi érték szerinti adóztatás fontosságára, különösen a kistelepülések esetében. Éppen ezért azonban ezen piaci értéken történő adóztatásnak még a lehetőségétől is megfosztani az önkormányzatot,úgy véljük, hogy hiba lenne.
Tisztelt Képviselőtársak! A Kormány nem támogatja azokat az indítványokat sem, amelyek a magánszemélyek kommunális adóztatásának a lehetőségét a tulajdonformától teszik függővé. Kétségtelen, hogy mind a bérlakásban, mind a hitellel épült lakásban élők terhei növekednek. Minthogy a közösségi infrastruktúrát a településen élők egyformán használják, ezért a kommunális adóztatás hatókörének szűkítése véleményünk szerint indokolatlan lenne. Az önkormányzatnak azonban feladata és lehetősége, hogy az esetleges feszültségeket felismerve, azokat rendeletében vagy egyedi úton is orvosolja megfelelő intézkedésekkel.
Tisztelt Képviselőtársak! A Kormány – úgy gondolom – igen nagy körültekintéssel mérlegelte a nagy számban érkezett indítványokat, közülük kompromiszszumkészen támogatja mindazokat, amelyek javítják a konstrukció végrehajthatóságát, összhangban vannak a törvény keretjellegével, és nem csorbítják az önkormányzat döntési autonómiáját. Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy a Kormány álláspontját is mérlegelve határozzon a javaslat elfogadásáról. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
