PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy saját gondolataim elmondása előtt néhány délelőtti és számomra figyelemre méltó felszólalásra nagyon röviden reagáljak. Ebből az egyik, és talán különösebb indoklást nem is igényel, az a felszólalás volt, amely azt mondta, hogy Budapestet nem szabad összehasonlítani Londonnal, Párizzsal vagy Berlinnel. Szerintem se, mert Budapest sokkal szebb. (Gyér taps.)
A másik, amit fontosnak tartanék, bár itt egy kicsit tartok arra a mezőre rálépni, amit Ráday Mihály képviselőtársam mondott el, hiszen ő ebben azért lényegesen jártasabb, bár képviselőtársam tudja, hogy Budapestnek nagyon sokszor udvaroltunk együtt: ő mint a város megszállott védője – de én azt hiszem, ez pozitív fogalom –, én mint vállalkozó, ő udvarolt, én időnként meghódítottam. (Derültség.) Így számomra legalább olyan jelentőségű a Lánchíd, a Szabadság híd, az Andrássy út vagy a sikló, amely annak a vállalkozásnak, amelyben én is részt vettem, igen jelentős referenciaterülete.
Ez olyan terület, ami miatt én is nagyon jól érzem magam Budapesten. Barátaimmal, akár másokkal is szívesen sétálok ebben a fővárosban, illetve a Belvárosban, bárhol. Ugyanakkor azzal a képpel, amit Ráday Mihály képviselőtársam mondott, némileg vitatkozom, bár nem biztos, hogy a dolog vita. Az egyik dolog az, hogy szerinte van egy szép nő, amit nem szabadna darabokra szedni. Szerintem egy szép nőn van 22 olyan értékes pont és terület, ami nem feltétlenül szétszedést jelent. Ennél talán továbbmennék az én megközelítésemben. Nem tudom, hogy az "egy szép nő" a kívánatosabb fogalom, vagy hogy tetszene nekünk 22 szép nő. Nekem ez az utóbbi kép is meglehetősen tetszik. Azt hiszem, az a gondolat is fontos, hogy hogyan használ egy nőnek, ha egyetlenegy valaki birtokolja, vagy huszonketten udvarolnak neki. Valószínűleg a hölgynek is jobban tetszik, de többet is produkál, ha 22 udvarlója van. Éppen ezért nekem szimpatikus az a megoldás, ha 22 nagyon szép, erős és saját véleményét is megvalósítani tudó kerület száll be ebbe a ringbe.
Szeretném képviselőtársaimnak elmondani – bár talán tudják –, én Budapest XVI. kerületének egyéni választókörzetének képviselője vagyok. Ezért meggyőződésem, hogy akár elfogult is lehetek ennek a törvénytervezetnek a vitájában. Minden további nélkül megengedhetném magamnak, hogy akár protekcionista, akár más módon úgy gondoljam, hogy előtérbe kell helyezni annak a kerületnek, vagy egy kerületnek az érdekeit, hiszen nekem ebben az esetben az a feladatom. Ez a Parlament akkor fog jó törvényt alkotni, ha különböző érdekek megszólalnak, és ebből sikerül egy megfelelő törvényt alkotni.
Mégsem ezt teszem, és nem saját indíttatásból, hanem együtt dolgozva a kerület önkormányzatával készítettük el azokat a törvénymódosító javaslatokat, amelyeket már benyújtottam a tisztelt Háznak ezen törvényjavaslat kapcsán, mert nem igazán valósult meg az, amit Morvay államtitkár úr a bevezető expozéjában elmondott. Nem igazán valósult meg, hogy egyenrangú félként jelenjen meg a kerületi önkormányzat és a budapesti fővárosi képviselő testület ebben a törvényben. Ennek megfelelően nem nagy horderejű módosító javaslatokat kellett betenni, hanem csak változtatni kellett sok helyen azon a fogalmazáson, ahol az a két egyenértékű fél nem egyenértékű félként jelent meg a rendszerben. Lehet, hogy nehezebb úgy működtetni egy sajátosságokkal rendelkező fővárost, hogy két azonos, mellérendelt döntési testület együttes véleményét kell figyelembe venni, de majdnem biztos, hogy ez a megoldás az, ami a főváros egészének hosszú távon használni fog.
Módosítani javaslom az olyan megfogalmazásokat, amely például a kerületek mozgásterét úgy fogalmazza meg, hogy a mozgáslehetőségét – azt hiszem, az 1. §-ban – a törvény és a fővárosi rendeletek keretei között határozza meg. Azt hiszem, hogy a törvények lehetőségei között kell ezt meghatározni. Ha egy törvényt egy jogszabály nagyon fontosnak tart bárkinek, így a fővárosi közgyűlésnek is a hatáskörébe utalni, akkor az a törvény mondta meg azokat a fő kereteket, amelyek között ennek a kerületnek ebben az esetben működnie kellett vagy illett.
Egyik módosítási javaslat érdemben változtat azon a fogalmazáson, amely például a 8. §-ban azt mondja, hogy az önkormányzatnak a főváros által készített rendezési terv alapján kell saját rendezési koncepciójukat elkészíteni. Azt hiszem, hogy nem jó ez a megfogalmazás. Nem a rendelkezési terv alapján, hiszen ez egy tervlebontásos gondolati filozófia, hanem ennek figyelembevételével saját rendezési koncepciójukat elkészíteni. Nem nagy horderejű lehet, de most egy új törvényt alkotunk, és meggyőződésem, hogy ott figyelni kell ezekre. Egyrészt az érzékenység miatt, másrészt pedig azért, hogy tanuljunk egy új munkastílust, új fogalmazást, új együttgondolkozást ebben az országban.
Csatlakozni szeretnék ahhoz a gondolathoz, amely a törvénytervezetnek talán leggyengébb részének tekinti a 17-20. § közötti gazdálkodási hátterekre vonatkozó részt, amely megítélésem szerint alkalmatlan szabályozást ad az elkövetkező hónapokra, márpedig nem tud működni sem a főváros, sem a kerületi önkormányzat, ha ezek a szabályok nem lesznek lényegesen tisztábbak, egyértelműbbek.
Azt támogatom – és azt támogatja az a kerületi önkormányzat is, amelyet képviselek –, amely valóban megosztja a különböző bevételeket a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között. Azt támogatom igazán, amely nem egymásnak ereszti ezt a két képviselőtestületet, hanem ha a bevételi forrásokról, a bevételeket rögzítő arányokról, megosztásokról a bevételeket rögzítő jogszabályok egyértelműen intézkednek. Sajnos az elfogadott adótörvények vagy az illetéktörvény ilyen megosztást nem tartalmaz. Ebből 1991-ben, azt hiszem, óhatatlanul feszültségek keletkeznek.
Azok, akiknek módjuk volt megvizsgálni valóban önálló jogokkal rendelkező önkormányzatok, polgármesterségek működését a fejlett nyugati országokban, azok látják, hogy mennyire más az a feladat, amiket ezeknek a polgármesterségeknek el kell végezni, mint amit itt évtizedeken keresztül az úgynevezett tanácsi rendszer, mint egy államigzagatási kinyújtott szerv, végrehajtó hatalom tett. Az adott körzet tulajdonosaiként kell hogy érezzenek, gondolkozzanak, és a tulajdonos, ha csak a szűkebb családi körből indulunk ki, annak egész más feladatai vannak. nemcsak kiosztja, hogy a család tagjai között kinek milyen lehetőségei vannak, Nemcsak kipipálja, hogy a család mely tagjának milyen engedélye van, hanem azon gondolkozik, hogy ez a család hogyan fejlődik, hogyan vállalkozik, hogyan kerülhet más minőségi szintre abban a társadalmi rétegben, amelyben elhelyezkedik. Ezt a lehetőséget azonban megfosztja mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzatok esetében, ha nem készülnek el és nem kerülnek elfogadásra azok a jogszabályok, amelyek egyértelműen rendezik a tulajdonjogot a kerületek és a fővárosi önkormányzat tulajdonjog-viszonyának rendezése nélkül, a vonatkozó koncepciós szabályok nélkül elképzelhetetlen meghozni ezekben a polgármesterségekben azokat az intézkedéseket, amiket az a lakosság vár tőlük, aki nem tudja, hogy miért nem cselekszik az általa most már hónapokkal ezelőtt választott új képviselői testület. Azt hiszi, hogy azért nem teszi, mert tehetetlen, de az is elképzelhető, hogy valamelyik önkormányzat tényleg tehetetlen. Így viszont a lakosságot fosztjuk meg attól, hog rájöjjön, hogy a saját önkormányzatát nem jól választotta meg. Nem működik a mechanizmus, mert nincsenek meg azok a feltételrendszerek, amelyek a bizonyítás lehetőségeit adnák ezeknek az önkormányzatoknak. Így képviselőtársaimat kérem, bármennyire is felgyorsult a törvényalkotási folyamat, hogy ebben mihamarabb foglaljunk állást. Nem vagyok benne biztos, hogy ezen szabályok nélkül egyáltalán elfogadható-e a fővárosi és kerületi önkormányzati törvény, tudniillik félő, hogy ezáltal egy pipát tesz a jogalkotás. Azt hiszi, hogy a feladatot rendezte, bemutatta, hogy most már kérem, szabályozva van a kettőtök közötti viszony, és a valóságban a lényeg akár a bevételi, akár a tulajdonosi oldalon nincs szabályozva. Nem vagyok benne biztos, hogy enélkül értelme van ezt a törvényt elfogadni. Ha jól emlékszem, Magyar Bálint képviselőtársamhoz kell csatlakoznom, aki azt mondta, hogy enélkül ez nem alkalmas, nem szabad olyan törvényt elfogadni, ahol az önkormányzati törvényben hagytunk egy lyukat, hogy majd szabályozni fogjuk külön a fővárost és a kerületeket. Most a kerületekben hagyunk egy lyukat, hogy ez a módszer ugyan így még nem működőképes, de majd meg fogjuk hozni a tulajdonra, vagyonmegosztásra vagy akár a bevételmegosztásra vonatkozó jogszabályokat.
Ezt valószínűleg meg kellene kísérelni akár a törvénytervezet tárgyalásának rövid ideig való felfüggesztése kapcsán is, hogy sikerüljön ebben a törvényben rendezni. Nem kell ehhez, nem biztos, hogy kell ehhez harmadik vagy negyedik jogalkotói fordulat is.
Egy módosító javaslatról szeretnék még szólni összesen az általános vita kapcsán, ez pedig az, hogy néhány helyen felmerülhet, hogy a fővárosi közgyűlés döntése és a kerületi érdekek összebékíthetetlenné válnak. Nem valószínű, hogy jó megoldása a törvénytervezetnek, ha ezt nyitva hagyja, és az sem jó megoldás, ha ebben az esetben valamelyik fél gondolatait megfellebbezhetetlennek tartja. Így a módosító javaslatunk néhány helyen azt célozza, hogy megszülessen a döntőbíró szerepe, amelynél érvényesíteni lehet az összebékíthetetlen érdekeket és az akkor mind a két fél számára innentől váljon kötelezővé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
