GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A sertéstenyésztéssel, pontosabban a hízott sertések és a sertéshús értékesítésével kapcsolatban felmerülő gondok és problémák valóban sújtják a termelőt, a feldolgozóüzemet, de az exportáló vállalatot is. Az elmúlt időszakban legalább három interpelláció hangzott el ebben a témában, kérdés is. Azonkívül a különböző pártok, érdekképviseletek, polgármesterek és egyéni termelők részéről megkeresések és panaszok tömege árasztott el bennünket. Ez tehát azt jelenti, hogy valós gondról van szó.
Én nem akarok ismételni, és nem akarom azokat a dolgokat elmondani, amelyeket az Országgyűlésnek már elmondtam, de próbálok néhány új adatot mondani és így informálni a képviselő urat és a tisztelt Házat.
A márciusi felmérés szerint ismert dolog, hogy 8,6 millió sertés van az országban, és a belső szükséglet kb. 5,5 millió. Ez magyarán azt jelenti, hogy 3 millió sertést el kell adnunk valahova. A probléma éppen az, hogy valahova. Az ember örökké optimista, és azt hiszi, hogy ahol a szükséglet megvan, ott előbb-utóbb a feltételét is megteremtik annak, hogy meg is tudják vásárolni azt a sertést. Nem akarok most panaszkodni, hogy nekünk a szovjet piac beszűkülése mit jelent. Bizonyára tudja a képviselő úr is, hogy a sertéshús zöme, az élő sertések 90%-a abba a Szovjetunióba ment, ahol most egészen komoly gondok vannak.
Hadd informáljam a képviselő urat arról, hogy ebben a témában mit tettünk, és mivel próbálkoztunk!
Mi egyszerűen a szubvenciók versenyével küszködünk. Mi is megpróbálunk utánamenni az áraknak, és megpróbáljuk termelőinket, illetve feldolgozóinkat arra ösztönözni, hogy minél több sertés, illetve sertéshús hagyja el az országot, és még ráadásul gazdaságosan. Eddig 202 000 élő sertésre hirdettünk meg tenderkiírást. Ebből 160-170 000 ment el az országból. Ez azt jelenti, hogy a normál szubvenció fölé még 15%-os támogatást adtunk. 143 000 sertést úgy vágattunk le, hogy exportban darabolt húsrészként kerüljön ki az országból. Erre adtunk 650 Ft-os támogatást. 100 000 t hasított, élő sertésre írtunk ki tendert, és adtak be pályázatot.
Malac- és süldőexportunk biztosított. Ennek a határát felemeljük az eredeti 300 000-ről 500 000-re. Pontosan meg fogom mondani, hogy e próbálkozások ellenére pontosan mennyi sertés hagyta el az országot. Egyre torlódott, és egyre több lett a túlsúlyos sertések száma.
Azokban a számokban, amelyeket a képviselő úr mondott, némi túlzás van, mert nincsen 150-200 000 túlsúlyos sertés országszerte. 200 000 van, amely készen volt, sőt lehet, hogy 250 000 is, és ebből a mi felméréseink szerint 70-80 000 a valóban túlsúlyos, tehát 150-170 kg feletti.
Mivel a hagyományos, klasszikus közgazdasági eszközökkel nem bírtunk a sertéssel, itt jelentem be, hogy kénytelenek voltunk kézivezérlésre átállni, és erre a témára egy miniszteri biztost neveztünk ki, Szőke Károly úr személyében.
Tájékoztatásképpen el szeretném mondani, hogy június 15-éig 1 800 000 sertést vásárolt fel 1990-ben az állami húsipar és 1 664 000-et az idén. Ezenkívül a regionális üzemek, a helyi vágóhidak vágásai, a kisiparosok vágásai és az egyéni vágások legalább ugyanúgy történtek, mint tavaly.
Ahhoz, hogy ezt a 70-80 000 túlsúlyos sertést most eltüntessük, és valóban ne legyen az a tragédia, ami a túlsúlyos sertéseknél a nyári meleg beköszöntével előfordulhat, most nagyon célzott vágásokat indítottunk el. A miniszteri biztos úr kijelölt öt olyan üzemet, ahol a vágóhidak alkalmasak túlsúlyos sertések vágására. Ezeknek a debreceni, a szegedi szalámigyár, a gyulai húskombinát, a miskolci, a budapesti húsipari vállalat és a Heves megyei állatforgalmi és húsipari vállalat. Az igazgató urakat megkértük arra, hogy hetente jelentsék, és így próbálunk pontos információt kapni.
Annyit tudok mondani, hogy terveink szerint a 24., a 25. és a 26. hétre, tehát július végéig 70 000, pontosan 66 400 sertést akartunk levágni a túlsúlyos sertések közül. Szerencsére besegített még a Kunsághús és a Bácshús is bizonyos mértékig a túlsúlyos sertések levágásába, nyújtott műszakban dolgoztak az emberek, szabad szombatjaikat áldozták fel, két műszakban dolgoztak sok helyen. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a hat állami vállalat júliusra 70 000 túlsúlyos sertést fog levágni.
Ez olyan dolog, hogy a kézivezérlésen túl nem célunk az, hogy a régi módszerekkel drasztikusan beavatkozzunk. Egyszerűen megemeltük a támogatást. A 170 kg-nál súlyosabbak esetében 2500 Ft plusztámogatást adunk. A 150 kg-nál súlyosabbak esetében – ez egy régebbi tenderünk volt – 10%-kal emeltük meg az alapszubvenciót.
Szóval próbáljuk eltüntetni a túlsúlyos sertéseket. Én is tudom és olvastam az újságokban főleg, hogy gyengén csináljuk, mert utánanő és hízik a többi. Hát persze, hogy hízik, természetes dolog, de ha egy intézkedést megindítunk, az nem jelenti azt, hogy nem fejezzük be. Ugyanezekről a területekről és főleg a kritikus területekről, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Szolnok megye egy része, Szabolcs-Szatmár, ahol ezek az állatok nagyobb számmal vannak, ezekről a területekről a rendes, normális 95 és 115 kilós sertéseket is másik üzemekbe szállítjuk levágásra, és megpróbáljuk értékesíteni. És itt a gond. Egyszerűen arról van szó, hogy a készletek tisztességesen megnövekedtek, és ez jelentős árkiadást jelent a húsüzemeknek és jelent az államnak.
A készletnövekedésünk következtében jelentős költségemelkedés van, de valahogyan ezt egyszer meg kell oldanunk. És itt szeretnék most valamit mondani. Mi bíztunk abban, hogy a késő tavaszi hónapokban a szovjet barterkereskedelem jobban megindul, hogy a bartertilalmat a központi kormány előbb feloldja. Nos, ez a barterfeloldás csak most következett be, két hete, három hete. Tájékoztatásul mondom, a múlt héten magam is azért voltam Ukrajnában, és tárgyaltam az ukrán miniszter úrral, hogy legalább az ipari területekre, ahol nagy szükség van a sertéshúsra, bányászterületekre hozni hadd segítsünk be. Ők ezt igénylik is, és rövidesen nagyobb arányban megindul. Megindult különben az élősertés-export is, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy szeretnénk. Ismertek – itt hangzott el ma délelőtt – azok a gondok, amiért vállalataink meglehetősen félénkek vagy bizalmatlanok a szovjet kereskedelmi relációban.
Hadd tegyek javaslatot a megoldásra. Nagyon örülök annak, hogy alkalmam van végre elmondani. Az, hogy egy tűzoltást itt most megoldunk, az egy kérdés és csak egy átmeneti megoldás. Itt egyszerűen kérek, és mondom a termelők felé, hogy tessék megkötni a szerződéseket; szerződést kötni mennyiségre, minőségre, időzítésre és akkor hozzá árat mondani. Mi azt akarjuk és azt szeretnénk, hogy a január 1-jétől garantált árak legyenek a sertésnél átvételi árak. De itt is hangsúlyozom, hogy csak szerződéses alapon. Nem fogadom el egyszerűen a tenyésztőknek és főleg a kistenyésztőknek azt a kifogását, hogy tíz évig nem kötöttek szerződést, ők ezután sem kötnek. Nem tudjuk akkkor felvásárolni a sertéseket, és minőséget kérünk. Én most voltam nemrég a kapuvári vágóhídon, ahol az exportdarabolásra megy a vágás, és 68 forintot játszva tudnak fizetni a tenyésztőknek, de azért a minőségi sertésért, amit ott előállítanak és nem Cornwall meg mindenféle értéktelen állatért. Úgyhogy megcsináljuk, és kérem a képviselő urat, hogy fogadja el így a válaszomat, és értse meg ezt a mi gondunkat. Nem arról van szó, hogy nem akarunk segíteni, nagyon akarunk segíteni, de behatárolnak bennünket a külpiaci körülmények. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
