SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr, köszönöm a szót. Megvárom a cserét. (Kis szünet után folytatja.) Tisztelt Országgyűlés! Mint a miniszter úrnak a törvény módosítását indokló expozéjából kiderült, a Kormánynak egyetlen konkrét elképzelése van a munkanélküliség kezelésére, éspedig az, hogy a finanszírozást a munkavállalókra és a munkaadókra hárítja.
Az 5%, ami szintén a dolgozókat hozza hátrányos helyzetbe, hiszen valószínű, hogy a munkáltatók majd átterhelik rájuk, és nekik kell ezt az összeget is kitermelni, vagy valahol majd a piacon, az árakban fog jelentkezni…
Valójában miről is van szó? A Kormány gazdaságpolitikai koncepciójának lényege, hogy a külgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében visszafogja a gazdasági növekedést, sőt a külgazdasági piacváltás gyorsítása érdekében átmeneti, de nem is jelentéktelen visszaesést is szükségesnek tart.
E gazdaságpolitika következménye, hogy az ipari termelés egyre nagyobb ütemben csökken. A termelés alakulása ilyen módon döntően meghatározza a gazdaságpolitika több részterületének lehetőségeit is. Ha ugyanis megfellebbezhetetlen tény, hogy a megtermelt jövedelem nem nőhet, illetve, hogy a potenciális jövedelem nem realizálódhat, akkor ez többé-kevésbé kijelöli a beruházáspolitikát, az életszínvonal-politikát, a foglalkoztatáspolitikát, és más területek irányvonalát.
Bár a gazdaságirányításban a közvetlen utasítások lehetőségei formálisan nincsenek már meg, de az állami tulajdonban lévő vállalatokban nyilvánvaló az erős központi kontroll. A monetáris politika is szigorú korlátok közé szorítja a vállalatok mozgásterét. Mindaz az ösztönzés pedig, ami egyrészt a gazdasági kormányzat, másrészt a Nemzeti Bank részéről érvényesül, a vállalatok túnyomó többségét a termelés visszafogása, a beruházások és korszerűsítések elhalasztása, a munkaerő leépítése felé orientálja. Ezek közvetlenül kihatnak a foglalkoztatás alakulására.
Mivel a meglévő munkahelyek az említett okoknál fogva folyamatosan épülnek le, az újak viszont nem jönnek létre a restrikció miatt, a munkanélküliség folyamatosan emelkedik, egyelőre belátható időtávon. Míg 1991 januárjában több mint 100 ezer regisztrált munkanélküli volt, addig október végére az állástalanok száma 300 ezer fölé emelkedett, ami a munkaerőállomány több mint 6%-át teszi ki. S mivel ez a szám még távolról sem végleges, egy év múlva ismét csak megduplázódhat, ami magával hozza, hogy jövő év végén újabb finanszírozási lehetőséget kell keresnie a tisztelt Országgyűlésnek.
Növeli a problémát, hogy a recesszió időszakában a munkanélküliséggel egyidejűleg növekszik az infláció is. Bár az elbocsátások következtében a vásárlóerő csökken, ez még mindig nem elég a nemzeti jövedelem visszaeséséből következő fogyasztáscsökkentési kényszer megvalósításához. Sajnos, a kormányzati döntéshozatal során ritkán gondolják át azokat a konkrét szituációkat, amelyekbe a lakosság kerül a változások során. Holott végső soron ez kellene hogy legyen a gazdaságpolitika legfőbb mércéje. Különösen egy olyan időszakban, amikor a rohamosan növekvő munkanélküliség általánosan megrendíti a foglalkoztatás biztonságát egy olyan társadalomban, amely gyakorlatilag két generáció óta nem találkozott munkanélküliséggel.
Az egyéni stratégiák áttekintését egy reális, és még nem is a legrosszabb eshetőséggel kezdve, tegyük fel, hogy a család valamelyik kereső tagja elveszti az állását. Ennek az úgynevezett válságrégiókban: Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, stb., válságágazatokban - például a kohászat, építőipar, gépipar - az átlagosnál nagyobb a valószínűsége, de másutt sem lehet kizárni. Hiszen a válságágazatokban bekövetkező csődök a termelés- és keresletkiegészítésen keresztül tovagyűrűző hatással járnak, s az általános pénzszűke mindenkire kihat.
Mivel ez év végére 7%-os munkanélküliség várható, ami egyes városokban, kedvezőtlen adottságú térségekben akár 15-20%-os is lehet, vagyis átlagosan minden tizennegyedik-tizenötödik, a válságrégiókban pedig minden ötödik-hatodik kétkereső családban lesz egy-két munkanélküli.
Az állás elvesztése okozta megrázkódtatás tényezői közül a család számára a jövedelemkiesés mérhető közvetlenül. Ugyanakkor tudjuk, hogy egy térség rosszabb foglalkoztatási mutatójával törvényszerűen kedvezőtlenebb bűnözési és egészségügyi statisztika jár.
Külön problémát jelent a fiatalok munkanélkülivé válása. A statisztikai számítások igazolják, hogy minél fiatalabb korcsoportot vizsgálunk, annál inkább sújtja a korcsoportot a munkanélküliség. A 14 és 24 éves közötti korosztály a 14 éves és idősebb népesség 15,2%-át, ugyanakkor a munkanélküliek 38%-át jelenti.
Ha az iskolai végzettség szerint vizsgáljuk a foglalkoztatást, azt találjuk, hogy a fiatalabb népességet jobban sújtja a munkanélküliség, mint az idősebbeket. Különösen igaz ez a maximum nyolc általánost végzettekre, ahol a fiatalok közül 100 aktív keresőre háromszor-négyszer annyi munkanélküli jut, mint az idősebb korosztályra.
Az ország egyes régióit tekintve a fiatal korosztály aránya Budapesten kiugróan alacsony, 13%, de aránylag alacsony még Pest megyében is, 19%. A korosztály legnagyobb arányban Vas megyében 34%-kal, Hajdú-Biharban 31, Győr-Sopron megyében 32%-kal képviselteti magát a regisztrált munkanélkülieken belül.
A másik fő probléma a pályakezdő fiatalok számára a demográfiai hullám tetőzése. Ijesztő szerkezeti eltolódásokat találunk, miszerint 1986-ot és 1990-t összevetve a legfeljebb nyolc általánost végzettek aránya 24%-ról 34%-ra nőtt. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszer a demográfiai többletet továbbképzés helyett kibocsátotta a munkaerőpiacra. Így a munkanélküliség rohamos növekedése nemcsak egy nagyobb létszámú pályakezdő korosztállyal, de az előző időszakhoz képest sokkal alacsonyabb képzettségű korosztállyal találkozott. Vagyis néhány éven belül százezres lehet azoknak a tábora, akik mindenféle jövedelem nélkül kezdik önálló pályájukat.
A jövedelemkiesést, illetve -elmaradást, melynek súlyosságát érzékelteti, hogy a családok többsége esetében a jövedelmek 80-90%-át már ma is felemésztik a rezsiköltségek, átmenetileg ellensúlyozhatja a végkielégítés, amit a Kormány most beépített ugye a munkanélküli segélyezésbe, illetve a munkanélküli járadék. A járadék azonban nemcsak hogy korlátozott időtartamra szól, de mivel a legutolsó fizetéshez mérve abszolút összegben állapítják meg, reálértékét tovább rontja az infláció, amely az idén megközelítette a 40%-ot és jövőre szóló ígéretek sem mondanak 30%-nál kevesebbet.
A munkanélküli járadék jogosultsági időtartama alatt kell az érintetteknek új munkahelyet találni, amit azonban megnehezít, hogy a jövő évben is inkább újabb elbocsátások várhatók, semmint tömeges munkahelyteremtés. Ennek következtében az átképzés ösztönzése is ellentmondásos, hiszen nehezen határozható meg, hogy mivé kell a dolgozókat átképezni, mi lesz az új ágazat, amely gazdaságos foglalkoztatási lehetőséget nyújt az állástalanoknak. Így ha rendelkeznek is az önkormányzatok a munkahelyteremtés aktív kezelésére, átképzésre fordítható összegekkel, azok felhasználását illetően érthetően teljes mértékben tanácstalanok.
A munkanélküliek vállalkozóvá válását kedvezményes hitelek hivatottak segíteni. A vállalkozáshoz azonban nemcsak pénz kell, hanem szakértelem és szakismeret is, valamint piac, vagyis fizetőképes kereslet, ami viszont éppen ott hiányzik, ahol a recesszió van, vagyis ahol nő a munkanélküliség. Az is valószínű, hogy a nem túl bő keretekhez könnyebben jutnak azok, akik jó információkkal, kapcsolatokkal rendelkeznek.
Számítani kell továbbá arra, hogy a következő években a kisvállalkozások adózási és hitelfeltételei még szigorúbbá válnak, vagyis ami ma biztos üzlet, az holnap biztos csőddé válhat. Látható tehát, hogy a munkanélküliség mindenki számára igen költséges. A legkisebb rossz még mindig a vállalaton belüli szerkezetváltás, amennyiben ez megoldható, átképzés, átszervezés, profilbővítés útja, s a munkahelyek lehető legszélesebb körű megtartása.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megerősíteni, hogy a beterjesztett törvénymódosítást nem tartjuk alkalmasnak a szociális piacgazdaságnak megfelelő foglalkoztatáspolitikára. Köszönöm. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
