FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Igen Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Először engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem hozzászólásomat. Néhány évvel ezelőtt a munkatársaimmal nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy kell-e munkanélküliség, és hogy a munkamorállal és a munkaerkölccsel kapcsolatos problémák mennyire kötődnek ahhoz, hogy teljes foglalkoztatottság volt akkor Magyarországon. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy kellene egyfajta munkanélküliség ahhoz, hogy ezen a helyzeten javítani lehessen. Ugyanakkor néhány idősebb kolléga, aki megélte azt az időszakot, amikor Magyarországon valóban volt munkanélküliség, a fejét csóválta, és a beszélgetések során, amikor idős kollégákkal erről szót váltottunk, bizony sokszor szóba került, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog.
Szeretnék visszatérni a múlt heti vitára, ahol dr. Réti Miklós képviselőtársunk egy nagyon érdekes megfogalmazást mondott nekünk a parlamenti vitában. Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy egy mondat erejéig idézzem. A munkanélküliséggel kapcsolatban azt mondta képviselőtársunk, hogy "Ez azért jelentkezik most, mert a kommunista uralom szociális demagógiája a mindenkinek kijáró munkához való jogot és a munkanélküliséget nem ismerő társadalmat mindenképpen biztosította és fenn akarta tartani."
Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném önnek idézni a jelenleg is hatályos, a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amelynek a 70. § b) pontjában a következő szöveg olvasható: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához." Úgyhogy, én azt hiszem, igen komoly tévedés a munkához való jogot a kommunista uralom szociális demagógiájaként meghatározni. Ennyit a múlt heti vitáról.
Engedjék meg, hogy elmondjam a törvénytervezettel kapcsolatosan a véleményemet.
A törvénytervezet célja teljesen egyértelmű: nagyon nehezen tudja a kormányzat finanszírozni a munkanélküliséget, a költségvetés nem kíván erre a területre költeni, nem kívánja ezt a gondot költségvetési eszközökkel megoldani. Ugyanakkor ezt sajnos nem mondják ki nyíltan, hanem megkezdődtek azok a fajta "elterelő hadműveletek", amelyek úgy tesznek, olyan megfogalmazásokat hirdetnek, hogy itt nemcsak erről van szó, hanem ezeken az anyagi gondokon túl erkölcsi, igazságteremtő és a visszaéléseket kiszűrő szerepe van a mostani módosításnak.
Tisztelt Ház! Már a miniszteri előterjesztésben is megjelentek utalások arra, hogy a foglalkoztatási törvény túl liberális. Sajnos, néhány képviselőtársam hozzászólása erősítette ezt a vonalat. Elhangzott: erősíteni kell az ellenőrzést, mert sok a visszaélés, csökkenteni kell az ellátás színvonalát, mert ez nagy terheket ró a dolgozókra, limitálni kell a segélyt, mert a lakosság igazságtalannak tartja a magasabb összegek folyósítását. Ezzel kapcsolatosan engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket: jelenleg az átlagosan kifizetett munkanélküli segély összege bruttó 7 ezer forint, és tudomásom szerint a maximális összeget, amelyet a törvény lehetővé tesz, mindössze a munkanélküliek fél százaléka élvezi.
Éppen ezért, kedves képviselőtársaim, számomra ezek a hivatkozások elfogadhatatlanok, mert úgy ítélem meg, hogy nem szolgálnak mást, mint hogy szembeállítsák a dolgozókat: azokat a dolgozókat, akiknek van munkahelyük, azokkal a dolgozókkal, akiknek már nincs munkahelyük, munkanélkülivé váltak. Ugyanakkor azt is sugallják, hogy a munkanélküliség és a munkanélkülivé lett emberek többsége becstelen, akik kijátsszák a liberális törvényeket és visszaélnek azzal. Én úgy ítélem meg, hogy ezt a leghatározottabban vissza kell utasítani, mert a társadalom többsége tudja, hogy a munkanélküliek viselik az átalakulás legfőbb terheit, önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe - ezért véleményem szerint nemcsak az anyagi gondoskodás, hanem erkölcsi megbecsülés és az együttérzés is megilleti őket.
Nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tisztítsuk meg ezt a vitát az ilyen áligazság kereső és gyanuba keverő fennhangoktól. Nyilvánítsuk ki: a munkanélküliek döntő többségét becsületes, munkaszerető embernek tartjuk, akik akaratlan áldozatai az átalakulásnak, s ezért joggal számíthatnak az Országgyűlés és a társadalom támogatására.
Tisztelt Ház! A munkanélküli járadék fizetési idejének csökkentése miatt jelentősen nőni fog az ellátatlan családok száma. Közismert, hogy a munkanélküliek száma 340 ezer főre tehető napjainkban. Ha ezt beszorozzuk egy átlagos család létszámával, akkor rögtön megtudhatjuk azt, hogy közel egymillió embert érint Magyarországon közvetlenül ez a komoly probléma. Az is ismert, hogy az e körbe tartozók többségének semmilyen tartaléka nincs, napról-napra élnek ezek az emberek.
Különösen súlyosnak és bizonytalannak érzem azoknak az embereknek a helyzetét - és erről előttem szóló képviselőtársam már említést tett -, akiknek a régi, még hosszabb idejű járadéka is lejár, és tulajdonképpen a szociális törvény, amely vélhetően sorsukat majd rendezni fogja, csak jóval később léphet életbe.
Ugyanakkor az önkormányzatok jó részében a segélyalapok igen csak korlátozottak, a tömegesen jelentkező igényeket nem valószínű, hogy ki tudnák elégíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet szerint a munkanélküliek annyi hónapig nem kaphatnak munkanélküli járadékot, ahány havi végkielégítést fognak kapni. Megítélésem szerint ez nem más, mint a végkielégítés intézménnyének megszüntetése, mert a nehezen kivívott végkielégítést semmissé kívánja tenni azzal, hogy átmeneti járadéknak tekinti - amelyet a költségvetés helyett a munkáltató fizet. A végkielégítés célja nem ez. Véleményem szerint a végkielégítés, a jelenlegi, nehéz helyzetben, induló tőkéül szolgálhat azon utcára került dolgozóknak, akik megpróbálják a sorsuk irányítását saját kezükbe venni. Ugyanakkor megszűnik - ha ezt a módosító javaslatot ilyen formában elfogadjuk - a családok számára a biztonsági tartalékként való kezelése is, már ami a végkielégítést illeti. Éppen ezért én ezt így nem tudom támogatni.
Kedves Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy ha bármilyen gond vagy megoldatlan feszültség halmozódik fel az országban, a Kormány reakciója az, hogy újabb és újabb hivatalokat állít fel. Jó példája ennek a tervezetben szereplő képző központok felállítása. Én személy szerint úgy ítélem meg, erre semmi szükség nincs, felesleges pazarlás lenne - a folyamatosan jelentkező fenntartási költségekről már nem is beszélve. A már meglévő intézményekhez integrálva tartom megoldhatónak a problémák kezelését.
Boros László képviselőtársam frakciónk nevében már megfogalmazta, hogy csak vitaalapnak tekintjük e javaslatot.
S mivel olyan fogalmakat is használ, amelyek a majdan elfogadásra kerülő új munka törvénykönyvéből kerültek ide, véleményem szerint az általános vitát ez ügyben lezárni nem lehet, és a törvény hatálybaléptetését is csak az új munka törvénykönyvével együtt tudom elképzelni.
Befejezésül szeretném leszögezni, hogy számomra a tervezet a jelen formájában elfogadhatatlan, mert az alapvető kérdéseket nem oldja meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
