FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Befejeződtek a bizottsági viták e törvényjavaslatot módosítani szándékozó indítványok fölött. Előttünk áll a kérdés, módosító indítványt benyújtó képviselők előtt, hogy visszavonjuk-e a bizottságokban leszavazott indítványainkat, vagy tartsuk fenn, mert esélyt látunk életben maradásukra.
Módosító indítványaim közül legkevésbé a lakossági igényeket, fogyasztó-védelmet szolgáló javaslatokat támogatták a bizottságokban.
Gyakori lakossági panasz orvoslását tűztem ki célul például abban az indítványomban, amelyikben meg kívántam tiltani azt az árukapcsolást, ami joggal irritálja a lakosságot: így átutalási számlájáról ma senki nem fizetheti a villanyszámláját úgy, hogy például víz- és csatornadíj kifizetését, vagy gázdíját nem számláról, hanem személyesen akarja intézni.
A kormányszakértők a benyújtás előtt álló fogyasztó-védelmi törvény kötelességévé tennék ennek a sérelemnek az orvoslását, és ezt az álláspontot a bizottságok elfogadták.
Támogatás híján így a 3052-es ügyiratszám alatt benyújtott módosító indítványom 6. pontját visszavonom.
Gyakori lakossági panasz az is, hogy óriási összegek téves leemeléséről a számlatulajdonosok csak utólag értesülnek és ezután hetekig, hónapokig futnak igazuk és a pénzük után. Az egyik agrárgazdasági hetilapunk vezércikke szerint, amit képviselőtársaim is olvashattak az elmúlt hetekben, a közüzemi díjbeszedő vállalatok a pénzintézetekkel összekacsintva nagy összegű ingyenes hitelekhez juthatnak ilymódon, amit a téves számlázás elismerése után sem fizetnek vissza, hanem lassan, több hónap alatt elfogyasztatnak a fogyasztóval. Számukra a 35-40%-os megtakarított kamat vonzóvá teszi ezt a tévedést.
Módosító indítványom azt célozta, hogy a pénzintézet a betétes által meghatározott határértékek feletti fizetési igény esetén legyen köteles értesíteni a betétest a beérkező követelésekről, és csak néhány napos várakozási idő eltelte után fizessen. A nyugati országokban ez egy általánosan elfogadott szokás.
A kormányzat ellenezte ezt a javaslatot, úgy ítélte meg, hogy egy ilyen törvényi előírás jelentősen megnövelné a pénzintézetek postaköltségeit. A Bankszövetség képviselői is ellenezték az indítványt, mondván, hogy sok számlatulajdonos túl alacsony limiteket is megszabhatna. Erre nekem az a válaszom, hogy a szerződés két fél ügye, ha ennek feltételei a pénzintézet számára elfogadhatatlanok, akkor elzárkózhatna a számlanyitástól. Sajnos, a bizottsági vitákban az a bankszövetségi igény győzedelmeskedett, hogy a pénzintézeteket a jövőben nyugati szintű jogosultságok, de a lakosság irányában változatlanul keleti színvonalú kötelezettségek illessék meg.
Támogatottság hiányában a 3052-es ügyiratszám alatt benyújtott módosító indítványom 7. pontját ezennel visszavonom.
Bizonyára sok képviselőtársamhoz érkeztek olyan jellegű lakossági panaszok, amelyek azt tették szóvá, hogy valamely pénzintézet, általában az Országos Takarékpénztár velük szemben hatóságként viselkedik. Leggyakoribb példa a munkahelyek által megítélt lakásépítési kölcsönök sorsa. Olyan esetekről is van tudomásom, hogy 1989-ben megítélt munkahelyi kölcsönhöz máig sem jutott házzá a honpolgár: hol új tulajdoni lapot, hol az építendő lakás tervének valamelyik számítási mellékletét, hol valamely szomszéd hozzájárulását igényli a pénzintézet. Hóságként viselkedik, plusz adatokat kér, holott csak a pénztovábbítás technikai feladatát kellene teljesítenie, hiszen nem az ő pénzét kapja meg a hitelt igénybe vevő. Persze ameddig nem továbbítja a kölcsönt, más intézmény kölcsönét, a pénzintézet addig is ingyen, kamatmentesen használhatja a pénzt.
A bizottsági vitákon felmerült az a gond, hogy ezeket a hatósági feladatokat a pénzintézetek ma kormányzati felkérésre látják el, problémákat okozna ezt megtiltani célzó módosító indítványom elfogadása, mert akkor e hatósági feladatok ellátatlanok maradnának. Nem kaptam meg tehát a bizottsági támogatásokat.
Nem kaptam meg azok támogatását sem, akik nagy általánosságban tiltakoznak az államhatalom dominanciája ellen, de ennek konkrét eseteire, a földhöz ragadt gyakorlati problémákra restellenek figyelmet fordítani.
Annak hangsúlyozásával, hogy mindig is elleneztem, hogy szerződés, koncesszió ellenében az állam gazdasági társaságoknak gebinbe kiadjon hatósági feladatokat – legyen ez akár építési engedélyek, rászorultság ellenőrzése, akár adók, kötelező járulékok beszedése, akár a pénz forgalomba hozatalának a munkája, hiszen nemrég még ez is felmerült, szóval ennek hangsúlyozásával – meghajlok a nagy koalíciós vélemények előtt, és visszavonom a 3052-es számon beterjesztett módosító javaslat 5. pontját.
Visszavonom ugyanezen módosítvány 3. pontját is, ami ma már nincs összhangban az időközben megszavazott jegybanki törvénnyel.
Nagy vitát váltott ki a bizottságunkban a 3064-es ügyiratszám alatt benyújtott módosító javaslatom, ami a Magyarországon működő pénzintézetek saját tőkéjén belül a külföldi tőke arányát 40%-ban maximálná. Többen ezt úgy aposztrofálták, mint általában a külföldi tőke iránti bizalmatlanság megnyilvánulását és az ilyen jellegű tőkeimport lassításának a szándékát.
Véleményem szerint e véleményt vallók túlságosan elvi síkon űzik a gazdaságpolitikát és távol állnak a gyakorlati üzleti élettől. Például egy ilyen limit nem lassítaná, hanem gyorsítaná a pénzintézeti tőkeimportot, serkenti azokat, akik semmiképpen nem kívánnak lemaradni a magyarországi pénzpiacról.
Ha tényleg csoda történik, ha a mai 12-13%-ról rövid idő alatt, hamar a külföldi tőke 40%-ra növekszik, akkor módja lesz a tisztelt Háznak változtatni e limiten. De abban biztos vagyok, ha nincs ilyen limit, akkor a külföldi bankok kevésbé törekednek bejutni az országban, azaz lassabb lesz a pénzintézeti szféra modernizálási folyamata.
Kell azonban másról is szólnom. Akik figyelemmel kisérik a gazdasági sajtót, olvashatták a múlt héten, hogy a Koreai Köztársaságban korlátozni kellett a külföldi tulajdonú pénzintézetek mozgásterét. A Koreai Köztársaság felemelkedése kifejezetten a lakosok szorgalmán és takarékosságán túlmenően a külföldi tőke iránti bizalomban nyilvánult meg, illetve a külföldi tőkének a dél-koreai gazdálkodási biztonságába vetett bizalmában. Ennek a biztonságnak az általános közbiztonság, az általános tulajdonbiztonság mellett része az ország kormányozhatósága, a kézben tartott gazdaságpolitikája.
És épp az utóbbit, a gazdaságpolitika irányíthatóságát tették a Koreai Köztársaságban kérdésessé külföldről. Épp ez hívta fel arra a figyelmet, hogy a pénzintézetek terén, azaz a gazdasági vérkeringés ütőerén nem lehet ugyanolyan liberalizált tőkepiacot működtetni, mint egyéb ágazatokban.
Véleményem szerint épp egy ilyen limit hiánya ingatná meg Magyarországon is a gazdaságirányítás biztonságát, és tenné bizonytalanná a külföldi tőkehozam kilátásait. Kérem ezért a módosító indítványom elfogadását.
Módosító indítványt nyújtottam be annak érdekében, hogy a pénzintézetek költségeik terhére, önkéntesen hitelfedezet-biztosítási alapokat hozhassanak létre. Az alapok jogi személyek lennének. Mik az indokaim? Magyarországon örvendetes folyamat a sok-sok újonnan alakuló részvénytársaság, újonnan induló kisvállalkozás. Szétesőben az életképtelen nagyvállalati szféra. Ugyanakkor aggasztó, hogy nincs olyan gazdálkodói környezet, amelyik lehetővé tenné új nagyberuházások indítását, a gazdaság egészét megmozgató vállalkozások megvalósulását. A nagybankok óvatosak a sok kétes kintlévőség miatt, a kisebb bankok pedig nem vállalhatnak ekkora kockázatot.
A törvénytervezet a pénzintézetek jegyzett tőkéjének magas küszöbértékével óhajtotta mérsékelni a hitelnyújtó kockázatát. Ez azonban – úgy tűnik – óhaj maradt, mivel egy sereg módosító indítvány vette célba ezeket a küszöbértékeket. Vagy tehetetlenül belenyugszunk abba, hogy a beruházásokat szolgáló hitelek szétforgácsolódnak és a hitelnyújtás kockázata is jelentősen megnövekszik pénzintézeti szinten, vagy hitelfedezeti alapok révén kell centralizálni a tőkét és kell mérsékelni a banki kockázatot.
Megértem, hogy a kormányzat a növekvő költségvetési deficit miatt nem támogat vállalkozói nyereségadó alapot csökkentő, a költségek terhére elszámolható alapképzést, hangsúlyoznom kell azonban, hogy a kieső adók ellenében többszörösen előnyös lehet a nagyberuházások indítását szolgáló közgazdasági feltételek megteremtése.
Meg kell említenem, hogy a megtakarítások ösztönzése szempontjából szükségesnek érzem a betétbiztosítási alapok létrehozását, de ezen alapok felhasználására valószínűleg csak a tönkremenés előtt álló bankok esetében kerülne sor. Fontos tehát a lakosság szemszögéből a betétbiztosítás, de még fontosabb lenne az egész gazdaság szemszögéből a hitelfedezeti biztosítás, ami a kockázat megosztása révén eleve megelőzné a bankcsődöket, koncentrálná a betéteket és szükségtelenné tenné a betétbiztosítói alapok igénybevételét.
A gazdasági kiemelkedés, a munkanélküliség csökkentése érdekében is kérem önöket, támogassák a költségek terhére létesíthető hitelfedezet-biztosítói alapok megteremtését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
