GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr, azt hiszem, ennél rendkívülibbet nem tárgyalhatunk. Bocsássa meg nekem, de gyorsan befejezem.
Mivel nálam a szó, amire reflektálni kényszerülök, az nem más, mint egyszerűen az, hogy Torgyán úr bizonyos időben úgy forgatta vitorláit, hogy egybeestek az érdekek a vidék elégedetlenségével, a rendszerváltás elmaradásával, az átalakulás mellőzésével, az általános gazdasági viszonyokkal, ezek mind-mind ide vágtak, és a szunnyadó vidéket fölrázta. Én Torgyán úr esetével nem vagyok illetékes foglalkozni. Azonban az én szerepem ebben annyi, hogy ami jogos kritika – a rendszerváltás elmaradása, a magántulajdon, a vidék és egyebek tekintetében –, szóval amit a vidék érdekében tett, itt ország-világ előtt elmondom, hogy az ügyet én magam fogom tovább felvállalni, és ezt a vidéket nem lehet tévedésben hagyni. (Derültség.) A parasztok, a polgárok, a kereskedők, a svábok, a zsidók érdekét magam fogom képviselni.
Tisztelt Ház! Elnök Úr! Szenvedélyességemért bocsánatot fogok kérni. Tovább rokonszenvezve a velem gondolkodó vidékkel, néppel, engedelmükkel én felelősségteljesen tovább itt most a törvényalkotásban nem tudok részt venni. Kénytelen vagyok tüntetőleg kivonulni. (Mozgás és zaj.)
Azonban szeretném nem bírálni, de felhívni a Kormány figyelmét, hogy a vidéknek még egy év várakozása nincs. Szeretném felkérni, hogy az átalakítást, a rendszerváltást haladéktalanul kezdje meg, a gyalázatos kádári törvényeket, amelyek minket szabadságunktól, jogainktól, vagyonainktól fosztottak meg, kezdeményezze ezeknek a felfüggesztését, állítsa vissza a magántulajdont addig, amíg ez az ő kompetenciája.
Bocsássák meg tisztelt Képviselőtársaim, tisztelt Elnök Úr; most kivonulok. (Gerbovits Jenő távozik az ülésteremből.)