SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai és gazdasági rendszerváltás egy újabb állomásához értünk akkor, amikor az önkormányzati tulajdonba adás törvénytervezetét tárgyaljuk. Végül is terv szerint haladva a második szakaszát, a második etapját akarjuk megvalósítani ennek az önkormányzati tulajdonba adásnak.
Sommásan azt kell megállapítani e javaslatról, hogy az olyan pozitívummal rendelkezik, amelyik megítélésem szerint azokkal a kritikai észrevételekkel sem rontható le, amelyek már egyrészt elhangzottak több képviselőtársam részéről, másrészt amiket én is fogok arról mondani.
Ugyanis végül is az állami tulajdonnak olyan széles körét adja önkormányzati tulajdonba, amelyik még sehol a világon korábban nem történt meg, mintegy 1300 milliárd forint értékű vagyon az, amelyik önkormányzati tulajdonba kerül.
E pozitívum mellett – amelyik végül is elvitathatatlan – azonban engedjék meg, hogy egy csokorra valót átadjak azokból a kritikai észrevételekből, amelyek elsősorban az önkormányzatoktól származnak. Ezek azok a problémák, amelyek nekik fájnak.
Tisztelt Országgyűlés! Az első számú gondjuk az, hogy bár kikérték a véleményüket annak idején, amikor a minisztériumi előkészítése folyt ennek a törvényjavaslatnak, azonban mégis úgy látják, hogy a priori történt meg a törvénytervezet idehozása, ugyanis egyetlen vagy szinte egyetlen észrevételük sem köszön vissza a törvényjavaslatban. Én a következőt szeretném mondani ezzel kapcsolatban.
Az első koncepcionális gond az, hogy túl széles azoknak a vagyontárgyak a köre, amelyeket a vagyonátadó bizottság ad át az önkormányzatoknak. Helyesebb lenne, ha ugyanúgy, ahogy a lakások kérdésében rendelkezik a törvény, a törvény erejénél fogva kerülnének át ezek a vagyontárgyak az önkormányzatokhoz. Ilyen körülmények között nem kerülne sor arra, hogy felduzzadna, bürokratikussá válna és esetleg elhúzódna ezeknek a vagyonátadó bizottságoknak a munkája, mert lényegében önmagunknak teremtjük ezt a munkát.
Ugyane helyen jegyzem meg, hogy súlyos kifogás alá esik az a körülmény is, illetőleg az a javaslatbeli rendelkezés is, amelyik szerint a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba került ingatlanok esetén is szükséges a vagyonátadó bizottság által történt igazolás megadása. Minek? – kérdezik az illetékesek, illetve az érintettek, mert még nem illetékesek.
Gondoljuk el, én is magam városát hozom fel példaként 15 ezer körüli azoknak a lakásoknak a száma, amelyek ilyen alapon, a törvény erejénél fogva kerülnek az önkormányzat tulajdonába, de 15 ezer igazolást ki kell adni a vagyonátadó bizottságnak. 15 ezer papír, amely megítélésem szerint megspórolható lenne. Ha ehhez hozzászámítom még a 3-4 ezer nem lakás céljára szolgáló helyiség esetét, akkor ez megközelíti a 20 ezret. Ezzel szemben felvetem, hogy az ingatlan-nyilvántartásban dolgozók – tételezzük fel ellenkező bizonyításig – szakemberek, értik a dolgukat, rendelkezésre állnak az ingatlan-nyilvántartás adatai, és azokból megítélésem szerint gond nélkül, az esetek nagy százalékában el tudnák dönteni, hogy bejegyezhető-e az önkormányzati tulajdon vagy nem jegyezhető be ilyen igazolás nélkül.
Ez esetre is, és az önkormányzati tulajdonba adás esetére is az önkormányzatok véleménye az, hogy a vagyonátadó bizottságoknak igazában csak a vitás esetekben kellene hogy szerepük legyen, mert tulajdonképpen ezzel egyengetnék azt, hogy a törvény erejénél fogva történő átadás, ha valahol esetleg csikorog, megakad, akkor az gördülékenyen menjen tovább.
Teljesen más. A támadások össztüze zúdul arra a javaslatbeli intézkedésre, amelyik szerint az IKV kezelésében levő 1000 négyzetméternél nagyobb alapterületű irodahelyiség, összefüggő irodahelyiség-csoport, illetve épületnek az önkormányzati tulajdonba adása igazából annyira elszűkített kis – hát – csordogáló csatornára van szorítva, hogy gyakorlatilag ha a kincstár vagy pedig a Vagyonügynökség azt mondja: erre szüksége van, akkor nem kerülhet sor arra, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljön. És nem vigasztalja az önkormányzatokat az a körülmény, hogy majd meg kell egyezni abban, hogy ők azért ebből valamit kapjanak. Mert azt mondják, hogy az önkormányzatok, illetve az önkormányzatok jogelődjei a tanácsok, és a tanácsok pedig a lakosság pénzén ruháztak be ezekbe az ingatlanokba, és most, amikor valami hasznot tudnának belőle húzni, akkor egyszerűen egy törvényi rendelkezés folytán a gyékényt kihúzza e lehetőségek alól ez a javaslat.
Felvetődik a kérdés, hogy a műemléki ingatlanok kérdésénél miért más a szabályozás, mint egyébként. Miért van az, hogy ha a vagyonátadó bizottság jogosult dönteni az önkormányzati törvény 107. § (3) bekezdése szerint, akkor miért kell még külön miniszteri hozzájárulás ahhoz, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljön az a műemléki ingatlan? Úgy gondolom, megítélésem szerint, hogy ha a 107. § (6) bekezdése az az axióma, amiből ki kell indulni, és az csak és kizárólag a vagyonátadó bizottságok jogosultságáról, kompetenciájáról beszél, akkor ez a miniszteri hozzájárulás, amelyik ráadásul még külön feltételhez kötheti, hogy adja-e a beleegyezését, akkor ez egy kakukktojás, és tulajdonképpen kollízióban áll a 107. § (3) bekezdésével.
A közüzemi vállalatok esetén azt mondja az önkormányzat, nem világos, hogy több önkormányzat között hogyan lehetséges megfelelő és igazságos módon közös tulajdonba adni azt a valamit. Nem arról van szó, hogy ezt nem lehet az ingatlan-nyilvántartáson egy aktussal keresztülvezetni, hanem arról, hogy mennyire vitatható az az arány, az a tulajdoni mérték, amelyben egy-egy önkormányzat a közösségből részesül.
Végül a legsúlyosabb gond az, hogy nem látják az önkormányzatok, hol van az az anyagi alap, az a pénzügyi háttér, amivel ezeknek az önkormányzati tulajdonba kerülő ingatlanoknak a fenntartása, azon kívül pedig a további esetleges felújítása biztosítva van. Megítélésünk szerint pedig enélkül a dolog nem megy, mert ez tulajdonképpen az egész kérdésnek a kondíciós sine qua nonja. Nem látnak a tervezet mögött pénzügyi számítási modellt, amely megnyugtatná őket, hogy a csökkenő normatívák mellett a jövő évben és azt követően hogyan tudják ezeket a kérdéseket megoldani.
Úgy gondolom, hogy erre a törvénytervezetre, ennek elfogadására nélkülözhetetlenül szükség van, mert a szó átvitt és valóságos értelmében is ott tartunk, hogy ennek hiánya az önkormányzatokra bénítólag hat, de mégis azt kell mondanom, hogy valamiféle, a módosító javaslatok által valamiféle reinkarnáción kell keresztülmennie ennek a tervezetnek ahhoz, hogy végül is az önkormányzatoknak – mint a leginkább érdekeltek érdekeinek – megfeleljen. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
