PETRENKÓ JÁNOS (MSZP)
PETRENKÓ JÁNOS (MSZP)
PETRENKÓ JÁNOS (MSZP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Pontosan a BNV-ről siettem ide, hogy meghallgassam önöket, hogy hogy nem lehet megcsinálni valamit. Nagyon érdekes filozófiájuk van, és nagyon szeretném és nagyon nem szeretném, hogy találkozzam önökkel a vállalkozási szférában, mert akkor rengeteg amatőr lenne ezen a pályán, még többen lennénk. (Derültség a jobb oldalon, taps.) Azok az emberek, akik célul tűzik ki, hogy nem lehet élni, nem lehet valamit alkotni, azok nagyon gyenge képességekkel bírnak… (Derültség.) … és azt hiszem, hogy a magyar gazdaság nincs abban a pozícióban, hogy a "nem" szót használhassuk.
A mi vállalkozásunk is úgy nőtt fel, hogy nem voltak közgazdászok a hátunk mögött, hanem nagyon jó érzékünk volt, ami az üzletpolitikához tartozik, amit most mi tanítunk, és a professzorokat nem hallgatják meg. Arra kell, hogy következtessek, hogy a működő gazdaságot úgy lehet elősegíteni, ha olyan emberek veszik a kezükbe, akik azt tudják csinálni, nem tanítani, hanem tudják csinálni. (Taps a jobb oldalról.) A rádióban… jövet olyan siralomházi hangulat volt itt, és olyan érzéssel jöttem, hogy Magyarországon semmit nem lehet építeni. Önöket nagyon szívesen meghívom a Peko Acélipari Művünk standjára, amely mű harmadszor nyert BNV-díjat. Alkotni akarunk abban a gyárban, amelyet a közgazdászok és minden más nagyhatalmasságú fórumok, tudományos munkatársak leírtak. Az embereknek az utcára kellett volna menniük. Ez nem igaz.
Felvetődött, hogy a költségvetést nem lehet tovább terhelni. Hadd kérdezzem meg, hogy miből lesz költségvetés, ha nem termelünk. (Derültség. Taps a jobb oldalról.)
Hallgattam a FIDESZ Klára asszonyát a múltkor a televízióban… (Derültség.) … és a következőt fogalmaztam meg, uramisten, ha nekem ilyen gazdasági vezetőm lenne, hova süllyedtem volna. (Derültség.) Nem akarok személyeskedni… (A FIDESZ padsoraiból közbeszólás: Á, dehogy.) Országjárásom során találkoztam olyan emberekkel, akik gazdasággal foglalkoznak, életközelbe hívnak meg, tanácsokat kérnek, adok is, ha tudok, és általában szoktam tudni. Nagyon el vagyok keseredve (az SZDSZ padsoraiból közbeszólás: Mi is.) , hogy politikai csatározásokat hoztak létre gazdasági téren, és én azt hiszem, hogy az 1995-ös választási programot el kell szakítani a világkiállítástól, nekem ez a véleményem. (Taps a jobb oldalról.) Nagyon jó lenne, ha felkészültebben vennének részt a gazdaságban, és a gazdaságot elindítanánk. Igaz, hogy egy autólopkodási programról nehéz átváltani egy világkiállítási programra, mert az nem ugyanaz a szint. (Zaj.) Én úgy fogalmazok, hogy nem megcsinálni valamit nagyon könnyű, de egy parkolóházat építeni az elvitt autók helyett, azt sokkal nehezebb megoldani, egy kis gondolkodás kell, egy kis kreativitás… (taps a jobb oldalról, derültség) … és én azt hiszem, hogy ez az ország nem a büntető zászlóaljból kell, hogy álljon, nem büntetni kell ebben az országban, hanem építeni, és nagyon jó lenne, ha nem fiatal öregekkel találkoznánk ebben a Parlamentben, mert nem azért választotta meg ez a nép, hanem öreg fiatalokkal, mert abból van bőven. Én azt szeretném, ha a lüktető dinamizmus jelképe lenne ez a Parlament, mert akkor minek jöttünk ide. (Dr. Orbán Viktor közbeszólása: Ezt kérdezzük mi is.) Mi azért vagyunk itt, hogy az ország felemelkedését próbáljuk biztosítani. Azt hiszem, úgy gondoljuk, így képzeljük el, ezekkel a módszerekkel nem lehet az országot a válságból kihozni. Javaslom önöknek, újra kell gombolni a kabátot, mert legfeljebb én veszek rá gombokat, hogy sikerüljön. Javaslom, olyan cégeket nézzenek meg, ahol több tízezer ember az utcára fog kerülni, ha nem lesz munkája – a világkiállítás egy cél legyen. Olyan cél, ami irányt ad, hogy a magyar gazdaság elmozduljon. Ha nem tud elmozdulni, tragédiák lesznek az országban, és az egyik felelősök önök lesznek, hogy nem tud a gazdaság elmozdulni. Cél nélkül nem lehet élni, cél nélkül egyet lehet csinálni: meghalni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
