TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A választókörzetemben jelentkező problémák, vállalatvezetési bizonytalanságok és egy csomó más ügy foglalkoztatott, amikor találkoztam a pápai Műszaki Tervező és Beruházási Közös Vállalatnál egy olyan tervezettel, amely meglévő gazdálkodó egységekre épülő regionális vagyonügynökség létrehozását célozza. Ezzel kapcsolatban, mielőtt kérdéseimet feltenném, engedjenek meg néhány bevezető gondolatot, talán a kérdések tisztába tételéért.
Amit a gazdasági kabinet privatizációs bizottsága által készített és a Kormány elé szánt javaslat új privatizációs stratégiának nevez, annak alapelemeit nagyobbrészt a gyakorlat szülte. Kronológiai sorrendben: a politikai rendszerváltást több évvel megelőzően kezdődött úgynevezett spontán, vagyis ellenőrizhetetlen privatizáció volt ez a kezdet. Az Állami Vagyonügynökség megalakulásával belépett az ellenőrzöttség momentuma: az Állami Vagyonügynökség által kezdeményezett központi programok, az előprivatizációs program, a befektetők által kezdeményezhető és a vállalatok saját kezdeményezésének az Állami Vagyonügynökség feltételrendszere szerinti módozatai. Ezek a technikák bővülnének most azzal, hogy hatszáz kisebb vállalatra kiterjedő körben a vállalatok kijelölésén túl nem működnék közre az Állami Vagyonügynökség tulajdonosként, csupán annyiban, hogy az új tulajdonosokat saját maguk kereső vállalatok vagyonértékelőjüket, jogi tanácsadójukat az Állami Vagyonügynökségnél nyilvántartott listán szereplő tanácsadó cégek közül kellene, hogy megválasszák.
A kérdéseim így a következők lennének.
1. Megállapítható-e, hogy a három évre tervezett 50%-os – a 89-es árakon, ha jól emlékszem, 250 milliárdnyi – vagyon magánkézbe adása milyen arányban oszlik meg a felsorolt privatizációs módok között?
2. Hozzávetőlegesen mennyi az ellenőrizhetetlen hányad, amit a folytatódó spontán és az ezt elhatározásból bővítő hatszáz vállalatra tervezett saját kezdeményezésű privatizáció jelent?
3. Megengedheti-e magának a súlyos inaktív adóssággal terhelt ország most, hogy kockázati sávnak hagyjon egy jelentős keretet, ahol a létező piac híján az értékesülés esetlegessége mellett máris a felélés és a szabad rablás folyamata zajlik?
4. Megvalósul-e ezzel a stratégiával a privatizáció decentralizálása?
5. Várható-e a folyamat ütemének tervezet szerinti mevalósulása?
E két utóbbi kérdés lehet, hogy költői kérdésként hangzik, de az indoka itt a stratégiához szükséges eszközrendszer v– véleményem szerint – hiányos volta. Várom a válaszát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
