PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy most a korábbiakhoz képest lényegesen rövidebb leszek, természetesen nem azért, mert úgy érzem, kevesebb lenne a mondanivalóm.
Úgy gondolom, hogy ma nehéz helyzetben van ebben a Házban bármely képviselőtársam, aki a társadalombiztosításhoz, a nyugdíjrendszerünkhöz hozzá kíván szólni. Nem azért, mintha nem lenne e területen kellő problémánk és gondunk, nem tudnánk mit mondani, hanem mert azt hiszem, hogy akár az elmúlt 20 hónapunkra is visszatekintve nem igazán van már olyan új gondolat e két területen, ami ebben a Házban nem hangzott el a képviselők felvetéseiben.
Ebből számos gondolatot az elmúlt órákban is megismételtek – beleértve Csehák Judit képviselő asszonyt is –, amelynek döntő többségével én egyébként egyetértek.
Persze az az érdekes helyzet is előállt ebben a húsz hónapban, hogy talán nincs is olyan felvetett probléma, amelyre az előterjesztő oldaláról, a társadalombiztosítás, az egészségügyi, a népjóléti tárca oldaláról ne kaptunk volna ígéretet arra, hogy megoldódik. Tehát hogy a következő előterjesztés már tartalmazni fogja.
Ami a legelkeserítőbb e gondolatok felsorolásánál, hogy sajnos az ígéretekből – meggyőződésem szerint – még egy sem valósult meg. Nem tudom, szükséges lett volna-e e felszólalás előtt akár az általam egyébként nagyon tisztelt Surján miniszter úrnak az Érdekegyeztető Tanácsban sok alkalommal, a Parlament plenáris ülésén pedig számtalan alkalommal elmondott azon állítását szó szerint kikeresni és visszaidézni, hogy például a társadalombiztosítási rendszer abba az irányba fog elmozdulni, hogy kizárólag a biztosítási elv alapján az elvonásoknak azon jövedelmek lesznek alapjai, amelyek utána a szolgáltatásnak is alapját képezik. Ezen elvonások természetesen felülről korlátozottá fognak válni, hiszen szabad teret, forrást, hátteret kell biztosítani a társadalombiztosításban és az egészségügyben is olyannyira nélkülözhetetlen, úgynevezett szabadon választott, önkéntes biztosítási rendszernek.
Én emlékszem, egy évvel ezelőtt – úgy gondolom, nem kellett kikeresni, ezért nem tettem meg –, amikor miniszter úr az akkori felvetésemre azt a választ adta: sajnos a társadalombiztosítás akkori helyzete nem engedte meg, hogy azokat az elvonásokat, amelyek mellé szolgáltatás nem járt, illetve ahol a felső korlátot nem sikerült bevezetni, egy ével korábban ezt a társadalombiztosítás megtegye, mert a társadalombiztosítás pénzügyi helyzete ezt még – akkor – nem engedi meg, de természetes, hogy a Kormány a következő évben ez irányban tervezi az elmozdulást, és ez szerepel a Kormány és a társadalombiztosítás, az egészségügyi tárca minden programjában.
Hát itt van előttünk egy év elteltével az új előterjesztés, amelyben bár számtalan pontot fölsorolhatnék, ahol ma elvonás van a társadalombiztosításban, szolgáltatás ellenben nem jár utána. De ezek közül egyetlenegy sem szűkült be. Mi történt ezzel ellentétben minden miniszteri tárca és kormányígéret ellenére? A beterjesztett anyag számtalan pontban növelte azokat az alapokat, ahol elvonást kíván létesíteni a korábbitól eltérően, ellenben természetes, hogy ezen elvonások után továbbra sem kíván szolgáltatást nyújtani.
Hogyan épül fel a rendszerünk, és hol teszi lehetővé – ha jól emlékszem képviselőtársnő, Csehák Judit gondolatára, azt mondta, szépen elvegyítve itt végül is járulékemelésről van szó, nem emlékszem a pontos szóhasználatára. Nagyon egyszerű ennek a felépítése, csak sajnos, kevés képviselőtársam ismeri, hiszen gyakorlatban a társadalombiztosítást alkalmazni elég nehéz szakmai követelmény.
Végül is társadalombiztosítási rendszerünk már régóta alkalmazza azt a – én úgy mondom – visszaélési lehetőséget, hogy szolgáltatásként és nemcsak a nyugdíjbiztosítás szolgáltatásaként, hanem minden típusú szolgáltatásként az úgynevezett nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet tekinti a szolgáltatás ellentételezett oldalának, nem is beszélve itt degresszív és egyéb számítási modellekről. Így például a táppénz megállapítása sem azon jövedelmek alapján történik, ami után 44%-os társadalombiztosítási járulékfizetés következik be, hanem csak az után, ahol nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség is fennáll.
Ezt a finom csúsztatást, amit hosszú évek óta használ a tárca, ezt alkalmazta most következetesen a továbbiakban is, és még jobban kiterjeszti azon jövedelmek körét, amelyek egyébként nem is függnek az egyén tevékenységétől, de utána a társadalombiztosítás elvonást kíván alkalmazni, 44%-os társadalombiztosítási járulékelvonást, de természetesen, lévén nem nyugdíjjárulék-köteles jövedelemről van szó, ezután semmilyen szolgáltatás nem jár a fizetők kiszélesedett körének.
Csak kuriózumként kiemelve ilyen a bővülők körében, hogy – egyébként szakmailag talán teljesen megmagyarázhatatlan – az úgynevezett adózott eredményből szerzett jövedelmek esetében is kiterjeszti a társadalombiztosítás járulékfizetési kötelezettségét. A ma még érvényes jogszabály szerint a társaságok adózott jövedelméből történő kifizetéseknek természetesen nincs járulékfizetési kötelezettsége. Én úgy gondolom, ez nem egy kedvezmény, hanem egy bármilyen megközelítése szakmi oldalról, a társasági adóval adózott jövedelem az nem az egyén jövedelme, hanem a társaság jövedelme. A társaság jövedelmezőségéről van szó, ami aligha függ attól, hogy egy több száz fős társaságban egy fő beteg lesz, nem lesz beteg, nyugdíjba vonul, nem vonul nyugdíjba, azaz természetes, hogy a társadalombiztosításnak és az egészségügynek e típusú jövedelemben nincsen szolgáltatási kötelezettsége, ez a társaság jövedelme. Természetes, hogy a társaság ezen jövedelméből, ha a társaság személyekből áll, végül is személyeket részesít. Én azt hiszem, tipikusan ez az a jövedelemforrás, amikor a személyeknél, ha ez személyre szólóan kerül kifizetésre, a szabad döntési kört kellene fenntartani, azaz egy szabad egészségügyi biztosítást vagy társadalombiztosítást választani.
Nem ez történt, erre a területre is kiterjesztette az előterjesztés a járulékfizetési elvárását. Természetesen szakmailag most sem sikerült számára ezt a feladatot megoldani. Egyébként nagyon nem is lehet, hiszen egy összemosott fogalomban ott szerepel, hogy ha az adózott jövedelemből az üzletrészre, osztalékra, részjegyre stb-re kerül a kifizetés, akkor lévén az egy értékpapír-jövedelem, arra talán mégsem kell társadalombiztosítást fizetni. Ha azonban az az egyén számára kerül kifizetésre nem az előző elvek szerint, akkor bevonja a tb-járulékok alá.
Itt semmi más nem lesz kérem, mint sok tízezer társasági szerződés módosítása, hogy a társasági szerződésbe lesz belefoglalva az éppen aktuális adózott jövedelemből történő kifizetés, hogy a közgyűlés úgy döntött, a tulajdonos a tulajdona alapján ilyen és ilyen típusú eltérítésekben kapta a jövedelmét.
Hát ez csak az egyik volt, természetesen ilyen bővülés az eseti szellemi megbízásos jogviszonyoknak most már az egészen kis összegű kifizetésektől eltérően az összes többinek 44%-os járulék alá vonása, ami után természetesen szolgáltatás nem jár.
Én azt mondom, bármilyen jövedelmet elvben lehetne a biztosítás alapjául bevonni, de ha bevontuk, azok után természetesen szolgáltatást kellene adni.
Módosító indítványaim igyekeznek ebben valamilyen megoldást kínálni, kioltva az előterjesztő azon szándékát, hogy csak a nyugdíjjárulékkal terhelt jövedelmeknél alkalmazza az ő általa javasolt 900 ezer forintos, egyébként meglehetősen magas felső korlátot; minden egyes elvonásnál ezt a korlátot javaslom módosító indítványaimban alkalmazni, ezáltal a helyére tenni, hogy bár a nyugdíjjárulék-köteles jövedelmekért jár csak szolgáltatás, de ez a kettő többnyire essen egybe, illetve azoknál a jövedelmeknél, így például a megbízásos jogviszonynál, ahol nem kívánja alkalmazni a szolgáltatást, ott ne alkalmazza.
Nagyon fontosnak tartom: ha nem plafonírozzuk az elvonásokat, akkor képviselőtársaimnak látni kell, hogy soha nem lépünk előre a szabadon válaszott, az önkéntes biztosítási elv felé, mert az elképzelhetetlen, hogy egy biztosító 40–50%-os szinten elvonjon forrást egy bizonyos jövedelem után, szolgáltatást ne adjon, hanem azt mondja a biztosítottnak, még ezek után te egy másik 50%-os szinten egy szabad biztosítást kössél meg. A vonalat egyszer valamikor meg kell húzni. Én azt hiszem, a társadalombiztosításnak – lévén a régi 240 ezer forintos határt 900 ezerre emelte, ami kötelező biztosítási szintként a mai jövedelemviszonyok között irreálisan magas, de ha már idáig fölemelte – kellően biztosított a bevételi alapja ahhoz, hogy most már valamennyi elvonást ezen a szinten maximáljon.
Én nem kívánok részletesebben ismét kitérni a nyugdíjrendszer kapcsán tett ígéretekre, itt is elhangzott ez több képviselőtársamtól. De azért nagyon fontosnak tartom, hogy itt több millió ember hallgatja folyamatosan azokat a hírközléseket, amelyekben akár a tárca előterjesztője a rádióban, a televízióban nézők kérdésére válaszol, vagy amelyeket a Kormány szóvivője a Kormány ülése után szóvá tesz, és amelyek azt tartalmazzák, hogy a Kormány ismét úgy döntött, most úgy döntött, hogy '92-ben biztosítani fogja a nyugdíjak értékállóságát.
Ne csapjunk be legalább 2,4 millió embert, ha esze ágában nincs az előterjesztőnek a nyugdíj értékállóságát biztosítani. Énszerintem alkotmányos kötelezettsége, de ezt többször elmondtam a Házban. De amit ehhez képest különlegesen negatívan értékelek, az a szándékos félretájékoztatása a társadalomnak, hiszen az előterjesztő pontosan tudja, hogy nem az értékállóságot biztosítja abban az esetben, ha nem az inflációhoz, hanem a jövedelmekhez igazítja a nyugdíjak emelését, és ha a jövedelmekhez való igazítást pedig keményen manipulálja, és olyan alacsony jövedelemmozgásokat mutat ki, amelyeknek nincs sok köze a valós jövedelmekhez, és amely nem veszi figyelembe azokat a típusú jövedelmeket, amelyeket igyekeznek a társadalomban – beleértve a miniszteri fizetéseket is – alkalmazni annak érdekében, hogy valamennyire a munka megfizethető legyen, itt például a költségtérítésekre utalok, tehát ez a típusú jövedelem eleve nincs mögötte. Ebből adódik, hogy kimutathatók ilyen rendkívül alacsony reáljövedelem-változások.
De ha még ehhez igazítom, akkor is kötelessége minden alkalommal mind az előterjesztőnek, mind a kormányszóvivőnek azt a fogalmat pontosan használni, hogy nem az értékállóságot biztosítja, hiszen a kiáramlott jövedelmek értéket vesztettek 1991-ben, hanem a kiáramlott jövedelmeknek megfelelő értékvesztésnél nagyobb értékvesztést a nyugdíjaknál nem enged meg. Ez nem annyira bonyolult fogalom. Minden további nélkül lehetne alkalmazni; még be is csapni az egyébként jogos követelésükben ki nem elégített nyugdíjasokat megítélésem szerint nem lehet. De nem lehet ezt ebben a Házban már túl sokszor elmondani. Én nem akarok visszautalni arra, hogy Kis Gyula képviselőtársam hányszor tette szóvá az elmúlt hónapokban vagy félévben, mondta meg, tette ki, hogy ígéri a Ház nevében, hogy az értékállóság biztosítva lesz. Kérem, meg fogjuk látni majd egy hónapon belül, amikor elénk kerülnek a pontos mértékek, mit jelent az elképzelés az előterjesztés értékállóságán. Szakmailag is át kell gondolni. Semmi mást nem jelent, a mostani előterjesztés színvonala nem tér el a korábbiaktól.
Énnekem vissza kell utalnom az utolsó napokban, december legvégén éjjel 3 óra vagy éjfél és 3 óra között tárgyalt, betegszabadságra vonatkozó szabályokra, ami természetesen itt is megjelenik, utalt az összefüggésre Csehák Judit képviselőtársam is. De akkor én felteszem, hogy ha már egy ilyen rossz törvényt, mint a betegszabadságról alkotott törvényt meg akarunk alkotni, akkor meg kellene alkotni, annak a szabályait kötelessége az előterjesztőnek bemutatni. Miniszter úr akkor felállt, és azt a választ adta körülbelül – tudom idézni –, hogy ne legyek ideges, hogy csak három paragrafus szól a betegszabadságról, mert készen van a végrehajtási utasítás, s abban részletesen le vannak írva annak a szabályai, a Kormány terjeszti elő, amely pontosan meg fogja mondani, hogy mit kell alkalmazni.
Szeretném elmondani, hogy tíz nap múlva alkalmazni kell valamennyi magyar munkáltatónál. Tíz nap múlva bérszámfejtés következik a január havi jövedelmek után, s a januárban beteggé vált alkalmazottak esetében alkalmazni kell. A mai napon, azaz január 20-án nem hozzáférhető a gazdaság szereplői számára az a bizonyos, decemberben már állítólag meglévő, de elénk valamilyen oknál fogva nem kerülő végrehajtási utasítás, amiről egyébként úgy tudom, hogy még a múlt héten is tárgyalt a Kormány, de hát én azon az ülésen természetesen nem vagyok ott.
Illene tudnia az előterjesztőnek, hogy ma már a gazdaság szereplőinek szerencsére mintegy 40–50%-ánál a bérszámfejtés, jövedelemszámfejtés és társadalombiztosítási elszámolás számítógépes rendszerrel működik. Képtelenek ezek a gazdálkodó szervezetek megfelelni annak, hogy manuálisan készítsenek el az utolsó pillanatban, például január 30-án rendelkezésükre bocsátandó esetleges végrehajtási utasításokat. Egy számítógépet nem kell ismerni a Kormány tagjainak, de legalább annyi ismerettel illene rendelkezniük, hogy szoftver háttérrel működnek, és itt több tízezer vállalat több ezer szoftveréről van szó, ahol nem készíthetőek el pillanatnyilag a számítógépes szoftvermodellek, mert nincs meg, hogy milyen módon kell például az átlagkeresetet figyelembe venni, az elmúlt időszakét, melyik elmúlt időszakét, az elmúlt negyedév átlagkeresetét, pontosan milyen számítási alapokat kell majd figyelembe venni annak érdekében, hogy azt a bizonyos 75%-ot a munkáltató megfizethesse. Lehetetlen helyzetben tartják az előterjesztők a társadalombiztosítás oldaláról a gazdaságot. Járulékot emelnek folyamatosan.
Én az év végén elmondtam, hogy a betegszabadság megnyitása annak negatív konstrukcióján túlmenően azt a veszélyt rejti magában, hogy nem lehet már igazán nagy, pozitív fogadtatásban remélve a Ház elé hozni járulékkulcs-emelést. Megtették, és mégis sikerrel. Egy százalékot azért sikerült elérniük. De kinyitottunk egy szelepet a betegszabadsággal.
Én kérem, most borítékolom: most 10 napot fogadott el a tisztelt Ház, meg fogjuk kapni ettől a társadalombiztosítástól, ettől az előterjesztő tárcától meg fogjuk kapni ebben az évben azt a javaslatot, amely a 10 napot föl fogja emelni 15-re, 20-ra vagy 25-re, mert nyitott magának egy kaput. Reformot nem hajtott végre, törvényt nem alkotott, szakmailag nem lépett előre. Ezért csak a negatív tendenciák felerősödése várható, amit, ha forrás oldalról biztosítani kívánnak, akkor ebből a 10 napból lesz 15 vagy 20. Természetesen néhány nappal ezelőtt azt mondta, hogy a járulékmérték-növelés 1%, és 10 nap betegszabadság. Majd 5 nap múlva előterjeszti, vagy egy hét múlva a Parlament újabb nyitásánál elénk terjeszti azt a javaslatot, amelyben a járulékok számításának alapjául szolgáló kört bővítik ki, természetesen a kulcsot nem csökkentve és a kibővített körnek szolgáltatást nem nyújtva.
Kérem, észre kell vennie ennek a tisztelt Háznak, hogy valamikor fel fog kelljen lépnie. Valamikor biztos, hogy fel fog kelleni lépnie a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerünk valós problémáinak megoldást nem kínáló, gyakorlatilag semmilyen pozitív előrelépést nem tevő előterjesztések vagy semmittevés ellen. Fel kell lépnie, mert a társadalom egészét fenyegeti mind a nyugdíjrendszer, mind a társadalombiztosítási rendszerünkben az a szakmaiatlan – és én már sokféleképpen jellemeztem, újabbal nem kívánom fokozni – munka, ami ettől a tárcától elénk kerül.
Meggyőződésem, hogy a mostani előterjesztés mintegy két, két és fél százalékos járulékkulcs-növelésnek felel meg. Természetesen én sem tudom pontosan modellezni, ezért modellszámításokat végeztünk.
De ha még egy kuriózumot képviselőtársaim meg tudnak hallgatni, akkor elmondanám, hogy az előző napirendi pontban nem fogadtuk el, nem zártuk le – bár a tervekben benne volt, és én reméltem, mert szakmailag érdekesebb lett volna, ha lezártuk volna – a társadalombiztosítási alap 1992-es költségvetésének általános vitáját. Az ugyanis nem tartalmazza a bevételi oldalon azoknak a bevételeknek a tervezését, amelyek a most megbízásos jogviszonyra, az adózott eredmény terhére történő kifizetések járulékkötelessé tételéből következnének. Nem utalnak rá, nem számolnak vele.
A két íróasztal sem tudott összedolgozni, s a költségvetés egyik oldala be sem tette a bevételi számításaiba, a másik meg természetesen – élve hatósági jogaival vagy akármivel – kiterjesztette.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosításnak sajátos biztosítási rendszere van a világon mindenhol. Igenis, meg kell valósítani az úgynevezett szolidaritási elvet is, bár igen korlátozott mértékben. De amikor a szolidaritási elvet a társadalombiztosítás nyújtja, akkor mindenhol a világon ennek az a szakmai háttere, hogy a költségvetésből kell finanszírozni a társadalombiztosítás azon juttatásait, amelyeket szolidaritási elven nyújt. Ennek ez a szakmai háttere, ezt így kellene mindenképpen megvalósítani.
Érdekes felvetés lesz majd, az előterjesztésünkben már szerepel, hogy a 44%-os társadalombiztosítási járulék egyébként 24,5% nyugdíjbiztosításra, 19,5% százalék egészségbiztosításra oszlik meg. Azt csak felvetem, hogy az én információim szerint nincs köze ennek a két számnak ahhoz, hogy a valóságban milyen arányban történik az összegek felhasználása. De ha elfogadnánk ezt a két határszámot, érdekes lesz a jogi értelmezése annak, hogy azért, mert a munkáltató nem bontja meg saját magánál erre a két alapra, attól még, ha a törvény tartalmazza, hogy ennek a 44%-nak 24,5% százaléka nyugdíjbiztosítás alapját szolgálja, akkor hogy kell értelmezni majd azt a pontot, amely azt mondja, hogy a szolgáltatásnál az egyébként nyugdíjjárulék-köteles jövedelmekkel alapul véve. Ez tudniillik nem más, mint nyugdíjjárulék.
Én azt hiszem, hogy ezzel a hozzászólásom befejeztem. Az elmondottakat – amennyire lehetséges volt – törvénymódosítási javaslatokban beterjesztettem. Tisztelettel kérem a tisztelt Házat, tekintse meg, gondolja át, és valahol szabjon feladatot annak, hogy biztosítási elvre megyünk-e; maximáljuk-e a jövedelmeket, a kötelező biztosítást; azok után veszünk-e el biztosítást, ami után szolgáltatást is adunk-e. Ha ezeket az alapelveket alkalmazni akarjuk, akkor kérem, hogy a módosító indítványokat támogassák.
Egyetlen előttem korábban elhangzott dologra szeretnék reagálni: a kezdő vállalkozásokat társadalombiztosítási oldalról kell-e támogatni? Magam sem vagyok benne biztos, hogy a kezdő vállalkozásokat a biztosítási formában – úgy ahogy az előbb elmondtam – a társadalombiztosításban kell támogatni. De a két elv, a bizottsági gondolkodás, amely a bizottság javaslataként vagy gondolataként vetődött fel, mielőtt a bizottság meghozza a szigorú javaslatát és döntését, hogy a kezdő vállakozásoknál nem ezt az elvet kell alkalmazni, én tisztelettel kérem a bizottságot, hogy együtt hozza meg azt a döntését is, hogy a kezdő vállalkozóktól is csak olyan jövedelmek után fog biztosítást elfogadni és biztosítási járulékot elvárni, ami után szolgáltatást kap, mert a kettő csak együtt működik. Tehát ha nem kívánjuk preferálni a másik oldalról, akkor ténylegesen olyan járulékot vonjunk el, ami után szolgáltatást adunk, mert az viszont állítható, hogy egy kezdő vállalkozásra nem terhelhetők rá olyan típusú elvonások, amelyek után egyébként számára szolgáltatás nem jár.
Nemzetközi gyakorlat egyébként: ott, ahol csak a szolgáltatással alátámasztott elvonásokat alkalmazzák a gazdaságban, ott is támogatják a kezdő vállalkozásokat, nem alacsonyabb járulékkal, hanem oly módon, hogy a járulék egy részét a költségvetés átvállalja. Tehát végül is ez a vállalkozás szempontjából azonost jelent, mert felismerték, hogy a kezdő vállalkozásnak a bérköltség oldaláról is kell, mint a hitelkamat oldaláról, a garanciabiztosítás oldaláról az indulás kockázatában egy költségvetési szerepvállalást betenni. De ha a költségvetési szerepvállalás nélkül fosztjuk meg ezektől a lépésektől, nem egy egyidejű rendezését hajtjuk végre, azaz a bizottság most fölismeri az ellentmondást, ellenben nem kéri számon a kormányzati szerepvállalást, az igenis nagyon nehéz és méltánytalan helyzetbe fogja hozni az induló vállalkozásokat. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
