ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ)
ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ)
ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tény, hogy a gazdasági szerkezetátalakulás során az üzemegészségügyi szolgálatok nem mindenhol tudják kihasználni meglévő, korábban már bizonyított kapacitásukat. Ez a megállapítás részben igaz a privatizált, korábban állami tulajdonú vállalatoknál is.
Az üzemorvosi rendszer magára hagyva – úgy tűnik – szétzilálódik. Amíg nálunk ez a folyamat az elmondottak szerint szinte öntörvényűen megy végbe, addig máshol Európában ezzel ellentétes a törekvés: folyamatosan fejlesztik, és így egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a munkahelyi egészségügyi szolgálat. A helyzet bonyolultságára továbbá az is jellemző, hogy ugyanakkor az egészségügyi alapellátásban, pontosabban a ma körzeti orvosinak, holnap háziorvosinak nevezett ellátásban tapasztalható kapacitáshiány kétségessé teszi az ellátás színvonalának és a definitív ellátások arányának az emelkedését.
Az üzemegészségügy jövőjével kapcsolatban igen nagy a bizonytalanság. Számos ellentmondás látszik az elvi állásfoglalások és a változtatást, átalakítást megcélzó intézkedések, rendelettervezetek között.
Az Orvosi Hetilap 1991. évi utolsó heti számában megjelent átdolgozott cselekvési programban, "Az üzemegészségügy helyzete" című fejezetében azt olvashattuk, hogy – idézem: "Az új üzemegészségügyi rendszer az 1985. évi üzemegészségügyi szolgálatról szóló nemzetközi egyezménynek megfelelően, azzal a legteljesebb összhangban kerül kialakításra" – idézet vége.
Dr. Jávor András államtitkár úr 1991. október 3-án egy hivatalos tárgyaláson azt nyilatkozta, hogy "A jelenlegi üzemegészségügyet foglalkozás-egészségüggyé és teljes mértékben vállalati feladattá kívánjuk tenni" – idézet vége.
A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat 12. §-ának (1) bekezdése az üzemegészségügyi ellátást azon ellátások közé sorolja, amelyek külön jogszabály alapján 1992-től nem kerülnek be a háziorvosi rendszerbe.
Ez utóbbi két megfogalmazás más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy a kormányzat az üzemegészségügyet valójában nem tekinti az alapellátás egyenrangú részének, s nemcsak az üzemegészségügyben dolgozók bérét, hanem az üzemegészségügyi szolgálat által nyújtott szolgáltatások megtérítését is áthárítja a vállalatokra, vállalkozókra. A vállalkozó tehát duplán fizet: egyszer járulék formájában, másodszor pedig közvetlenül a szolgáltatásért, esetleg tételesen.
Tudomásunk van arról, hogy a népjóléti kormányzat képviselője egy közelmúltban lezajlott ÉT ülésen szóbeli ígéretet tett arra, hogy bizonyos, még nem pontosan körvonalazott feltételek mellett az üzemorvosok folytathatnak gyógyító tevékenységet is.
A fentiek, a teljes bizonytalanság – megkockáztatom – káosz állapotát idézték elő, ezért kérem tisztelt miniszter urat, hogy szüntesse meg ezt a bizonytalanságot, és szíveskedjék válaszolni a következő kérdésekre:
1. Meg kívánja-e őrizni bármilyen formában az üzemegészségügyi szolgálatokat?
2. Amennyiben meg akarja őrizni – és gondolom, hogy így gondolja –, akkor a tevékenységek és szolgáltatások mely körére terjed ki az üzemorvosok megbízatása: prevenció, kuráció, gondozás, rehabilitáció – vajon melyekre?
3. Finanszírozási forrásával kapcsolatban ön milyen álláspontot képvisel?
Tisztelt Miniszter Úr! Jól emlékszünk még Kovács Pál képviselőtársunk 8 héttel ezelőtt elhangzott, hasonló kérdéseket feszegető interpellációjára adott válaszra. Az elvi állásfoglalást tehát ismerjük, most a konkrét, és ugyancsak sürgető intézkedésekről szeretnénk hallani.
Köszönöm figyelmüket. Tisztelettel várom miniszter úr válaszát. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
