SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényhez a mai napon egy kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettem elő az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén elhangzottaknak megfelelően. Ez a módosító javaslat azonban nem egyszerűen szociálpolitikai kérdéseket érint. Sokkal többről van szó.
Az egész törvény politikai és társadalmi megközelítése, nagyon fontos politikai és társadalmi kérdések eldöntése szempontjából van jelentősége annak, hogy a tisztelt Ház ebben a kérdésben hogyan foglal állást.
A preambulum szerint "Az Országgyűlés az alapvető emberi jogok sérelmével elkövetett jogtalanságok következtében maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségkárosodást elszenvedetteknek, életvesztés esetén hozzátartozóiknak nemzeti gondozásáról a következő törvényt alkotja…"
A preambulumban megfogalmazott cél rendkívül magasztos, minden szempontból támogatni kell. Az azonban, hogy kik jogosultak erre a nemzeti gondozási díjra, rendkívül fontos kérdés. Akiket kirekeszt a törvényből a Kormány eredeti előterjesztése, és mégis hasonló sérelmeket szenvedtek, teljes joggal kifogásolhatják azt, hogy milyen határidők alapján rekesztették ki őket, amikor tartalmilag minden szempontból megfeleltek azoknak a feltételeknek, amelyeket a preambulum előír.
Miről van szó?
A Kormány eredeti előterjesztése 1944. március 19-ét és 1963. december 31-ét jelöli meg olyan határidőként, amely között elkövetett sérelmekért jár most nemzeti gondozás. Nem tudom, ez a két határidő miért kerül be magyar joggyakorlatba, hiszen eddig ez a két időpont egyetlen törvényben nem szerepelt. Mindenesetre a két határidő megvonása azt jelenti, hogy a tövényjavaslat előterjesztője úgy döntött, úgy mérlegelt, hogy a két időpont között valami egészen más volt, mint előtte és utána.
Kérdés, hogy a Kormánynak ez az előterjesztése mennyiben helyes, mennyiben felel meg a kormánykoalíció programjának, mennyiben felel meg azoknak az elveknek, amelyeknek megfelelően ezt a törvényjavaslatot előterjesztette.
Dr. Schiffer János módosító indítványt terjesztett elő, amelyben indítványozta azt, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott időszakkal azonos időszak kerüljön ebbe a törvénybe is. Ez az időszak 1939. március 11-e és 1989. október 23-a közötti időszak.
Az alkotmányügyi bizottság vitájában tegnap teljes mértékben megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy ezt az időszakbővítést a kormánykoalíciós képviselők nem méltányolták.
Nem vitás Schiffer János módosító indítványának volt néhány olyan eleme, amelyen az alkotmányügyi bizottság más szempontból vitatkozott. A két időpont azonban egészen más kérdés.
Ezért én az alkotmányügyi bizottságban indítványoztam tegnap azt, hogy Schiffer János módosító indítványának a két időpontelemét kiemelve az alkotmányügyi bizottság terjesszen elő módosító indítványt, és 1939. március 11-e és 1989. október 23-a közötti sérelmek esetén biztosítsa a nemzeti gondozást.
Ezt a módosító javaslatot az ellenzéki képviselők támogatták, a kormánykoalíció képviselői azonban – megdöbbenésemre – nem.
Mit jelent ez az állásfoglalás?
Azt jelenti, hogy 1944. március 19-én a német bevonulással valami olyan cezúra kezdődött, amely minőségileg más, mint az azt megelőző időszak.
A másik, és ez a még problematikusabb, hogy 1963. december 31-e után történt valami nem tudom, mi –, ami indokolatlanná teszi, hogy a későbbi időben sérelmet szenvedettek nemzeti gondozási díjra lennének jogosultak. Nem értem.
Nem értem azt, hogy miközben a kormánykoalíció az igazságtételről beszél, ugyanakkor egy ilyen határvonalat húz, amelynek az elemzésére a későbbiekben ki fogok térni.
(11.50)
Kezdem '44-gyel. Érthetetlen jogi szempontból, hogyha a másik törvényben 1939-es kezdő időpont van, ebben a törvényben miért 1944. De meg szeretném jelölni azt, hogy ez bizonyos értelemben azt jelentené, hogy a Horthy-időszaknak a német megszállást megelőző szakaszában ilyen cselekmények nem fordulhattak volna elő, mert a törvény előterjesztése ezt tartalmazza. Lehetséges, hogy vannak, akik példaképet keresnek ebben az időben most. Ez azonban nem jelentheti, hogy vis maiorra hivatkozva, az azt megelőző időszaknak az emberi jogokat sértő és akár testi sérelmet is okozó magatartását annullálja és igazolja történelmileg. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan.
A másik időpont 1963. december 31-e – megmondom őszintén, nem tudom, hogy micsoda. December 31-én nyilván volt egy szilveszter, de semmi különösebb esemény akkor nem történt. Az év azonban érdekes. 1963. április 4. volt annak az amnesztiának az időpontja, amelyhez a Kádár-rendszer meszszemenő következtetéseket fűzött. Ehhez kapcsolta a konszolidációját, és ehhez kapcsolta azt az állítást, hogy utána Magyarországon törvénysértések már nem történtek. Ezen az állásponton régen túlvagyunk. A büntetőítéletekkel kapcsolatosan az 1963 és 1989. október 23. közötti büntető elítéléseknél már megszületett a kárpótlási törvény. Tehát az Országgyűlés eltérő elvi álláspontra helyezkedett, mint a Kormány a mostani előterjesztésében. Az a törvény azonban közismerten szűk kört érintett, néhány konkrétan felsorolt büntetőjogi tényállás esetén való elítéléseknél biztosított kárpótlást. Már annak a törvénynek a vitájában többen felvetettük, nemcsak ellenzéki oldalról, hogy voltak további olyan hatósági eljárások, büntetőügyek, amelyek szintén kárpótlást indokolnának, csak egészen egyszerűen nem férnek be azokba a törvényi tényállásokba, amelyeket az a törvény felsorolt. Ennek a törvénynek a vitájában elhangzott az ígéret, hogy majd a nemzeti gondozás keretében ez a kérdés megoldódik.
Nos, úgy tűnik, hogy ez a mostani törvényjavaslat ezt nem oldja meg. Nem vitásan tartalmaz egy olyan rendelkezést, hogy akik az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlásának a szabályai szerint kárpótlásra jogosultak, és mellette súlyos testi sérülést szenvedtek, rokkantakká váltak, azoknak a személyeknek jár a nemzeti gondozási díj is. Ez azonban leszűkíti ugyanarra a személyi körre a jogosultakat, akiknek a számára a kárpótlást tavasszal biztosította.
Mondok két konkrét példát a két időszak abszurditására. A legjobb példa a március 15., hiszen március 15-én tüntetések voltak korábban is, később is. Ha a rendőri erőszak következtében van olyan ember – nem tudom, van-e, de elvi kérdésről van szó, és nem arról, hogy ilyen ember ténylegesen létezik-e –, akit akár az 1942-es nagy március 15-i tüntetés során úgy bántalmaztak, hogy megrokkant, akár a 80-as évek nagy tüntetései során, akkor a Kormány előterjesztése értelmében nem lenne nemzeti gondozási díjra jogosult. Teljes mértékben abszurd az, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya 1992. nyarán olyan előterjesztéshez ragaszkodik az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén, amelyik a kádárizmusnak az 1963-hoz fűzött, enyhén szólva hazugságát új törvénybe kívánja beépíteni! Az 1963-as határidő minden szempontból éppen ezért elfogadhatatlan, de visszamenőleg is elfogadhatatlan az 1944. március 19., a Horthy-rendszer vis maiorja, a német megszállás.
Ebből a szempontból tehát ahhoz, hogy a preambulum nagyon helyes elvi következtetéseit keresztül lehessen vinni, ki kell bővíteni mindenképpen az időtartamot, és összhangba kell hozni az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott időtartamokkal. Ellenkező esetben politikailag elfogadhatatlan döntést hozna az Országgyűlés.
Most hadd mondjam el a javaslatom történetét. Tegnap Schiffer János módosító javaslata kapcsán, amely tartalmazta ezt a két időpontot, vita volt arról, hogy a javaslatnak néhány elemét az alkotmányügyi bizottság nem tudja elfogadni. Erre én fölálltam, és indítványoztam az alkotmányügyi bizottságnak, hogy rendben, van, Schiffer János javaslatának a két időpontját, mint politikailag nagyon fontos kérdést, emeljük ki, és önálló bizottsági módosító indítványként terjesszük a plénum elé. Itt jött a meglepetés, amelyről az előbb már beszéltem: a kormánypárti képviselők – a Kormány képviselőjének tiltakozásával összhangban – ezt a javaslatomat nem támogatták. Ekkor bejelentettem, hogy kapcsolódó módosító indítványt fogok előterjeszteni. Nos, hozzátartozik a tényekhez, hogy ezt követően, miután az egész törvénynek a zárószavazása is megtörtént, Kutrucz Katalin MDF-es képviselő érezte, hogy itt valami nagyon nagy politikai baklövés történt – a baklövés szót egyébként én használtam a tegnapi vitában. Kutrucz Katalin ekkor előterjesztett egy olyan bizottsági módosító indítványt, hogy terjesszük ki a határidőt, de csak fölfelé, 1963. december 31-étől 1989. október 23-áig. Ezt a bizottsági módosító indítványt a bizottság, már a vitának a lezárása után, azt ismételten megnyitva, elfogadta. Ez kiosztásra egyébként még nem került.
A Kutrucz Katalin által kezdeményezett alkotmányügyi bizottsági döntés bizonyos értelemben javít a Kormány előterjesztésén, de változatlanul féloldalas. Változatlanul nem biztosítja az összhangot a másik törvénnyel, és változatlanul tartalmazza az 1944. március 19-ei alibit.
Ezért a módosító indítványomnak kérem a támogatását; kérem azt, hogy a tisztelt Ház, a már meghozott másik törvénnyel összhangban, az 1939. március 11. és 1989. október 23. közötti sérelmeknél egységesen alkalmazza a törvény rendelkezéseit, biztosítsa a nemzeti gondozást; és kénytelen vagyok megkérni a kormánypárti képviselőket, hogy abban az esetben, ha a tegnapi bizottsági üléshez hasonlóan, ahol a Kormány képviselője mereven elzárkózott az időtartam bővítésétől, ha a Kormány továbbra is ragaszkodik ehhez a kádárista 1963-hoz, akkor a politikai meggyőződésüknek megfelelően szavazzanak a módosító indítványom mellett.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
