LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában ellentétes vélemény alakult ki a szocialisták és a felszólaló kormánypárti képviselők között. A szocialisták véleménye szerint ez a módosítás, a beterjesztett törvény nem oldja meg a kárpótlási törvényben meglévő ellentmondások tömkelegét, hanem tovább növeli a bizonytalanságot és ezzel több kárt okoz, mint amennyi előnnyel járhat az elfogadása.
Azt javasoltuk tehát, hogy a beterjesztő vonja vissza tervezetét, és az így megtakarított időt fordítsa a Parlament az ennél fontosabb gazdasági törvények megalkotására.
A koalíció két pártjának képviselői amellett kardoskodtak, hogy még egy-két apróság megváltoztatása is megérdemli a törvényalkotók figyelmét, ha ezzel jobbá tehetjük a még így is sok hibával terhelt kárpótlási törvényt.
A kárpótlási törvénnyel kapcsolatos bizonytalanságról, jogbizonytalanságról csak vázlatosan szólhatok, kímélendő az önök idejét, és mert olyan tömegű gondot okoz az embereknek, minél inkább közeledik a végrehajtás, sajnos inkább talán a végrehajthatatlanság ideje, hogy annak részletes kifejtése már a Parlament munkáját akadályozná.
Mégis néhány gondot felsorolok ezek közül, amelyek súlyos gazdasági károkat is okoznak a hosszan tartó bizonytalanság miatt.
Két és fél esztendő telt el az ígéretek óta, és a mai napig senki sem kapott földtulajdont a kárpótlási törvény alapján. Ötödször, illetve a ma reggeli döntésünk alapján immár hatodszor tárgyalja a Parlament a földkárpótlás ügyét törvénytervezet keretében, önmagában már a napirendre tűzés is kételyeket ébresztett az emberekben.
Kormánypárti képviselők egyre-másra tesznek hitet további módosítások szükségessége mellett.
Negyedszer: egyes térségekben több földet igényeltek vissza, illetve kell kijelölni, mint amennyi van. Az igénybejelentés határideje és a kárpótlási árverések utolsó időpontja közötti időtartam 40%-a eltelt, és az emberek tizede sem kapta meg a kárpótlási jegyét.
A kárpótlási törvény szerint a licitálások a kárpótlási jegyek teljes kiosztása előtt megkezdődnek, ezért akik saját hibájukból vagy más okból később kapják meg jegyeiket, hátrányos helyzetbe kerülnek.
A törvényben nincs garancia arra, hogy a jogosult a földjéért kapott kárpótlási jegyért földet szerezhessen, a földalapok sok területen ezt nem biztosítják.
A gazdasági tényezők: senki sem tudja, hol és mennyi földet kap vissza, mikor veheti művelésbe, mit termelhet rajta, honnan vegyen pénzt az új vállalkozáshoz, és abból mennyi jövedelemre számíthat, hogyan értékesítheti a megtermelt élelmiszereket, bérbe veszik-e a földjét.
Tizennegyedszer: mi történik, ha nem tudja megművelni vagy megműveltetni a földjét, mi lesz a föld sorsa? És sorolhatnám tovább a problémákat, a megválaszolatlan kérdéseket. Azt hiszem, ez is túl sok a jogbizonytalanságról alkotott véleményünk megalapozottságának az igazolására.
(12.40)
A részletes vitát azonban nem így kellett volna kezdenünk, hanem talán inkább azzal: a földművelésügyi miniszter, a Kormány véleményét kérte Gál Zoltán, a szocialisták frakciójának vezetője például államtitkárának a nyilatkozatáról, aki az állami tulajdon kijelöléséről elmondta, nincs elegendő föld, nem lehet a törvény szerinti 20%-ot tartani, ugyanis a bejelentés alapján is egyértelmű, hogy a kárpótlási törvény végrehajthatatlan. És amit itt ma teszünk e napirend keretében, nem több, mint lázas semmittevés!
Az általános vitában több kormánypárti képviselő azzal mentegetőzött, hogy a törvény módosítását előre nem látható okok, előre nem látható anomáliák teszik szükségessé. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen az eredeti tervezetek tárgyalása során ez a három téma, ami a törvénytervezet három paragrafusát jelenti, részleteiben napirenden szerepelt. A szocialisták és más ellenzékiek is rámutattak ezekre a gondokra. Javaslatokat tettünk a módosításokra, de azokat szokás szerint mereven elutasították.
A napirenden lévő törvénytervezet 1. §-ában beterjesztett javaslat legfeljebb az összes földterület fél százalékára terjedő hatályú, mégis számos igazságtalanságot eredményezne. Az 5 éves haszonbérlettel rendelkezők közül kizárja azokat a vételi jogból, akiknek a bérelt területe történetesen a tagok és a kivülállók korábbi részaránytulajdonának a fedezetét képezi, akik olyan földet bérelnek, amelyet árverésre felkínálnak a kárpótlási jogosultaknak. A vételre jogosult haszonbérlők szemszögéből nézve ez elfogadhatatlan, mert azt jelenti, hogy például az út vagy a dűlő jobb oldalán fekvő területet a haszonbérlő megvásárolhatja a törvény alapján, az út bal oldalán lévőt pedig nem – attól függően, melyik milyen földalapba kerül, annak ellenére, hogy a haszonbérlők ugyanolyan szerződéssel rendelkeznek, és nem vonatkoztatható ez a változtatás azokra sem, akik már éltek ezzel a vételi jogukkal.
Képmutatás ez a megkülönböztetés a leendő tulajdonosok szempontjából nézve, mert védi a több száz, akár több ezer aranykoronára jogosultak érdekeit, de nem törődik azokkal, akiknek csak 20–30 aranykorona marad a tulajdonukban a törvény végrehajtása után. Megoldást az jelentene, ha az ilyen címen biztosított vételi jogot törölnék a kárpótlási, szövetkezeti törvényből, és a tartós befektetőknek, a bérletre vállalkozóknak garantálnánk bérleti jogaikat, befektetéseik megtérülését.
A tervezet 2. §-a azon a végre nyiltan bevallott tényen alapul, hogy a jogosultak nagy többsége nem kívánja földjét maga megművelni, és közülük sokan a szövetkezetek használatába kívánják hagyni a haszonbérletnél is szorosabb kötődéssel, lehetőleg a szövetkezeti tagokkal azonos jogokkal.
Ezt azonban teljesen értelmetlen és felesleges ebben a törvényben szabályozni, azért, mert a licitálások befejezése idejére ez a törvény már hatályát veszti. Felesleges azért is, mert a földtulajdonviszonyok átalakítása után ez az új tulajdonosok és a szövetkezetek belső magánügye lehet csupán, nem segíti tehát a kárpótlási törvény végrehajtását.
A földtörvényben kell olyan kereteket meghatározni a részaránytulajdon szabályozására, amelyek korszerűen szolgálják ezeket a tömegesen jelentkező igényeket. A bizonytalanság növelésén túl azonban az elfogadása nem is árt.
A 3. §-ban megfogalmazott javaslat megvalósíthatatlan. Elméletileg négyféle jogcímen – saját tulajdon, szövetkezeti részaránytulajdon, kárpótlási jogosultsággal szerzett tulajdon, szövetkezeti vagyonnevesítés során kapott tulajdon – rendelkezhet földtulajdonnal egy ember a közeljövőben. Ezek mind konkrét és nem általános földtulajdont jelentenek, melyek több településen, egy településen belül a település különböző részein terülhetnek el, a különböző földdarabok átlagos aranykoronában mért értéke jelentősen eltérhet egymástól, s az egyes földterületek, művelési ágak szerint is különbözőek lehetnek: szántóföld, rét, legelő, erdő vagy mások.
Ezeket a törvény ereje szerint kötelezően összevonni súlyos jogsérelmek nélkül lehetetlen, és számunkra ezért elfogadhatatlan. Megdöbbenéssel olvasom az alkotmányügyi bizottság Németh Béla képviselő úr javaslatához csatlakozó módosító javaslatát, amely szerint az együttes jelentés 18. pontjában leírtak alapján: "18. pont: az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatot új, 4. §-sal javasolja kiegészíteni, ami a törvény 16. §-ának helyébe lépő rendelkezést tartalmaz."
4. §: a törvény 16. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: "A mezőgazdasági szövetkezet közös használatában lévő utak – a közutak kivételével – a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek."
Tisztelt Országgyűlés! Ezek az utak a vagyonnevesítés megtörténte után a szövetkezeti tagok magántulajdonát képezik. Ezt a tulajdont elvonni csak kisajátítási eljárás keretében lehet, az Alkotmány ezt a tulajdont egyenjogúnak tartja minden más tulajdonnal.
Milyen alapon áll tehát a bizottság javaslata?
A másik kérdés: miért javasolja ezt a bizottság és Németh Béla képviselő úr?
A törvény e módosító javaslatába beletartoznak például a belső üzemi utak is, az állattartó telepek, a szárítóüzemek, a gépudvarok útjai – belső, kizárólag üzemi célokat szolgál jelentős hányaduk.
Kinek érdeke és mi célt szolgál ezek tulajdonának elvonása? Én úgy érzem, hogy semmit! Arról van szó csupán, hogy az egyre erősödő hevületben néhányan még azt is el akarják venni a szövetkezetektől, amire nincs másnak szüksége. Javaslom önöknek, ezt – mint alkotmányellenes és értelmetlen javaslatot – ne támogassák!
A szocialisták a törvénytervezet elfogadását nem támogatják. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
