CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció számára a beterjesztett törvényjavaslat egészében, és számos részletében is, elfogadhatatlan.
Gondolom, nem lepi meg képviselőtársaimat ez a bejelentésünk annál is inkább, mert nemcsak az én indoklásomat vagy az Állami Számvevőszék részletes véleményét hallgathatták meg, hanem jó néhány kormánypárti képviselő is nyilatkozott már ebben a kérdésben, bizottságunk igen reális és korrekt tájékoztatását is meghallgathatták.
Elfogadhatatlan, nemcsak azért, amit 1993-ra tartalmaz a költségvetés, elsősorban azért elfogadhatatlan, mert a társadalombiztosítás gazdálkodásában most már harmadik év óta beálló, romló tendenciák megállítására nem tesz lépéseket, annak ellenére, hogy ezek közül a tendenciák közül számos nem kivédhetetlen.
Tulajdonképpen miről is van szó? Indokaink a költségvetés elfogadhatatlanságával kapcsolatban igen sokrétűek. Azt is elmondanám, hogy ezekről – különös kegyetlenséggel és részletességgel – a vita későbbi szakaszában még szólni fogunk. Most azonban az általános vita szabályainak megfelelően, a legfontosabb kifogásainkat és természetesen – ahogy a miniszter úr kérte – konstruktív javaslatainkat fogalmaznánk meg.
Miket láttunk legsúlyosabbnak a romló tendenciák közül? A társadalombiztosítás bevételei évről évre csökkenő bevételek. Ezeknek okai természetesen a gazdaság romló teljesítményében érhetők tetten, ugyanakkor a társadalombiztosítás intézményrendszerének, bevételi politikájának, adósságcsökkentési politikájának, vagyonkezelési politikájának hiányosságai és hibái tetten érhetők. Évente duplázódnak, három év óta, tisztelt képviselőtársaim, a társadalombiztosítás kintlevőségei, tartozásai. Nemcsak a tartozások és a kintlevőségek duplázódnak, hanem duplázódik a hiány is. '91-ben 20 milliárddal, '92-ben lassan 40 milliárddal, '93-ban 80 milliárddal kell szembenéznünk. Azt hiszem, ezt is részletesen kell elemezni. Nem elegendő arra hivatkoznunk, hogy a kiadások is 100%-kal növekedtek az elmúlt két év alatt.
A társadalombiztosítás – mint ahogy arról Szabó képviselőtársam részletesen szólt –, az Országgyűlés több döntése ellenére ebben a pillanatban is tökéletesen vagyontalan. A vagyonból egyetlen fillérnyi bevétele eddig nem származott, éppen ezért nem lehet csodálni a hiány adatait. Változatlanul költségvetési feladatokat finanszíroz alig csökkenő nagyságrendben, és ez így következnék be a következő évben is.
Növekszik a társadalombiztosítás hiánya, romlik a gazdálkodás biztonsága, annak ellenére, hogy már eddig is csökkentette az infláció a társadalombiztosítási ellátások színvonalát, és ezt a jövő évben azzal kívánja a Kormány még tetézni, hogy szigorító intézkedésekkel újabb 40 milliárdot kíván megspórolni az ellátások színvonalának a csökkentésével.
Nézzük meg, hogy ilyen mértékű kell-e legyen ez a visszaesés? Meggyőződésünk szerint nem.
Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság évről évre romló teljesítménye a hátterében van ennek a gazdálkodási bizonytalanságnak és romló ellátásnak.
Kétségtelen – és ezt a költségvetési vitában már elmondtuk –, hogy a költségvetés prognózisait és ennek kapcsán a társadalombiztosítás, az állami költségvetés prognózisára alakított jövő évi bevételi terveit megalapozatlannak és bizonytalannak tartjuk.
Nem látjuk tehát biztosítottnak és jól kiszámítottnak a járulékbevételek nagyságát, mint ahogy arra sem találunk igazi magyarázatot – és ezért elfogadhatatlannak is tartjuk –, hogy miért a jövő inflációval egyenlő mértékű keresetnövekedésre számít tulajdonképpen ez a prognózis, amit megismerhettünk.
Úgy gondoljuk, hogy a társadalombiztosítás vagyonátadási elmaradásának, az önkormányzat létrehozása elmaradásának, valamint az egyre nagyobb költségekből gazdálkodó, saját magával foglalkozó bürokratikus szervezetnek igen komoly a hatása abban, hogy a társadalombiztosítás valóban csődhelyzetben van.
A konkrét mulasztások, a konkrét hibák és ügyetlenségek mellett azonban a tisztelt Ház figyelmét szeretném felhívni a folyamatok és a romló tendenciák mögött meghúzódó, szerintünk ideologikus háttérre és politikai előítéletre is.
Úgy gondoljuk, hogy a tisztelt kormánypártok és a kormánykoalíció cseppet sem bánja, ha a társadalombiztosítás nagy rendszere csődben van, nem akar igazán szembeszegülni az ellátások csökkenésének, a biztosítási rendszer megrendülésének, mert úgy gondolja, hogy ennek a nagy rendszernek a megvédése nem az ő ügye, nem akarja vállalni az univerzális ellátások szinten tartását, ehelyett csak szelektív szegénypolitikát kíván a zászlajára tűzni és szociális piacgazdaság címén megvalósítani.
Ez a legfontosabb indokunk: ennek a tendenciának a tettenérhetősége és nyomonkövethetősége ebben a költségvetésben, és ezért nem tudjuk támogatni ezeket a javaslatokat.
Mit akar tenni jelenleg a Kormány? Mi jelenleg valójában a helyzet?
Miniszter úr nem teljes részletességgel, Szabó képviselőtársam azonban teljes részletességgel rámutatott ezekre a tervekre és javaslatokra.
A társadalombiztosítás jövő évi 80 milliárdos hiányát úgy kívánja megfinanszírozni a Kormány, úgy kívánja rendezni a társadalombiztosítás, hogy 40 millárdot törvénybe ütköző finanszírozással gondol elrendezni, 40 milliárdot pedig az ellátások csökkentéséből kíván visszavenni.
Nézzük meg, hogy hogyan gondolja ezt. Azért nehéz ezt tételesen áttekintenünk, mert bár együtt kellene tárgyalnunk a társadalombiztosítás költségvetését nemcsak az ország költségvetésével, hanem a társadalombiztosítási II. törvény módosítására tett javaslatokkal, hogy végül is láthassuk például azt, hogy mi után, milyen keresetrészek után kíván társadalombiztosítási járulékot megszabni a Kormány; láthassuk azt, hogyan gondolkodik a nyugdíjkorhatár-emelésről; hogy megnézhessük, miként akarja szabályozni a rokkantnyugdíjakat, miként akarja csökkenteni a táppénzszámítást, és hogyan akarja megváltoztatni vagy eltörölni a gyed minimumára vonatkozó kedvező szabályokat.
(10.30)
Ezt azonban jelenleg szerencsére, éppen a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások miatt, nem tűzte még napirendjére a tisztelt Ház. Meggyőződésem, hogy helyesebben tette volna a Kormány, hogyha ezt a költségvetést is – a Számvevőszék javaslatára és véleményére tekintettel, valamint a tárgyalásokra tekintettel – visszavette volna, átdolgozta volna, korrigálta volna a legfontosabb pontokon.
A nyugdíjalap jövő évben, mint azt hallották már, több mint 20 milliárdos hiánnyal zárna. Úgy zárna 20 milliárdos hiánnyal, hogy tulajdonképpen a Parlament ebben az évben hozott döntését a nyugdíjak emelésére már a jövő évben nem kívánná teljesíteni. Úgy kívánja ezt a 20 milliárdos hiányt a nyugdíjkassza létrehozni, hogy még a jövő évi nyugdíjemelésről szóló tájékoztatások is egymásnak ellentmondó és tulajdonképpen a széles közvéleményt félrevezető információk.
Nézzük meg esetleg a függeléket, hogy miről is van szó. A saját jogú öregségi nyugdíjak év végi záróállománya 212 milliárd forint lesz. A nyugdíjas, akinek az átlagnyugdíja 8500 forint, úgy gondolkodik a Parlament által hozott törvényről, hogyha a Parlament szerint jövőre 16%-os lesz az aktív keresetek nettó emelkedése, akkor neki 16%-os nyugdíjemelést kell kapnia az átlag 8500 forintos nyugdíjára. A mellékletekből azt látjuk, hogy a Kormány a 212 milliárdos záróállományú nyugdíjtömeget mindösszesen 17 milliárd forint központi intézkedéssel kívánja megemelni. Ez ha elosztjuk, akkor kiderül, hogy 9%-os átlagos évi emelést sem ér el a nyugdíjak jövő évi emelkedése, tehát szemfényvesztő módon becsapjuk a nyugdíjasokat, amikor azt mondjuk, hogy a Kormány jövőre 12,3%-ot akar adni a 16% helyett. Nem, tisztelt Ház! 10%-nál alacsonyabb összeg szerepel minden egyes nyugdíjtételnél. Én ugyanis nem tartom jövő évi nyugdíjemelésnek annak a szeptemberben kiosztott nyugdíjemelésnek az összegét, amit az idei 19 és fél %-ba egyszer már beleszámítottunk. És attól tartok, hogy a 8500 forintos öregségi nyugdíjat kapó átlagnyugdíjas sem fogja nyugdíjemelésnek tartani, mert ő csak azt fogja tudni, hogy a 8500 forintjához átlag havonta 700 forintos nyugdíjemelést kapott. Ezért úgy gondoljuk, hogy nem elfogadható a Kormánynak ez a törekvése, mint ahogy nem tartanánk azt sem helyesnek, ha a nyugdíjkasszából, a nyugdíjjárulékokból kívánná az áfa-kompenzálást megoldani. Nem tudom, hogy a kormánypárti képviselőtársaim hol találtak erre 6 milliárdot, de úgy gondolom, hogy a kompenzációra vonatkozó öszszegeket csak a központi költségvetésben szabad keresni. Ugyanis az áfa-emelésből a társadalombiztosításnak egy fillérnyi többletjárulék-bevétele nincs, csupán kiadási terhei növekednek ennek következtében.
Az egészségbiztosítási alap ugyancsak nincs jó helyzetben. Ennek a hiánya is majdnem eléri a 20 milliárdot, és úgy van, ahogy arról az Állami Számvevőszék jelentése szól, hogy az egészségügyi finanszírozási reformot az év második felében tulajdonképpen a kiadáscsökkenés terhei előli bujkálásnak vagy előremenekülésnek nevezhetnénk, hiszen úgy kap a járóbeteg-ellátás és a kórházi szolgálat 10 milliárd forintot, vagy közel 10 milliárd forintot a második félévben, hogy az év elejétől kezdve sem dologi működési kiadásnövekedésre, sem bérnövekedésre nem kap egy fillért sem. Úgy kap összesen 10 millárd forintot, hogy az infláció ellentételezésére mintegy 25 milliárdra lenne szükség, tehát egészségügyi reform címén a jövő évben a társadalombiztosítás 15 milliárdos hiányt kíván elrejteni úgy, hogy a 25 milliárdból a reformhoz csatoltan mindössze 10 milliárd forintot akar adni, egy igen bonyolult finanszírozási struktúra keretében.
Azt gondolom tehát, hogy itt valóban szemfényvesztésről van szó, és rendkívüli kockázatokkal terhes, mert az egészségügy ma még működő intézményrendszere rendülhet meg.
Valójában ennél még tanulságosabb, ha a működési kiadások tételét megnézzük, mert a működési kiadások – tisztelt képviselőtársaim! – nem évente duplázódtak meg, hanem az elmúlt 3 évben, ha a jövő évi terheket is figyelembe vesszük, hatszorosára növekednének. Kétmilliárddal indult 1989-ben a társadalombiztosítás szervezetének a működése, és a jövő évre majdnem 13 milliárdot vagy 14 milliárdot tervez a társadalombiztosítás. Nem elegendő, hogy a működési kiadásokból kivették a milliárdos összegű bank- és postaköltségeket, nem elegendő, hogy 1%-ról 1,5%-ra emelték a működési kiadás arányát, nem elegendő, hogy az általános szabályok közül előírják, hogy a bevételek megérkezésére való tekintet nélkül meg kell kapják a működési kiadás költségeit akkor is, hogyha a kiadás tételszámait túlnőnék a kiadások, amire egyszerűen nincs példa a korábbi költségvetésekben, hanem ezen túl még a nyugdíjkasszát is, és az egészségbiztosítást is több milliárd forinttal kívánják megterhelni épületberuházás és számítástechnikai fejlesztés címén, ez 5 milliárd forintot tenne ki.
Tisztelt képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogyha nincs a rokkantnyugdíjakra pénz, hogyha nem lehet emelni az ellátásokat, és hogyha meg kell szüntetni az anyasági segélyt, akkor nem kell székházat építeni. Ez nem demagógia, mert ennek a társadalombiztosításnak a vállalatok széles köre tartozik, ingatlanokat is átvehetne székházépítés helyett, tehát elő lehetne írni, hogy annyival fejlesztheti a saját működését a társadalombiztosítás, amennyit a kintlévőségeiből realizálni tud, és ez nem volna kevés. Ugyanis a társadalombiztosításnak évekkel ezelőtt ajánlottuk, hogy a saját gazdálkodásának javítása érdekében adja el a kintlévőségeit. Akadna magyar cég, akadna magyar vállalat, amelyik megvenné, természetesen diszkontáltan ezeket a tartozásokat, amelyik jobban be tudta volna hajtani ezeket a bevételeket, mint a behajtásra tervezett 125 ember, s úgy gondolom, hogy ez a társadalombiztosításnak és az országnak ugyanúgy érdeke lett volna, mint azoknak a be nem hajtható bevételeknek a leírása, ami a jelenlegi 80 milliárdban ugyancsak szerepel.
Vannak természetesen – tisztelt képviselőtársaim – igazi csemegék, igazi furcsaságok ebben a költségvetésben. Például az, hogy a költségvetés papírforma szerint átvesz jövőre 3,6 milliárdot, méghozzá úgy, hogy abból rögtön megszüntet 1,6-ot. Átveszi az anyasági segélyt, amit törvényben azonnal hatályon kívül helyez, átveszi a temetési segély összegét, amit nem kíván fizetni. Ez egy rendkívül sajátságos profiltisztítás. Vagy például igazi csemege, igazi költségvetési trükk, hogy úgy finanszírozza meg az idei központi állami költségvetési tartalékból végrehajtott egészségügyi bérintézkedést, hogy azt átadja ugyan 4 milliárd formájában a társadalombiztosításnak, de rögtön megcímkézi, és úgy csinál, mintha új költségvetési támogatások léteznének, például a közgyógyellátás megfinanszírozása és a terhesgondozás átvállalása címén. A Számvevőszék is megünnepelte ezt a találmányt.
Tulajdonképpen nem tudni, hogy a jelenlegi 1992. II. félévére tervezett 2,6 milliárd jövő évi egész évi összege hogy lesz 5,8; ez ugyanis a biztosítással nem rendelkező állampolgárok átalánydíjas költségtérítésére vonatkozik. Erre nem sikerült a Számvevőszéknek sem magyarázatot találnia.
Nagyon tetszik nekem, hogy a társadalombiztosítást felhatalmazni szándékozunk, hogy vagyoni értékcsökkenést saját maga írhasson le, mégpedig úgy, hogyha egy százmillió forintért átvett épületet valamilyen formában csak húszmillióért sikerül esetleg ismerősei körében igen kedvezményesen értékesítenie, akkor a saját vagyonából leírhatja a hiányzó 80 milliót. Ahelyett, hogy előírnánk, hogy csak árverésen, csak nyilvánosan szabad a társadalombiztosításnál az ingóságokat értékesíteni. A vagyonkezelő szervezet vezetőjének arról az egészen pikáns ötletéről, hogy a tartozásuk fejében átvett ingóságokat és értékeket az MDF-piacokon fogják értékesíteni, arról már nem is tudom, hogy mit gondoljak.
(10.40)
Hiszen ha a társadalombiztosítás nem az MDF pártgazdálkodásának körébe tartozik, akkor nem tudom, hogy a biztosítási tartozások fejében átvett 20 mázsa krumplit a társadalombiztosításnak miért nem árverésen kell a legmagasabb áron értékesítenie, és miért lenne szabad értékcsökkenéssel akármelyik párt piacán eladnia?
Nagyon izgalmas az, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodásában, méghozzá az egészségügy igen csődhelyzetben lévő gazdálkodásában a szabad források lassan elérik a 10 milliárdot, miközben arról hallunk a bizottsági ülésen, hogy az idén rendelkezésre álló beruházásokra, fejlesztésekre szolgáló szabad források eldöntéséről mind a mai napig – tessenek elgondolkodni, hogy lassan november vége van – nem sikerült a társadalombiztosításnak és az egészségügynek megállapodnia, tehát az egészségügyi intézmények nem kapták meg ezeket a fejlesztéseket! Tulajdonképpen sorolhatnám ezeket a példákat. Nem is fogjuk szó nélkül hagyni, mert úgy gondolom, hogy nem maradhat változtatás nélkül a társadalombiztosítás gazdálkodása.
Miniszter úr azt kérte, hogy tegyünk javaslatokat, és – tisztelt képviselőtársaim – megtennénk ezeket. Úgy gondoljuk, nem szabad, hogy a Parlament beletörődjön abba, hogy a társadalombiztosítás nem kapott a Parlament döntése ellenére sem vagyont; elő kell írnunk, hogy ez el kell érje jövő év közepéig legalább a 150 milliárdot, és nem szabad elfogadnunk azt, hogy ebből mindösszesen csak 5 milliárdnyi bevétele lehet jövőre a társadalombiztosításnak.
Nem szabad elfogadnunk egy olyan helyzetet, hogy olyan vagyont kap a társadalombiztosítás, amelynek a 100 milliárdjából összesen 5 milliárd haszna realizálódhat 1993-ban! Kérdezem én, micsoda vagyon ez, ha ezzel csak így lehet gazdálkodni, ha ezt csak így lehet értékesíteni? Ilyen vagyon nem kell, a társadalombiztosításnak ilyen vagyont nem szabad átvennie.
Mi azt javasoljuk, hogy tehát 5 milliárddal nagyobb előírást fogalmazzunk meg a vagyonátadásból származó bevételek, osztalék területén. A Szocialista Párt a költségvetési vitában javasolta már az általános forgalmi adó nulla kulcsa emelésének elhalasztását. Ez a társadalombiztosítás számára és a nyugdíjasok számára is rendkívül fontos volna. Hiszen alacsonyabb lenne az infláció, feltehetően alacsonyabb kompenzációra lenne szükség, és számításaink szerint mintegy 15 százalékos átlagos nyugdíjemelésre lenne keret ezekből a pénzekből, és ezt tulajdonképpen a nyugdíjasok szélesebb körével és a társadalommal is el lehetne fogadtatni.
Az egészségügy számára a nullakulcsos áfa emelésének elmaradása a gyógyszerkiadásokban mintegy 8 milliárdos megtakarítást eredményezne, és mintegy 10 milliárdos mozgásteret adna a működési kiadások terén. Úgy gondoljuk tehát, hogy mindebből egyrészt finanszírozni lehetne az egészségügyi dolgozók januártól beléptethető újabb 4 milliárdos, tehát egész évre vonatkoztatva 5 százalékos béremelését, valamint a gyógyszerköltségek támogatáscsökkenéséből lenne tartalék arra, hogy ne kelljen az anyasági segélyt, a gyed minimumát és számos rendkívül fontos, jelenleg még létező jogszabályt megszüntetni vagy szigorítani.
Úgy gondolom tehát, hogy ezek az intézkedések megvalósíthatók anélkül, hogy a 40 milliárdos előírt költségvetési hiány csökkenne. Természetesen a mi véleményünk szerint – és ezzel zárnám, tisztelt képviselőtársaim – nem szabad belemenni abba, hogy 40 milliárd legyen a társadalombiztosítás hiánya, ezt meg kell szerezni az állami költségvetéssel, legalábbis 1993-ra – teljesen mindegy, hogy az anyasági ellátásokat, vagy a társadalombiztosítás bevételeiből finanszírozott mezőgazdasági járadékokat és egyéb házastársi pótlékokat tesszük-e át az állami költségvetésbe!
Ez tulajdonképpen frakciónk javaslata, ennek a részleteiről fogjuk képviselőtársainkat módosító indítványainkkal és hozzászólásainkkal is tájékoztatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
