FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége olyan fontos kérdésnek tartja a társadalombiztosítás jövő évi költségvetését, hogy ezzel az általános vita során több beszédben kívánunk foglalkozni. Felszólalásomban így én csak néhány részterületről szólok, melyet frakciótársaim egészítenek majd ki.
A társadalombiztosítás 1993. évi költségvetéséről ugyanazt mondhatjuk el, mint az állami költségvetésről, vagyis azt, hogy ez is a nyomor költségvetése lesz.
(10.00)
Mindennek tükrében érdemes visszaidézni a tárcánál két és fél évvel ezelőtt történteket.
1990-ben a Kormány egyik első intézkedése volt, hogy a kormányzati munka jobbítása érdekében a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot átkeresztelte "Népjóléti"-re. Nos, erről a népjólétről a lakosságnak, azt hiszem, az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján azóta megvan a maga véleménye. Az átszervezést az 1990-es választások után a gazdasági nehézségek, az életszínvonal várható romlása miatt sokan komikusnak, viccesnek minősítették. Az elmúlt két és fél év tapasztalatai a kétkedőket igazolták, vagyis azt, hogy csak a "cégtábla" átfestésére került sor. Mindezt a Kormány egyik tagjának, Kupa Mihály pénzügyminiszter úrnak a múlt héten a Televízió Össztűz című műsorában elhangzott mondatai is alátámasztják: körülbelül azt mondta, hogy az egészségügyben lát összeomlási folyamatokat, és az egész azért visz el egyre több pénzt, mert a valódi reformokra, strukturális változásokra nem került sor. Hangsúlyozom, hogy mindezt a Kormány egyik tagja és nem az ellenzék mondta.
A most tárgyalandó előterjesztés bizottsági vitájában az egyik központi téma a társadalombiztosítás válságát ma már közvetlenül is tükröző egyre nagyobb deficit volt. A Kormány javaslata az, hogy a társadalombiztosítás értékpapír kibocsátásával fedezze a jövő évi hiányt. A Népjóléti Minisztérium államtitkár-helyettese a szociális bizottságban, tulajdonképpen nagyon találóan, úgy jellemezte ezt a megoldást, hogy: "A hiányt tízéves távlatba helyezzük." Ezt a távlatos gondolkodást aligha fogadják majd köszönettel a következő kormányok, a tíz évvel későbbi nyugdíjasok és betegek – de hát, ez már nem is a mai kormányzat baja lesz…
Valamennyiünknek ismerős a közelmúltból ez a távlatokba helyezés, hisz' aligha feledtük még el a Kádár-korszak nyelvezetét, amely a problémák megoldása helyett csak a távlatokat ajánlotta nekünk. Ebben a teremben bizonyára mindenki emlékszik még erre a nyelvre, s tudja, ez csak annyit jelent, hogy a hatalmon lévők képtelenek megoldani a problémákat. A megoldás helyett a feszültségeket görgetik maguk előtt, a következő generációra hárítva azok megoldását. Az ország lakossága pontosan azért igenelte és akarta elsöprő többségében a rendszerváltozást, mert ezek helyett az áltávlatok helyett valódi megoldásokat akart, nem nagy dolgokat: apróságokat, olyanokat, amiktől élhetővé és biztonságossá válnak a mindennapjai. Olyan apróságokat akartak az emberek, hogy nyugodtan elmehessenek orvoshoz, hogy ne kelljen félni attól, hogy nem tudják megvásárolni a felírt gyógyszert, hogy ne kerüljenek abba a megalázó helyzetbe, hogy szégyenkezve-szabadkozva somfordáljanak el a patikából, amikor meglátják a számlát, ne kelljen félni attól, hogy ha kórházba kerül maga vagy hozzátartozója, vajon jut-e neki egyszer használatos injekciós tű.
A társadalombiztosítás 1992-re várható hiányával együtt mintegy 70 milliárd forint finanszírozását kell megoldanunk – legalábbis ha optimisták vagyunk –, hiszen az idei társadalombiztosítási költségvetést a Kormány nullszaldósra tervezte, mégis több tízmilliárdnyi lesz a hiány. Hiába bizonygatták tavaly a szabaddemokraták, hogy ez nem reális várakozás. Egyre nő tehát a társadalombiztosítás hiánya, miközben minden vállalkozó azon kénytelen törni a fejét, hogy hogyan játssza ki minden elképzelhető trükkel a mai gazdasági körülmények között elviselhetetlen társadalombiztosítási terheket. Ez nem csupán a szűken vett társadalombiztosítási költségvetést, hanem a társadalmi szolidaritás szövedékét is szétszaggatja.
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor egy adott időszak feszültségeit, egy átalakítás fájdalmait úgy a legjobb enyhíteni, ha például a hiányt széthúzzuk több évre, s a remélhetőleg jobb évekre is ráterhelünk valamit. De a tárca éppenséggel a lehető legroszszabbat követte el a társadalombiztosítás ügyeiben: folyamatosan halogatta a döntéseket, a problémákon csak túltenni akarta magát – a megoldáshoz sem valóságismerete, sem koncepciója, sem bátorsága nem volt.
A szabaddemokraták számára a társadalombiztosítás mostani költségvetése éppen azért elfogadhatatlan, mert ugyanazt folytatja, mint amit a Kormány eddig. Úgy ró a tartalékaiból lassan kifogyó, legnehezebb helyzetben lévő rétegekre – a nyugdíjasokra, a betegekre, a nagycsaládosokra – elviselhetetlen, egyéni tragédiákhoz vezető terheket, hogy egyúttal azt is biztosítja, hogy ez a jövőben is így legyen. A tárca képtelen a változtatásra, egy rossz mechanizmus átalakítására, enged a tehetetlenségi erőnek.
Mindenki tudja például, milyen elképesztően rossz hatásfokkal dolgozik a társadalombiztosítás adminisztrációja. Itt nem csupán arról a mindennapos tapasztalatról beszélek, amikor valaki szembekerül ezzel az adminisztrációval – merthogy sajnálatos módon még mindig "szembekerülésről" kell beszélni, nem arról, hogy az adminisztráció mindig a mi érdekünkben működne.
Az előterjesztés egyik táblázata szerint a működési kiadások az 1991. évi szintről jövőre 230%-ra emelkednek. Nem fillérekről van szó, hanem közel 14 milliárd forintról. A lakosság társadalombiztosítási befizetései így egy önmagát túlélt, egyre drágább igazgatást tartanak fönn. De nem csupán a közvetlen működési kiadások emésztik a pénzt, hanem az is, hogy például az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság folyamatosan sok milliárd forintot hagy heverni ilyen-olyan számlákon, mert képtelen nyomon követni, mikor mennyi pénze van, és hol. Az apparátus tehát nemcsak azért drága, mert saját magára sokat költ, hanem azért is, mert közben máshol pazarlóan gazdálkodik.
Tisztelt Ház! A továbbiakban az egészségügyben tervezett jövő évi változások kihatásaival kívánok részletesebben foglalkozni.
A törvényjavaslatnak a szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás finanszírozására vonatkozó rendelkezései ellentmondanak az országgyűlési határozat és az önkormányzati igazgatásról szóló törvény szellemének. Ezzel a törvénnyel is egyre inkább távol kerülünk ugyanis egy olyan egészségbiztosítástól, amely megfelelő autonómiával rendelkezne. A biztosítási finanszírozás alapvető eleme ugyanis az kellene, hogy legyen, hogy a törvényben meghatározott keretek között a finanszírozás konkrét jellemzői a biztosító és a szolgáltatók közötti alkufolyamatban formálódnak ki. Ezzel az autonóm biztosítót feltételező modellel szemben ennek a törvényjavaslatnak a szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás finanszírozására vonatkozó rendelkezései a klasszikus költségvetési logikát követik. Minden alapvető kérdésnek és minden részletkérdésnek az eldöntését kormányrendeletekre ruházza, nincs semmilyen jogosítványa – például egyetértési joga – sem a szolgáltatók képviselőjének – például az Orvosi Kamarának vagy a Kórházszövetségnek –, sem a finanszírozónak; az egészségbiztosítás leendő önkormányzatának vagy felügyelőbizottságának. A törvényjavaslat csupán kifizetőhellyé degradálja az egészségbiztosítást.
Több szempontból megalapozatlannak tűnik a szakorvosi ellátás új finanszírozási rendszerére való áttérés. Végeztek-e arra vonatkozó felmérést, hogy mekkora a vázolt adminisztráció idő-, munkaerő- és költségigénye? Kétséges továbbá, hogy kézi eszközökkel egyáltalán lehetséges-e a szükséges adminisztráció lebonyolítása. Teljesen bizonytalan, hogy működik-e majd a teljesítményrobbanás ellen beépített fék, azaz az a megoldás, hogy a teljesítmény-pontérték forintértéke csökken, ha a szolgáltatások globális, országos szintű menynyisége növekszik. Nagyon is elképzelhető, hogy a járóbeteg-intézmények a működőképesség fenntartásának szükségességére hivatkozva nyomást tudnak majd gyakorolni, hogy ez a csökkenés ne következzék be, így a járóbeteg-szakellátás kiadásainak a növekedése következhet be. Vagy ha mégis működik majd a fék, az olyan nagymértékű feszültségeket és elégedetlenséget kelthet az orvosok körében, amely igen káros lehet az egészségügy további átalakítása szempontjából. Az orvosok ugyanis a teljesítményarányos finanszírozástól azt várják, hogy ha többet teljesítenek, akkor nő a jövedelmük – nincsenek felkészítve a tervezett rendszerre, amely ennek az ellenkezőjét is előidézheti.
Alapvető probléma, hogy az egészségbiztosítás önkormányzatának létrejötte előtt a finanszírozás minden lényeges kérdését eldönteni igyekszik anélkül, hogy a lehetséges alternatívák megfelelő mérlegelése megtörtént volna.
(10.10)
Sem a lehetséges alternatívákról, sem a törvényjavaslatban szereplő javaslatokkal kapcsolatban nem volt megfelelő egyeztetés sem az Orvosi Kamarával, sem az egészségbiztosítás felügyelőbizottságával, sem a települési önkormányzatok mint tulajdonosok képviselőivel.
A megalapozatlan sietséggel szemben van más lehetőség is: a háziorvosi rendszer kialakításának a folytatása, egyes kérdéseinek újragondolása, továbbá kísérleti projekt a járóbeteg-szakellátás javasolt finanszírozási rendszerére, valamint további munkálatok annak érdekében, hogy a fekvőbeteg-ellátás esetében valóban normatív finanszírozás indulhasson el.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Befejezésül még egyetlen, az egészségügyi dolgozókat leginkább foglalkoztató dolgot kívánnék kiemelni. Nevezetesen azt, hogy az előterjesztésben nulla növekedés szerepel az egészségügyi intézmények dologi és bérkiadásaira. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az egészségügyben dolgozók életkörülményei romlani fognak, illetve az egészségügyi intézmények működésében a lakosság számára is érzékelhető fennakadások várhatóak.
Megítélésem szerint ezért a tárca vezetőjének kell a politikai felelősséget vállalnia, illetve az ő kötelessége a lakosságot tájékoztatni a nehézségek okairól, hogy a jelentkező indulatok ne az egészségügyben dolgozókra zúduljanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
