SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt 6813-as számmal benyújtott törvényjavaslat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről számol be.
Nagyon hosszú és keserves szakmai viták előzték meg e törvényjavaslat megszületését, s nem tekinthető véletlennek, hogy amióta a társadalombiztosítási alap elkülönült a központi költségvetéstől, s ennek megfelelően önálló költségvetéssel rendelkezik, most voltak a legnehezebbek az előkészítő munkálatok.
A nehéz helyzet alapvető oka, hogy a társadalombiztosítás jelen és várható pénzügyi helyzete nagymértékben függvénye a gazdaság egésze állapotának. Mindez jól tükröződik abban, hogy a valamivel több mint 575 milliárdos várható bevétellel szemben a kiadások meg fogják haladni a 615 milliárd forintot. A hiány tehát várhatóan 40 milliárd forint lesz.
A most benyújtott törvényjavaslatot sajnos jogosan nevezhetjük válságmenedzselő költségvetésnek. Tisztában vagyok vele, hogy deficites költségvetés benyújtása soha nem okoz könnyű perceket a felelős döntéshozóknak, különösen akkor, amikor ez már a harmadik olyan év lesz, amikor a társadalombiztosítás költségvetése hiánnyal fog zárulni.
Mi az oka a tetemes nagyságú deficitnek? Az okok hasonlatosak az 1992-ben várható hiánynál tapasztaltakkal, amennyiben a kiadások meglehetősen determináltak, s ezekhez viszonyítva sajnos nem képződik elégséges bevétel. A bevételek döntő hányadát, mintegy 91-92%-át a járulékbevételek adják, amelyek viszont – mivel nagyobbik részük keresetarányosan képződik – sok tekintetben a gazdálkodó szervezetek bérfizető képességétől, valamint a foglalkoztatási helyzettől függnek. A reálisan várható keresetkiáramlás, a csökkenő foglalkoztatottság s a növekvő munkanélküliség mellett a járulékbevételek növekedését csak 12,3%-ban lehetett prognosztizálni, miközben a kiadások növekedése ezt meg kell, hogy haladja.
A járulékbevételek elmaradásában szerepet játszik, hogy a társadalombiztosítással szembeni tartozások állománya nő, szeptember végi adatok szerint ez már 80 milliárd forint, tehát a jövő évben várható deficit kétszerese. Itt válik szemléletessé az összefüggés: az emelkedő számú fizetésképtelen, a csőd szélén álló, vagy már csődbe ment gazdálkodóktól az elmaradt bevételek nem jelennek meg, rendkívüli nehézséget okoznak a társadalombiztosításnak, bár történtek intézkedések e járulékbeszedés hatékonyabbá tételére. Ezek hatása csak egy bizonyos kifutási idő után jelentkezik, továbbá a kérdéses intézkedések legfeljebb csak a behajtási hányad további romlásának megakadályozására alkalmasak, s tudjuk, az 1992 előtt keletkezett tartozások visszafizetését a zárszámadási törvénynek megfelelően az 1991. évi hiány finanszírozására igénybe vett likviditási alap visszapótlására kell fordítanunk.
A járulékmérték növekedését nem tartjuk elfogadhatónak. A járulékalap védelme érdekében viszont a munkáltatói járulékköteles jövedelmek körét egyes természetbeni juttatásokkal bővítjük. Ezen túl a bevételek további növelése csak két módon lehetséges: a tartósan befektetett pénzeszközök hozamának és a társadalombiztosításnak juttatandó vagyon hozamának felhasználásával.
(9.20)
Mindkettőre felhatalmazást kérünk a beterjesztett törvényjavaslatban az Országgyűléstől.
A költségvetés összeállításakor mintegy 70 milliárd forint értékű vagyonjuttatással számoltunk, és ennek egy mérsékelt, 7% körüli hozamát vélelmeztük, ami az 1993. évi költségvetés bevételeit mindössze 5 milliárd forinttal növeli. A tartós befektetések hozamának bevonása további 4 milliárd forint bevételt jelent.
A társadalombiztosítási alapok 1993. évi költségvetési javaslata kialakítását kétségtelenül számos bizonytalansági tényező nehezítette. Az eddigi bizottsági vitákban is felmerült, s az Állami Számvevőszék is felveti a törvényjavaslat alapjául szolgáló prognózisok – mintegy jóslatok – bizonytalanságát is.
Azt nem vitatja senki, hogy egy átalakulóban lévő gazdaságban a gazdasági prognózisok bizonytalanok. Ez azonban nem mentesít bennünket attól, hogy ezekre alapozva költségvetési javaslatot terjesszünk be. Az államháztartás alrendszereinél egységes prognózisokat vehettünk figyelembe, s meg kell jegyezni, hogy sem az állami számvevőség, sem a kifogást emelő képviselők konkrét, egy más paraméterű prognózisra javaslatot nem adtak. Az "úgy véljük, hogy …, az az érzésünk, hogy …" minősítések – noha valószínűleg sok szempontból jogosak – nem kezelhetők. Hozzá kell persze tenni, hogy a bizonytalanság következményeit vállalnunk kell, és ennek kockázatát csökkentő javaslataikat készek vagyunk figyelembe venni.
A deficit mérséklése érdekében elkerülhetetlen volt, hogy a jogos igényeket is felülvizsgáljuk, és egyes tételeknél szigorító intézkedéseket javasoljunk. Célunk az volt, hogy próbáljuk megtalálni azokat a lehetséges kompromisszumokat, amelyek a társadalombiztosítási reform megvalósításának folyamatát segítik, de nem okoznak elviselhetetlen terheket.
A törvényjavaslat előkészítésénél figyelembe vettük a 60/1991-es országgyűlési határozatban foglalt feladatokat. A nyugdíjrendszert érintő változásokra az 1975. évi II. törvény módosítása keretében teszünk javaslatot. Mint képviselőtársaim bizonyára tudják, ebben a kérdésben még egyeztető tárgyalások folynak a szakszervezetekkel. A javasolt intézkedések összességükben a '93. évben érdemben még nem mérséklik a kiadásokat, ezért lehetséges, hogy a tárgyalások még folyamatosak. Az országgyűlési határozatban előírt módon azonban terveink szerint a biztosítási elveket erősítik.
E törvényjavaslat tartalmazza az egészségügyi reform folytatásához szükséges intézkedésekre a javaslatot. A gyógyító-megelőző ellátást nyújtó intézményeknél az eddigi bázisalapú finanszírozást jövő év július elsejétől különböző teljesítménymutatókon alapuló finanszírozás váltaná fel, nemcsak az alapellátásban, hanem a szakellátásban is. A törvényjavaslat erre 8,6 milliárd forint fedezetet biztosít.
Az Országgyűlés döntésének megfelelően a központi költségvetés nehéz helyzetére tekintettel csak szerény mértékben folytatódik a profiltisztítás. A társadalombiztosítás kiadásait a '93. évi profiltisztítás összesen 7,4 milliárd forinttal mérsékli.
A társadalombiztosítás által finanszírozott szociálpolitikai feladatok 3,4 milliárd forinttal mérséklődnek, s jövő évtől a központi költségvetés 4 milliárd forinttal járul hozzá az alanyi jogú terhesgondozás és a közgyógyellátás finanszírozásához. Még mindig 42 milliárd forint marad mint társadalombiztosítási kiadás.
A kiadások tervezésénél a hiány mérséklése érdekében az előírt feladatokon túl további intézkedéseket kell javasolnunk. Az egészségügyi kiadásoknál a központi költségvetési törvényjavaslatban foglaltakkal egyezően nem számolhattunk a bér- és dologi kiadások automatikus emelésével. Az intézmények ellehetetlenülését – sajnos – semmi más, mint a finanszírozási rendszer az előbbiekben már említett reformfolyamatba illeszkedő módosítása akadályozhatja meg. A táppénzszabályok biztosítási elvű szigorítását javasoljuk, a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának növekedését különféle intézkedésekkel kismértékben mérsékeljük.
Végül elkerülhetetlennek tartjuk a nyugdíjemelés módszerének újragondolását is. Az emelés a forrásául szolgáló járulékbevételeket nemcsak a foglalkoztatottak keresetváltozása, hanem a munkanélküliek számának, ellátásának változása is befolyásolja. Az az elv, hogy az aktív korúak és az időskorúak jövedelmi helyzetének változása érdemben ne térjen el, egyik réteg se viseljen a többihez képest aránytalanul magas terheket, indokolja a jelenleg alkalmazott index felülvizsgálatát.
A munkanélküliek jövedelemváltozását is tartalmazó index alkalmazására megfelelő tárgyalások után s a kompenzációs csomag ismeretében az 1975. évi törvény módosítása keretében kell – ha kell – javaslatot tennünk. A törvényjavaslat 12,3%-os nyugdíjszínvonal-növekedést tesz lehetővé, ami közel 4%-kal kisebb mértéket jelent a nettó átlagkeresetek prognosztizált növekedésénél.
Itt azonban megint kicsit bizonytalan helyzetben vagyunk, a központi költségvetés tárgyalásakor lesz mód a kétkulcsos áfa-rendszer bevezetésének külön kompenzálására reményeink szerint, és így ebben a kérdésben még módosítások várhatók. Itt a sok gond – amelyet felsoroltam – mellett azért szeretném megjegyezni, hogy idén végre párhuzamos tárgyalásra nyílik mód a két költségvetésben. Ez egyben a bizonytalanságok most említett részét is jelenti, de egyben szabadabb mozgásteret biztosít a Parlament számára.
Összességében a felsorolt szempontok figyelembevételével az előirányzott hiány 40 milliárd forint, amelyből 22,4 milliárd a nyugdíjalapot terheli, az egészségbiztosítási alap hiánya 17,6 milliárd forint. Fontos kérdés a hiány fedezésének módja. A törvényjavaslatban foglaltak szerint a Kormány azt javasolja, hogy a hiányt hosszú lejáratú értékpapír kibocsátásával kell fedezni, melyre formailag a megbízást a társadalombiztosítási alapok kezelője adja a Magyar Nemzeti Bank részére. A központi költségvetés azonban – és ez nagyon lényeges szempont – a kamatköltségeket megtéríti, a tőketörlesztésre pedig garanciát vállal.
Tisztelt Ház! Jeleznem kell, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a társadalombiztosítási alapokról szóló 1988. évi XXI. törvényt a költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg nem módosítjuk, hanem hatályon kívül helyezzük, és az államháztartási törvény az 1991. évi, a társadalombiztosítási alapról hozott zárszámadási törvény előírásainak megfelelően új szerkezetben terjesztetik elő.
Az ez év júliusában kihirdetett államháztartási törvény a társadalombiztosítást az államháztartás alrendszereként kezeli, amely az önálló és egymástól független pénzügyi alapokból, valamint a működési költségvetésből áll össze. Az 1988. évi XXI. törvény még a társadalombiztosítási alap – mint közös alap – elsődlegességét tartalmazza, és az ágazati alapokat csak ezen alap részeként értelmezi. A most tárgyalt törvényjavaslat az alapok gazdálkodására vonatkozó tartós szabályozási elemeken kívül számos olyan megoldást is tartalmaz, amely átmenetinek tekinthető, s mindenekelőtt az önálló biztosítási ágak megteremtését szolgálja.
Ugyanakkor azt is szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az alapok tényleges pénzügyi önállóságának a megteremtéséhez még további lépések szükségesek.
Mindenekelőtt szét kell választani a folyószámlát, hogy a két alap pénzforgalma naprakészen elkülöníthető legyen, és a vagyonnal való hatékony gazdálkodás szabályait is meg kell alkotni.
(9.30)
Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék az Állami Számvevőszék néhány észrevételére reagálni.
Javasolják, hogy az Országgyűlés kötelezze a Kormányt a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény s az önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosítására. Ez utóbbi törvény módosítása hatpárti kezdeményezésre a közelmúltban megtörtént, a másik törvény módosítási javaslata rövidesen a tisztelt Ház elé kerül.
Az Állami Számvevőszék meggondolandónak tartja, hogy 1993-ban kivonhatók-e az egészségügyi intézmények az államháztartási törvény egyes előírásai alól, vagyis be lehet-e vezetni a teljesítményen alapuló finanszírozást. Minden olyan javaslattal, amely a finanszírozás-változtatás megalapozottságát segíti, messzemenően egyetértek. De halasztást nem tudok támogatni.
Szeretném jelezni, hogy az Állami Számvevőszék véleménye is megfogalmazza a 11. oldalon, hogy a változtatás – idézek – "az egészségügyi reform Országgyűlés által is elfogadott irányai, a szakma várakozásai a hagyományos költségvetési finanszírozás életképtelensége szempontjából nem vitatható". Idézet bezárva.
Mi is úgy érezzük, hogy az 1993. évre tervezett finanszírozási változások során sok nehézséggel kell számolni. De bízunk benne, hogy a tavalyi nehézségekből okulva ezek kisebbek lesznek, és a továbblépés az egészségügy működésének fenntartása érdekében mindenképpen meg kell történjék. Az egészségügy bérhelyzetének ismeretében azt hiszem, hogy ez nem vitatható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során önök is tartsák szem előtt, hogy a hiány mértéke tovább nem növelhető, és javaslataikkal segítsék elő a társadalom többsége által elfogadható kompromisszumok kialakítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
