HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársaim nagyon sok mindent elmondtak erről a törvényjavaslatról, mellette, ellene, általánosságban és részletekben is hangoztatva egyes kifogásokat. Jómagam úgy vélem, hogy 1990-ben, amikor ennek a törvénynek, a most módosításra kerülő törvénynek a bevezetésére sor került, egy nagyon fontos önkormányzati alapjog továbbfejlesztése történt, hiszen a helyi adóztatáshoz való jog az önkormányzatiság lényegéből az önkormányzatiság valódi, fontos eleme kell, hogy legyen.
Én azt gondolom, hogy Józsa Fábián képviselőtársam kifejtésével értenék egyet, hogy nem a lakosság és az önkormányzat között mesterségesen felülről keltett konfliktus előidézése történik, hiszen maga ez a törvény korlátozza és zárja ki azokat a lehetőségeket, amelyek ehhez a konfliktushoz vezetnének.
Hadd idézzem csak a törvénynek azt a rendelkezését, miszerint a helyi adót az önkormányzat saját elhatározása alapján, a helyi sajátosságoknak megfelelően, a gazdasági feltételekhez és a lakosság tehervállalásához teherbíró képességéhez igazodóan vezetheti be.
Az a hangzatos kijelentés, amelyet Wekler képviselőtársam idézett egy másik, szintén jelen nem lévő képviselőtársunktól, Sóvágó Lászlótól, miszerint az lenne a legegyszerűbb és a legpraktikusabb helyi adóztatási jog, hogyha kijelentenénk egy mondatban, hogy az önkormányzatokat megilleti a helyi adó megállapításának és kivetésének a joga.
Én azt gondolom, hogy egy kicsit, kissé sántít ez a filozófia, hiszen – ahogy elmondtam – maga a helyi adóztatáshoz való jog nemcsak az önkormányzat alapjogát kell, hogy jelentse, hanem ez a kerettörvény, a kerettörvénynek a szabályai garanciákat és védelmet is kell, hogy jelentsenek az adóterheket viselő állampolgárok számára.
Ez a törvény – mint említettem – alapelveket ad az önkormányzatnak, hogy milyen feltételek esetén, milyen szempontok mérlegelésével vesse ki az adót, meghatározza azokat az adótárgyakat, adófajtákat, amelyek helyi adóztatás alá vonhatók, és nagyon fontosak azok az adómaximumok, adómértékek is, amelyek nem engedik meg, hogy egyfajta jogalkalmazói, jogalkotói önkény helyi szinten is megvalósuljon.
Én is szólnék néhány szót részletesebben ennek a törvényjavaslatnak az egyes részletszabályairól.
Képviselőtársaim nem említették azt, hogy a számos indokolt, célszerű módosításon kívül is vannak, előfordulnak olyan anomáliák az önkormányzatok helyi adóztatási jogalkalmazásában, amelyek a továbbiakban még megfontolást érdemelnének, és a bevezetésük esetleg indokolt lehet. Gondolok itt arra, hogy a hatályos törvény az önkormányzatok esetében nem ad lehetőséget arra, hogy az adott évben bevezetett és már megállapított helyi adókat ennek az adott évnek a keretében hatályon kívül helyezzék, illetve módosítsák. Most számos esetben előfordult, hogy az önkormányzatok alacsony színvonalú jogalkotási gyakorlatot folytatva olyan, nehezen érvényesíthető és célszerűtlen rendelkezéseket vezettek be, amelyek megakadályozták azt, hogy saját rendeleteiket érvényesíteni tudják.
(20.00)
És az alacsony színvonalú helyi rendeletek, amelyek – mondjuk – törvénysértéssel nem jártak, mert a törvénysértéseket a köztársasági megbízott előírására orvosolták, de olyan számos további jogsértést indukálhattak, például példával illusztrálva: az önkormányzat saját mentességi szabályait nem alkalmazza, mert az egyedi elbírálás során derül ki az, hogy a pontatlan rendeleti megfogalmazás miatt szinte minden adóalany mentesülne az adó kivetése alól. Vagy bevezették a rendeletükben a kommunális adót és a rendelet megalkotása után egy előre nem látott kommunális beruházásra került sor az adott településen, és ennek a mentesítését csak jelentős adminisztrációs költségekkel, nehézségekkel, bonyolultan végezhették el, hiszen csak egyedi határozatokkal adhattak felmentést a saját rendeletük alól, és a befolyt adóbevétel pedig egész minimális volt.
Úgy gondolom, hogy ez a törvényi előírás – hogy év közben nem módosíthatók az adók – nagyon helyes, hiszen az állampolgárok számára előre kiszámíthatóvá teszi azt, hogy év közben ne váljanak számukra terhesebbé az adók, és kiszámítható legyen az önkormányzat adóztatása, de az érem másik oldala az, amit elmondtam: bizonyos célszerűségi megfontolások indokolnának ezen a területen is enyhítést.
Itt felvethető az is, hogy a kommunális beruházásoknak a helyi adóból történő elszámolása mennyire célszerű rendelkezés. Hiszen itt megintcsak utalok arra a szabályra, hogy az önkormányzat a helyi lakosság, az adóalanyok, tehervállalók képességéhez igazítja az adóztatást, és itt egy kommunális beruházás nyilvánvalóan – amelyet az állampolgárok saját forrásaikból valósíthatnak meg – kihat az adóalanyok tehervállalási képességére. De e törvényi alapelv szerint az önkormányzat maga is saját szabályai alapján megadhatná a mentességet.
A törvényjavaslat számos célszerű és racionális eljárási szabályt módosít. Így például, ha az adóalanyok körében az ingatlant az ingatlan-nyilvántartásban vagyon értékű bejegyzett jog terheli, akkor a tulajdonos és a vagyonértékű jog jogosultja megállapodhat az adóalanyiságnak a mikéntjében. Ez nagyon indokolt módosítás, hiszen a gyakorlat igazolta számos önkormányzat példáján, hogy az önkormányzatok még egy ilyen kifejezett megállapodás esetén sem vették figyelembe ezt a lehetőséget.
A telekadó mértékének meghatározásáról, a telekadóról és a mezőgazdasági művelésű telekről előttem szóló képviselőtársaim tettek említést. Én is egyetértek a mezőgazdasági művelés alatt álló telek maximális adómértékének 10 Ft/m2-ben történő megállapításával, de úgy vélem, hogy a 100 Ft/m2 általános adómaximum fenntartása lehetőséget adhat az önkormányzatoknak a valóságtól történő elrugaszkodásra. Gyakorlatban előfordult eset volt, hogy az önkormányzat az adó mértékeként ezt a maximális 100 forintos bértételt alkalmazta, amelyik a telek értékének a többszörösét tette ki, tehát a telek forgalmi értékének a sokszorosa volt. Megítélésem szerint az ilyen szélsőségek elkerülése érdekében szükséges lenne rögzíteni az adómérték megállapítása során a telekadó esetében is, hogy az évi adó a forgalmi érték bizonyos hányadát, bizonyos %-át ne haladhassa meg.
Az idegenforgalmi adó esetében az országos igényeknek tett eleget a tervezett módosító javaslat, amikor az egy vendégéjszakát meghaladó tartózkodás alapozza meg az adókötelezettséget a jelenlegi 48 órával szemben.
Az is üdvözlendő, hogy az idegenforgalmi adó alóli mentességeket az ott-tartózkodók esetében kiterjeszti a sorkatonai szolgálatot teljesítőkre, szolgálati kötelezettséget teljesítőkre, oktatási intézményekben tanulókra, 70. életév felettiekre. Itt megjegyezném azonban, talán jogalkotási hiátus az, hogy a büntetésvégrehajtási intézetek elítéltjei nem kerültek bele ebbe a körbe – de talán ezen módosítással lehet segíteni.
Hasonlóan pozitív az eljárási szabályok módosítása körében, hogy a helyi vállalkozók iparűzési adójánál és a vállalkozók kommunális adójánál adóelőleg befizetésére, illetve önkormányzatok részéről történő megállapítására ad lehetőséget a törvényjavaslat. A jelenlegi szabályozás szerint most csak viszonylag szűk körben és korlátozottan van lehetőség az előleg előírását elrendelő fizetési meghagyás kibocsátására. Én azt gondolom, hogy az adóbehajtás is ezáltal hatékonyabb lesz és sokkal eredményesebb.
A javaslat értelmező rendelkezései körében megjegyezném azt, hogy az értelmező rendelkezések szerint a vállalkozó mint a helyi iparűzési adónak és a kommunális adónak az alanya, fogalmilag – a módosítás szerint – kiterjed a mezőgazdasági tevékenységet folytató és ahhoz kapcsolódó szolgáltatást végző magánszemélyekre.
Felvethető a kérdés: ennek az indokoltságára vonatkozóan, hiszen a mezőgazdasági termelés visszaeséséből és az ebből keletkezett országos gondokra tekintettel talán nem egészen megalapozott ezeknek a személyeknek vállalkozóként történő adóztatása. Talán szerencsésebb a jelenlegi kétmillió forint árbevételt elérő, mezőgazdasági termelést végző magánszemély vállalkozónak minősítése.
Összességében ezek a javaslatok, úgy vélem, hogy lebontják azokat a korábban bevezetett, megszavazott korlátokat, amelyek az önkormányzatok adóztatásának a gátjai voltak. Jóllehet, tudjuk, hogy nem minden önkormányzat esetében azonosak a feltételek, azonosak az esélyek a helyi adókból növelni, illetve kiegészíteni a központi forrásaikat, de azt gondolom, hogy számos önkormányzatnál a lehetőségeket sokkal jobbá teszi, hiszen az önkormányzatok részéről is számos jelzés, számos kifogás érkezett ezekkel a jelenlegi megkötésekkel szemben.
A frakciónk nevében és a magam részéről én a törvényjavaslat egészét a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
