REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Amikor két évvel ezelőtt elénk került a helyi adókról szóló törvényjavaslat, bizony a tisztelt Házban nagyon sokan ebben csak a lakosság sarcolásának egy újabb eszközét látták, és nem vették figyelembe, hogy ez az adónem a korábbi tanácsi adók helyébe lép, és hosszú távon az adórendszer egy igen lényeges eleme teremtődik meg bevezetésével.
Meg kell valljam, kezdetben én magam is ellene voltam ennek a bevezetésnek, ám valóban megismerve a rendszerét, talán a legnagyobb híve lettem a Házban. Mert miről is van szó? Nem az volt a cél, hogy máról holnapra jelentős mértékben terheljük a lakosságot ezzel az új adónemmel, hanem az, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá mind a polgárokat, mind az önkormányzatokat ehhez az adóformához, és a nagy elosztó rendszerek reformjával összhangban szép lassan áttevődjön az adózás szintje a központi adózásról a helyi adókivetésre. Ez azonban hosszabb folyamat, hiszen a 40 éves szerkezettorzításokat rövid idő alatt nem lehet kijavítani. Szép lassan viszont véleményem szerint el lehet érni, hogy a nyugati demokráciákhoz hasonlóan növekedjen a helyi adózás aránya a többi adóhoz képest.
A fenti célokat nagyon jól megfogalmazta a Kormány által eredetileg benyújtott törvényjavaslat, melyet aztán a képviselői módosítások elég szépen eltorzítottak. Hogy mire is gondolok? Képviselőtársaim közül többen attól való félelmüktől vezérelve szólaltak fel, és nyújtottak be módosításokat, hogy az önkormányzatok majd pusztán bevételi forrásként tekintik a helyi adótörvényt, és mérlegelés nélkül élni fognak a maximális adókivetés lehetőségével. Éppen ezért a kedvezmények és mentességek egész sorát építették be a törvénybe az adóalanyok védelme érdekében. Ezzel azonban sikerült szinte teljesen megkötni az önkormányzatok kezét. Talán egyedül én voltam, aki felnőttként kezeltem az önkormányzatokat, és annak adtam hangot, hogy az önkormányzatok fel fogják ugyan ismerni a helyi adózásban rejlő lehetőségeket, de tudni fogják azt is, milyen politikai veszélyeket hordoz magában az, ha a helyi sajátosságokat nem veszik figyelembe, és nem alkalmaznak kedvezményeket, mentességeket, vagy maximális kulcsok kivetésével élnek.
Éppen ezért voltam a kedvezmények, mentességek törvényi szabályozása ellen. És mit bizonyít a kétéves tapasztalat? A helyi adózással élő önkormányzatok 50-60%-os mértékben alkalmazták a törvényi mértéket, érvényesítettek kedvezményeket, mentességeket, de igen nagy számban kifogásolták a törvényi mentességek és kedvezmények fajtáit, mértékét, hiszen az több esetben megköti kezüket, nem veszi figyelembe helyi sajátosságaikat.
Talán vannak néhányan a teremben, akik még emlékeznek, hogy akkori felszólalásomban egy alacsony jövedelmű település, Kevermes példáján keresztül mutattam be, hogy az eredeti törvényjavaslatnak megfelelően a helyi sajátosságokat érvényesítve a lakosság jövedelmi viszonyaihoz alkalmazott mentességek figyelembevételével egy főre viszonyítva milyen mértékű lehet a helyi adóterhelés. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyvonalúan számoltam. Épp ezért 900-1000 forintos átlagos adóteher jött ki számításaim alapján. Az egyik napilap meg is jegyezte, hogy abszurd számolás és értékek alapján teljesen irreális eredményre jutottam, ennél lényegesen nagyobb értékek jönnek majd ki a gyakorlatban. Képviselőtársaim többsége is ezt a véleményt osztotta. És mi a jelenlegi statisztika eredménye? Az önkormányzatok 40%-a alkalmazta a helyi adókat, átlagosan két adónemet alkalmaztak, így az összlakosságot tekintve 435 forint, az érintetteket nézve 800 forint jött ki átlagosan egy főre. Hát tessék, hölgyeim és uraim, most döntsék el, kinek volt igaza!
A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy az adók mértéke helyesen lett meghatározva, azonban a kedvezményeket, a mentességeket túlzott mértékben építettük be a törvénybe. Tehát ezen a téren módosítás szükséges. Ugyanakkor más esetek is napvilágra kerültek, egyre jobban átalakul a gazdaság tulajdonosi szerkezete, ezért elkerülhetetlen a törvény megreformálása.
Azt is el kell ismernem, hogy a legnagyobb figyelem mellett is elkövettünk hibákat, s néhány helyen nem védtük kellően az állampolgárokat és más adóalanyokat. Éppen ezért a mostani módosításnak több célja van. Javítja a helyi adók alkalmazhatóságának feltételeit, fokozottabb védelmet biztosít az adóalanyok számára, megszünteti az önkormányzatokat leginkább korlátozó előírásokat. Ezzel együtt lehetővé teszi, hogy a helyi adók gazdasági súlya anélkül növekedhessen, hogy az önkormányzatok növelnék a kivetett adók mértékét. Melyek is a legfontosabb módosítások?
A telekadó vonatkozásában problémaként merült fel, hogy a törvény nem rendelkezett külön a belterületi mezőgazdasági rendeltetésű földek adójáról, így azt több önkormányzat egyéb belterületi telkekkel azonos módon vonta adó alá, melynek következményeként a külterületi földön 40 fillér, belterületi mezőgazdasági rendeltetésű telken akár 100 forint is lehetett a helyi adó. Differenciálni kell tehát, hogy milyen földre vonatkozik az adó, és más szabályokat kell alkalmazni a belterületi mezőgazdasági föld, a lakótelek, üdülő és erdő vonatkozásában.
Érthető a törvényjavaslat szándéka, amikor nem azonos adómértéket jelöl a belterületi és külterületi mezőgazdasági föld esetén, hiszen a belterületi földek közművesítettsége alkalmasabbá teszi különböző megművelésekre. Így véleményünk szerint elfogadható, hogy itt 10 forint/négyzetméter lesz a maximalizált adó.
Egyébként volt olyan gyakorlat, ahol 50 forintos négyzetméter telekadót állapítottak meg ilyen földekre is. Az erdőket környezetvédelmi okokból kiveszi a javaslat az adózás alól, amivel szintén egyetértünk.
Szintén indokoltnak tartjuk, hogy az idegenforgalmi adó és az építményadó összhangjának megteremtése érdekében a javaslat elismeri az üdülő rendeltetésszerű használatához szükséges földrészletet, és ezt mentesíti a telekadó alól. Az idegenforgalmi adó körében szintén módosításokat javasol a tervezet. Itt épp az adóalanyok védelme érdekében bővíti a mentességek körét, mentesíti a 70 éven felüli személyeket, és életkortól függetlenül a középfokú oktatásban, szakképzésben résztvevő személyeket, valamint a szolgálati kötelezettséget teljesítő magánszemélyeket, például katonákat.
(19.30)
Erre egyébként épp azért volt szükség, mert Győr térségében még a kiskatonákra is kivetettek először üdülési, idegenforgalmi adót, holott azt hiszem, hogy legkevésbé az üdülési szándék vezérelte ezeket a személyeket, amikor a szolgálati helyükre mentek.
A másik jelentős módosítás ebben a körben, hogy az adómentes tartózkodás időtartamát egy napban jelöli meg, ugyanis többen naponkénti kijelentkezéssel hiúsították meg adófizetésüket.
Több önkormányzat kérte, hogy ne pusztán a vendégéjszakák alapján legyen kivethető az idegenforgalmi adó, hanem a szállásdíj figyelembevételével is kiszabható legyen. Itt azonban felhívom a figyelmet, hogyha a javaslatban meghatározott 4%-ot veszik figyelembe az önkormányzatok, jelenleg várhatóan rosszabb helyzetbe kerülnek, mint a vendégéjszakák számításával, ugyanis nem pusztán a luxusszállók díjára kell itt gondolni, hanem a fizetővendéglátásra, vasutasvendégházra is, ezért átlagosan 1400-1500 forint szállásdíj várható, ami körübelül 60 forintos adót von maga után, míg a tartózkodási idő alapján 100 forintos díj is kivethető.
Az iparűzési adó körében bevezetésre kerül a korrigált nettó árbevétel, ami azt jelenti, hogy a nettó árbevételt csökkenti az alvállakozói teljesítmények értékével és az eladott áruk beszerzési értékével.
Erre azért volt szükség, mert az alaptörvény elkészítésekor még sokkal inkább meghatározó volt a nagy állami vállalatok súlya, túlsúlya, ami fokozatosan áttevődik a kis magánvállalatokra, ezzel együtt bővül az alvállalkozók igénybevétele.
A jelenlegi módosításnak épp az a célja, hogy kikerülhetők legyenek a halmozódások. Ez a módosítás kedvezően hat majd az építőiparra és a kereskedelemre.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy kedvezőtlen lesz a nagy költségigényű, alacsony jövedelemhányadú tevékenységeket végző vállalkozásokra. A pénzintézetekre, biztosítókra is kedvezőtlen lesz, de azt is el kell mondanom, hogy mindeddig ezek az intézmények nem fizettek helyi iparűzési adót.
Célszerű lesz az önkormányzatoknak ennek megfelelően differenciáltan kivetni az iparűzési adót. Arra azonban felhívom a figyelmet: vagy ismerjük el a korrigált nettó árbevételt, és ezzel együtt fogadjuk el a javaslatban szereplő 8¨-es felső határt, vagy hagyjuk meg a régi szabályt. Ellenkező esetben épp az önkormányzatokat hozzuk a jelenleginél nehezebb helyzetbe.
Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki emlékszik az építményadóval kapcsolatban Békesi László képviselőtársunk javaslatára, aki törvényileg szabályozta a 25 négyzetméter/fő adómentességet. Hogy mi ezzel a bajom?
Ez az adómentesség egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a kistelepüléseken és nagyvárosokban teljesen különbözőek a lakhatási feltételek. A falvakban inkább a nagy alapterületű házak jellemzők, sokszor alacsonyabb komfortfokozattal, alacsonyabb értékben, míg a városokban főként a kis alapterületű lakások jellemzőek.
A lakosság 70%-a 50-60 négyzetméteres alapterületű lakásban lakik. A törvényi mentességgel viszont kivontuk az adóalanyok közül a rózsadombi luxusvillák lakóit is, ha azok megfelelő számú hozzátartozót bejelentettek lakásukba.
És még egy kifogás: hárommillió 800 ezer lakásból másfél milliót mentesít az 1974-es kormányrendelet, ami a '60-as évek végétől mentesítette az új épületeket. A ma építő fiatalokat ez a mentesség nem illeti meg, holott általában rosszabb helyzetben vannak, mint a régebbi építők.
Éppen ezért nem tartom célszerűnek, hogy a kormányrendeletet átmentsük, inkább a helyi önkormányzatokra kellene bízni az adókivetés és a mentesítés szabályozását, úgy, ahogy azt leveleikben és társulásaik útján ők is kérik.
Az építményadó lényege egy vagyoni jellegű, de helyi adó, indokolatlan, hogy központi törvény szabályozza.
A helyi önkormányzati testület jobban ismeri a helyi sajátosságokat, azt, hogy az általános települési életvitelhez átlagosan mekkora lakásra és kiegészítő helyiségekre van szükség, ezért feltétlen híve vagyok, hogy ezt a törvényi mentességet töröljük.
A helyi adókról szóló törvény módosításáról előterjesztett javaslat tartalmaz néhány adóeljárási és adóigazgatási javaslatot. Így a társtulajdonosok megállapodhatnak, ki viselje közülük a helyi adóterheket.
A másik lényeges, ilyen vonatkozású módosítás: a képviselő-testület felhatalmazott dolgozójának lehetővé teszi, hogy ideiglenes iparűzési tevékenységet folytatóktól készpénzt is átvehessen.
Az adózás rendjére vonatkozó törvényjavaslat legfontosabb elemét szeretném csak kiemelni, hiszen arról csak röviden szeretnék említést tenni: az adóbevallásra kötelezettekre új előírásokat vezet be. Hárommillió forint értékhatár feletti adófizetőkre előírja a javaslat a havi bevallást, míg az 1–3 millió forint közötti adófizetőknél negyedévenként teszi kötelezővé az adóbevallást.
Felhívom azonban a figyelmet, ezek a személyek eddig is kötelesek voltak havonta megállapítani adójukat, tehát most mindössze annyival bővül adminisztrációs kötelezettségük, hogy az adómegállapításukról egy nyomtatványt kell kiállítaniuk és azt megküldeni az adóhatóságnak.
Ez nem jelent számukra annyival több terhet, mint amennyivel több társadalmi előnnyel jár. Így az adókötelezettség teljesítése figyelemmel kísérhető lesz és végrehajtásuk iránt is könnyebb lesz intézkedni, tehát várhatóan csökkenteni fogja a kintlevőségeket.
A két törvényjavaslatot tehát az MDF képviselőcsoportja nevében támogatom és elfogadásra ajánlom. Ugyanakkor még mindig arra hívom fel a figyelmet, hogy az adómegkerülési lehetőségeket tovább szűkítsük, azokra pedig, akik nem tesznek eleget adófizetési kötelezettségüknek, szigorúbb szankciókat vessünk ki, hiszen az ő egyéni adóértelmezésük a tisztességes adófizetőkre hárítja saját, be nem fizetett adóik megfizetését is és részben épp miattuk nem csökkenthető az általános adókulcsok szintje.
Meggyőződésem, hogy a fekete jövedelmek megadóztatása és ezzel összhangban az adókulcsok csökkentése a társadalom elismerését hozná magával. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
