SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban hadd szögezzem le, még egy olyan törvénygyárnak is, mint amilyen a magyar Parlament, vannak felemelő pillanatai. Hiszem, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megszületése ilyen jeles esemény lesz. Hogy miért, azt már az előttem szólók többsége ékes szavakkal ecsetelte.
Remélem, hogy a FIDESZ soraiból elhangzott mondatok, melyek a törvényjavaslat hibáit sorjázva elsőként annak patetikusságát, különösképp a preambulum emelkedettségét kifogásolták, a most elvégzendő történelmi léptékű munkák fontosságát átérzők fülében hiteltelenül csengtek. Számomra mindenképpen hiteltelenek voltak. Mondhatnám azt is, stílustalanok. Azt a felfogást tükrözik ugyanis, melynek alapján az Operaház ünnepi előadásán borotválatlanul, toprongyos farmerben is illő megjelenni. Megjelenni persze lehet, de erre mondják, hogy snassz.
Tisztelt Ház! Mondandóm mérlegelésekor vegyék tekintetbe, hogy most nem a Parlamentben ülő jeles jogászok valamelyike kér szót. Nem fogok paragrafusokat citálni, jogelméletekre hivatkozni. Azt mondom el, amit hitem szerint elvárhatunk ettől a törvénytől. Amit megalkotóinak, s majdani alkalmazóinak figyelembe kell venniük. Azokról a csapdákról is szólni kívánok, melyek a kérdés eddigi rendezetlenségéből, valamint jelenlegi belső viszonyainkból és viszályainkból fakadnak.
Tisztelt Ház! Először arról beszélek, mi az, amit – bármily fájdalmas – nem várhatunk a törvénytől. Egy kitűnő jogász szerint jogszabályban orvosolni történelmi és lélektani traumákat nem lehet. A múlt – teszem hozzá én – a jelen és különösképp a jövő által tehető jóvá. Célunk ezért a további történelmi és lélektani traumák megelőzése kell hogy legyen. Ha így akarjuk, akkor néhány alapelvben mindnyájunknak, kisebbségnek és többségnek egyaránt meg kell állapodni.
Először is tudnunk illik, hogy ez a reménybeli törvény a többség számára éppoly fontos, mint a kisebbség számára. Le kell azt is szögezni, hogy a mostani törvényhozás célja nemcsak a kisebbség védelme, nem is csak a kisebbség és a többség viszonyának a jobbítása, de a többségnek is a védelme. Ennek a törvénynek a tökéletes egyenlőség jegyében kell a kisebbség és a többség közötti átjárhatóságot biztosítania. Ez számomra azt jelenti, minden erőszakos asszimilációnak keményen gátat kell vetni, de a természetes asszimilációnak, amire történelmünk során annyi példa volt, nem szabad útját állni. Kinek-kinek joga van boldogulását saját ösvényén keresni.
Tisztelt Ház! Ez a tövény nem a következő választásokig, egy új kormányig szól csupán – nyilván módosításokkal – évtizedekig élni fog. Mindaddig, amíg – s a történelmi derűlátás engedtessék meg nekem – szükség sem lesz rá. Ebből pedig az következik, hogy nem lebeghet a vita során szemünk előtt 1994. Nem tehetjük meg, hogy ennek a törvénynek a leple alatt igyekezzünk szavazóbázisunkat bővíteni. Sem mi itt, sem önök a túloldalon. Ez a törvény nem lehet elsődlegesen pártpolitikai kérdés.
Kemény feladatot ró a törvény megalkotása, s majdani érvényesítése mindnyájunkra. A többséget bőkezűségre kell sarkallnia, a kisebbséget pedig önmérsékletre kell intenie. Egy hazában élünk, múltunk és jövőnk azonos, érzékenységeink, beidegzettségeink hasonlatosak. Gazdaságunk pedig mindnyájunk szándékainak gátat szab. De szükséges a visszafogottság a kisebbségi – mondjuk így – politikai célok megfogalmazásánál is. Mert semmi sem csak fehér, és semmi sem csak fekete. Kompromisszumok nélkül a megoldás nem lehetséges.
Kérem, hogy az ügy érdekében ezt tekintsék mértéknek azok, akik a Romaparlament egy nagyon is figyelemreméltó szakértői anyagában így fogalmaztak. Mérsékelt középutas – s itt egy idézet jön – "a cigánypártú és cigányellenes huhogóitól egyenlő távolságot tartó kormányzati magatartás nem lehetséges. Cigánypolitikai lépésváltás nélkül ugyanis a helyzet annyira elromlik, hogy a Kormánynak a bűnbakképzés, a cigányság kollektív felelősségének a tételezése, a cigányellenesség lesz az egyetlen lehetőség arra, hogy inadekvát problémakezelő gyakorlatát igazolja." Ehhez megjegyzésként annyit teszek hozzá, csakis középutas megoldás létezik, mert – mint annyiszor szó esett már róla – ez mindnyájunk és nem csak a kisebbség törvénye.
Abban pedig biztos vagyok, hogy a jelenlegi és a jövendő kormányok eszköztára gazdagabb és gazdagabb is lesz annál, minthogy csak a bűnbakképzést, a kollektív felelősséget vonultathassa fel. Egészen bizonyos, hogy a kisebbség tiszteletreméltó önmérsékletére lesz szükség ahhoz is, hogy a többség elvégezhesse egyik fontos feladatát, sikerüljön beláttatni, hogy a keveseknek adott többlet a sokakat is gyarapítja.
Tisztelt Ház! Nézzük, milyen körülmények között hozzuk meg ezt a törvényt. Először is nem tudni pontosan, kiknek is hozzuk. Hány embernek, hány nemzeti kisebbségnek és etnikumnak, hiszen a javaslat felsorolása legfeljebb arra jó, hogy leszögezzük: most kikkel is foglalkozunk. Ám, ki tudja – feltéve, hogy marad a törvényjavaslat jelenlegi állapota – kik jelentkeznek jogosultként a törvény elfogadásának másnapján? Csak a példa kedvéért említem, a hazai olaszok sok évszázados itteni történelmükre, a magyar kultúrában betöltött ténylegesen nagy szerepükre hivatkozva már hírt adtak magukról. Tehát marad a kérdés: ténylegesen kiknek a javára munkálkodunk?
Csak zárójelben jegyzem meg, Varga János tisztelt képviselőtársunk ígéretes kísérletet tesz a jelenlegi, viharokat kavaró taxáció kiküszöbölésére. Ennek részleteivel hamarosan megismerkedhet a tisztelt Ház. Senkit sérteni nem akarok, senki legitimációját kétségbe nem vonom. De azt sem tudom egészen pontosan, hogy végül is kik jogosultak a törvényalkotás során a kisebbségek képviseletére.
(17.00)
A kisebbségi kerekasztal? Bizonyára. De akkor mihez kezdjünk a kerekasztalon kívüli számos jelentkezővel? Ki képviselje a cigányságot, mondjuk, a kerekasztalban? Például a Romaparlament? De hiszen számos szervezet és tisztségviselő vált ki már kötelékéből, és még többen tagjai sem voltak. A legfrissebb hírek szerint Együttélés Magyarországi Roma Szervezetek Szövetsége néven újabb cigány csúcsszervezet alakult. Velük például mi lesz? Félő, hogy ezek a csakis példaként említett tisztázatlanságok még beláthatatlan bonyodalmakhoz vezethetnek.
Érdemes lenne elgondolkodni azon is, vajha a kisebbség többsége, amelyik nem politizál, csak ugyanazokat a mindennapokat éli, mint az ország lakóinak legnagyobb része, tudja-e, miről tárgyalunk most. Tartok tőle, jó részüknek fogalma sincs.
Tisztelt Ház! Nehezíti a törvényalkotók szándékainak maradéktalan érvényesítését az is, hogy köztudott, sok nemzetiségben és etnikai kisebbségben nagy a megosztottság. Súlyos viták dúlnak az önmeghatározásról, sok a trónkövetelő és kevés a trón. Nem alaptalan azok aggodalma, akik a majdani önkormányzatokra gondolván már ma attól félnek, hogy a pártállami nemzetiségi szövetségek némely vezetői maradnak továbbra is hatalmon. Mert ne legyenek illúzióink. Hatalmi harcokra is számíthatunk. Nem kizárt, hogy határainkon túli érdekeltségek is szerepet játszhatnak majd ezekben. Az pedig használna az ügynek, ha a nemzetiségi, etnikai kisebbségi szervezetek nem lennének politikai pártok fedőszervei. Ma bizony több esetben azok.
Tisztelt Ház! Tudjuk, nőnek nálunk is az etnikai feszültségek. Ez a törvény mielőbbi megalkotását sürgeti. Ám az a tény, hogy túl sok párt és politikus nyüzsög manapság a még nem nagyszámú és sokszor bizonytalan eredetű konfliktusok körül, aggodalomra ad okot. Mert ezen eseményekből is kitetszik, némelyek politikai tőkét akarnak kovácsolni egyes esetekből. Etnikai sérelmeket emlegetnek akkor is, amikor rendőrségi ügyről van szó, amikor garázdákkal szemben garázdaként lépnek fel mások, mint az Kétegyházán is történt. Közbevetőleg: a legfrisebb kétegyházi hírek, a cigány–magyar–román összetételű polgárőrség felállítása talán gondolkodásra készteti a mindig farkast kiáltókat.
Nem lehet mindent diszkriminációként megélni, még ha van is nem állami, nem politikai szintű megkülönböztetés. Természetes, hogy a valódi gondokról beszélni kell. De alaptalan etnikai indulatokat szítani akkor, amikor a kisebbség és a többség közös jövőjéről van szó, felelőtlenség. Külföldi sajtóban magyarországi kisebbségi népirtásról harangozni – talán nem erős a kifejezés – kalandorság. Ennek minősíthető egyes magyarországi szlovák képviselők – nem a Parlamentben ülnek – és cigány hangadók minapi külhoni és hazai nyilatkozata, melyben közvetett népirtásról beszéltek.
Tisztelt Ház! Még felsorolni is sok azon problémákat a taxációtól a regisztrálásig és az önkormányzatiságig, melyek javasolt megoldása további finomításra, netán drasztikus változtatásra vagy éppenséggel törlésre szorul. Ezeket majd a bizonyára számos módosító javaslatban, tisztázó viták által kell megoldani.
Ám nemcsak nekünk, de a munkánkat figyelőknek is tudniuk kell, hogy földrajzi környezetünkben egyedülálló, s a világban sem sokfelé elvégzett munkára vállalkoztunk. Ebből, de a témából önmagából is ered, hogy tökéletes megoldás nincs. Hibátlan törvény nem lehetséges, amikor a legmélyebb emberi szférákat próbáljuk meg feltárni, az ott zajló folyamatokat szabályozni. Mi most régi sérelmek továbbélésének, új sérelmek keletkezésének akarunk gátat vetni.
Tisztelt Ház! Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. július 21-én a nemzetiségi törvényjavaslat indoklásakor egyebek között ezeket mondta:
."felhasználtattak szellemi erőnek minden eszközei a testvériség százados kötelékeit ismét összefűzni. Czélunk egyébiránt sem volt más, mint az ország függetlenségének és polgári szabadságának biztosítását siettetni egyrészről. Másrészről pedig a kegyetlenségek meggátlása által a szelid humanitásnak uralkodását helyreállítani, s annyira, hogy forradalmunk fő dicsősége, a szelid és békés fejlődés az embertelen terrorizmus vérnyomai által meg ne fertőztessenek."
Úgy voltak e pontok szerkesztve, hogy hasonló jogokat egy ország sem ad a maga határain belül az apróbb nemzetiségeknek.
Tisztelt Ház! Az 1849-es törvény már későn született. Mi még időben vagyunk. Ne szalasszuk hát el a történelmi lehetőséget.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
