MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr, köszönöm a szót. "Boldogabb lennék, ha azzal kezdhetném az expozét, hogy általános adócsökkentést jelentek be, de hát sajnos, az önök elé beterjesztett adócsomag tanúsága szerint, ez a lépés 1992-ben még nem következik be, de az efelé vezető utat már 1992-ben megalapozzuk" – kezdte Kupa Mihály pénzügyminiszter úr 1991. december 31-én ugyanezt az összevont expozéját.
Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez az alapozás igen gyengére sikeredett, és nem hogy helyben maradunk, hanem az idei adótörvények összességében – az ÁFA-törvényt is ide értve – inkább adóemelésnek minősíthetők, semmint egy adócsökkentő politika megalapozásának.
Mit tartalmaz ez a vékony személyi jövedelemadótörvény-módosítás? Kétségtelen tény – és ezt Remport Katalin képviselőtársam, illetve a pénzügyminiszter úr az expozéjában elmondta –, számtalan olyan technikai módosítást, amit nyugodt szívvel lehet támogatni. Nem tartalmazza azonban egyrészt a valorizációt, nem tartalmazza azt, hogy az inflációhoz igazítsuk a táblázatot. A Kormány saját számításai szerint is 16–19%-os infláció lesz jövőre. Hogyha ez megvalósul, ténylegesen csökkenést jelent az ideihez képest, de még mindig igen magas – és egyszerűen érthetetlen, hogy ezt a Kormány semmilyen formában nem kívánja figyelembe venni.
Mikor beszédemre készültem, kezembe vettem a Központi Statisztikai Hivatal 1992. novemberi jelentését, mely szerint 1992 augusztusában a havi bruttó átlagkereset 23 491 forint. Ha elvégezzük a szükséges számításokat, és ezt elvégezzük egy olyan családra, amely kétkeresős, kétgyermekes, akkor megállapíthatjuk, hogy valahol 10–11 ezer forint közötti az egy főre jutó nettó jövedelem. A jelenleg ismert számítások szerint ez a létminimum. Azt mondhatjuk, hogy ma egy kétkeresős családmodellben, ha az átlagjövedelmet éri el a munkaerőpiacon, akkor a létminimumot tudja megkeresni, miközben az állam nem kis mértékben, hanem már 200 ezer forint felett 35%-os adókulccsal sarcolja meg az ő munkájának eredményét. S akkor még nem beszéltem azokról, akik 100 és 200 ezer forint között keresnek, hisz' ugyanennek a táblának a tanúsága szerint a fizikai dolgozóknak az átlagjövedelme 18 554 forint – amely esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy ha ezek a családok nem tudnak valamilyen formában kiegészítő munkát találni – és sajnos, ezt az esetek túlnyomó többségében vagy a fekete vagy az úgynevezett szürke gazdaságban találják meg –, akkor egyszerűen képtelenek arra, hogy családjuknak a létminimumnak megfelelő életszínvonalat tudják biztosítani.
Összességében elmondhatjuk, hogy ma a személyi jövedelemadó-rendszeren keresztül az állam hoz létre olyan helyzeteket, az adózáson keresztül, hogy az adóelvonások mértéke miatt ugyanezek a családok az önkormányzatoknál fognak jelentkezni szociális segélyekért. Ezek a számítások nem tartalmazzák az ÁFA-törvény várható hatásait, s – mint azt a miniszer úr is tudja – a kompenzáció még ebben a legalsó rétegben sem teljes az ÁFA-törvény vonatkozásában.
Említette a miniszter úr, hogy az újságírók ilyen mendemondákkal ijesztgetik a magyar társadalmat. Én nem hiszem, hogy csak az újságírók ijesztgetik, és nem hiszem, hogy egyáltalán itt az újságíróknak bármilyen felelősségük lenne: annyi, hogy megírják azt, ami ténylegesen történik. Hisz' a múlt héten a szociális bizottságban a Kormány képviselője hagyta kérdőjelesen azt a kérdést, hogy a családi pótlékkal kapcsolatban milyen javaslatokkal áll elő a Kormány, egyáltalán előáll-e, illetve a miniszter úr is említette, hogy jövő héten fog a Kormány tárgyalni a forrásadó – a forint- és a devizakamatok utáni forrásadó – kérdéséről. Azt hiszem, az újságírók nem csinálnak mást, mint a munkájukat végzik, és igen szomorú az, hogyha már a pénzügyminiszter úr is az újságírókkal foglalatoskodik expozéjában.
Ezért, tisztelt elnök úr, én javasolnám: mindaddig, amíg a Kormány határozottan nem mondja azt, hogy a családi pótlék az adózással összefüggésben nem kerül módosításra ez évben, vagy míg a Kormány nem nyújtja be ez irányú törvénymódosító javaslatát, addig a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatos vitát ne zárjuk le. Ezt csak azért mondom, mert az előzetes program szerint a jövő héten az általános vita lezárására tesz indítványt, vagy ez a terv szerepel. Amíg a Kormány nem döntötte el, hogy a személyi jövedelemadózással összefüggő összes kérdésben milyen álláspontot foglal el, addig irreális a személyi jövedelemadó-törvény egy részét lezárni. Azt hiszem, nem a folytatásos regény kategóriájába tartozik a személyi jövedelem adóztatása.
Remport Katalin említette az 50%-os kulcs bevezetését, és én nagy örömmel vettem, hogy ő is benyújtott Zsigmond Attila képviselőtársával egy olyan módosító javaslatot, hogy ez maradjon el.
A Kormány 3 milliárd forint bevétellel számol ebben a körben – talán nem kell mondanom, hogy ez egy hiú ábránd, és vélhetőleg jövőre is ugyanez lesz, hogy nem a kiadások nőttek, hanem a tervhez képest kisebb bevételt realizált a költségvetés. Vélhetően ez a 3 milliárd forintos terv is egy ilyen rózsaszín álom, és a valóságban ennek megfelelő jövedelem nem képződik. De ha figyelembe vesszük, hogy ennek, az 50%-os kulcs bevezetésének, sokkal nagyobb a kára, mint az a remélt 3 milliárd – szerintem reálisan 1 milliárd – körüli bevétel, abban az esetben egyetlen indok állhat ennek az 50%-os kulcsnak a bevezetése mögött: hogy majdan, 1993 végén, a '94-es adótörvényben eltörli ezt a Kormány, és a választásoknak úgy megy neki, mint hogy "Én az adókat csökkentettem." Egyszerűbb lenne most nem bevezetni ezt az 50%-os kulcsot… (Dr. Hack Péter: Vagy hamarabb tartani a választásokat.) … Az is egy megoldás lehet. (Derültség.)
Hát mit okoz ennek az 50%-os kulcsnak a bevezetése? Ma Magyarországon 700 ezer munkanélküli van, jövőre közel 1 millió munkanélkülivel számol a Kormány. Én úgy tapasztaltam, hogy eddig ebben a Házban abban a kérdésben konszenzus volt, hogy a munkanélküliség ellen új munkahelyek létesítésével vagy minden olyan vállalkozás támogatásával – ha direktben nem megy, alacsony kamatokkal, akkor legalább ilyen gesztusértékű támogatással – próbáljuk elősegíteni az új munkahelyek keletkezését, mert a passzív eszközökkel ez a munkanélküliség csak ideig-óráig kezelhető.
Nyilvánvaló, hogy a ma működő vállalkozások egy ilyen adóváltozás hatására elgondolkodnak azon, érdemes-e továbbfejlődniük vagy a jelenlegi szintjüket stabilizálják, illetve nagyon sok olyan vállalkozó van, aki azon gondolkodik, hogy ezt a fejlesztést a legális szférában hajtsa végre, vagy esetleg a szürke zónában, vagy a fekete zónában próbáljon meg új vállalkozásokat létrehozni. Ma Magyarországon igen jelentős azon vállalkozások száma, a gazdasági életnek igen jelentős része egyébként is ebben a szürke és fekete zónában található. Elsőrangú érdeke lenne a gazdaságpolitikának, a költségvetésnek, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek ebből a szürke és fekete zónából a legalitás irányába mozdítják el ezeket a vállalkozókat. Hisz' amint legalizáljuk a tevékenységüket, adót fizetnek a költségvetésnek, a TB-alaphoz hozzájárulást fizetnek, a szolidaritási alapot kímélik azzal, hogy új munkahelyeket hoznak létre, befizetnek, illetve nem kell már utánuk munkanélküli-segélyt fizetni.
(20.40)
Van egy utolsó és talán nem elhanyagolható szempont. A Kormány 1990 decemberében a magánvállalkozások támogatására bevezette az 50%-os, így gyakorlatilag 20%-os adókedvezményt. Ezt 1991-ben eltörölte és azt mondta, hogy 40% és milyen jó, hogy a társaságok és a magánszemélyek egyformán adóznak. Most 1992-ben azt tapasztaljuk, hogy '93-ra 50%-os kulcsot kíván a Kormány bevezetni. Úgy gondolom, minden magyar vállalkozó – aki tisztában van azzal, hogy az ország gazdasági helyzete viszonylag szűk mozgásteret enged a Kormánynak – annyit azért minimálisan elvárhatna, hogy ne évente kelljen neki azon törnie a fejét, illetve attól félnie, vajon így október–november–december táján a Kormány milyen újabb adószabályokkal próbálja az ő helyzetét befolyásolni. Ahogyan az üzleti életben a biztonság, a kiszámíthatóság érték, ennyit nyugodtan elvárhatnak, sőt minimális feltételként elvárhatnak ettől a Kormánytól, amely gazdálkodástámogatással dicsekszik, amely azt mondja, hogy barátja a vállalkozóknak, hogy ezt a kiszámíthatóságot és biztonságot biztosítsa a vállalkozók részére.
Az adókedvezmények kérdésében egyetlen egy pontról szeretnék csak említést tenni: ez a devizaellátással kapcsolatos adókedvezmények eltörlése. Én elfogadom, hogy ezt a kedvezményt el kell törölni. Elfogadom abban az esetben, ha egyrészt ez mindenkire vonatkozik, másrészt ha ez valamilyen formában az adókulcsokban megjelenik. Az egyszerűen elfogadhatatlan számomra, hogy a gazdálkodóknál, vagy az egyéb szférában az adóköteles jövedelem, illetve a költségelszámolás szabályai szerint az adóköteles jövedelemrész után adóznia kell, a köztisztviselői és a közalkalmazotti szférában nem kell adóznia.
Tévedés ne essék, az SZDSZ egyetért azzal, hogy a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket meg kell fizetni, de talán ezt nyilvánosan és egyenes formában kellene megtenni és nem ilyen formában. Mert gondoljanak bele képviselőtársaim, hiába fogadtunk el, vagy fogadtak el önök, a kormányzati többség egy előmeneteli táblát az iskolázottsághoz, a munkaidőhöz, a munka minőségéhez képest, amikor egy főnök-beosztotti viszonyban a főnök ilyen kvázi jutalomutakkal tudja ezt a bértáblázatot kijátszani, és olyan helyzetbe tudja hozni az egyik munkavállalót, amely a másikkal szemben méltánytalan. Ezért tiszteletteljes kérésem az lenne, hogy a Kormány vagy terjessze ki mindenkire ennek az adókedvezménynek az eltörlését, vagy pedig hagyja meg mindenki számára ezen adókedvezményeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alapvető problémát a jelenlegi személyi jövedelemadó-törvénnyel kapcsolatban abban látom, hogy nem azért fog a magyar állampolgár jövő évben több adót fizetni, mert a gazdasági átalakulással együttjáró többletköltségeket meg kell fizetnie, vagy mert a gyors privatizációval együttjáró bizonyos adóalap-csökkenések miatt átmeneti ideig terhet kell vállalnia. A fő problémát abban látom, hogy az állampolgár a jövő évi adóemeléssel, a jövő évi többletadójával az Antall-kormány két és fél éves semmittevését fizeti meg. Azt, hogy az államháztartási reform – Kupa pénzügyminiszter úr írásban olvasható előterjesztése szerint is – súlyos hátrányokkal szenved; azt, hogy ezek a munkák nemhogy döntés előtti szintre eljutottak volna két és fél év után, hanem igazándiból még el sem indultak. Azt – és itt szintén Kupa pénzügyminiszter úrral tudok hivatkozni –, hogy a privatizáció az elmúlt fél évben gyakorlatilag megállt. Azt, hogy az Antall-kormány állandóan olyan témákat dob napirendre, kimondottan az adó- és a költségvetési törvények idején, amelyek megakadályozzák azt, hogy ebben a Házban, ezekben a nagyon fontos és lényeges kérdésekben konszenzus alakuljon ki, és megakadályozzák azt, hogy végre a gazdasági átalakulás irányába el tudjon indulni a Kormány és ebben a Parlament segítségére számíthasson.
Mindezek alapján – tekintettel arra, hogy az állampolgárokat nagyon hátrányosan érinti a jelenlegi adótörvények módosítása, és tekintettel arra, hogy ezek nem az átalakulást szolgálják, hanem a jelenlegi berendezkedés megmerevedését – a Szabad Demokraták Szövetsége nem fogja támogatni a személyi jövedelemadó-törvény elfogadását. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
