SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Adóról beszélni, pláne ilyen késő esti órákban, de amúgy is, nagyon népszerűtlen feladat, de adóról nem beszélni, az pedig komolytalan dolog.
Nálunk egy lényeges változás az 1987–88-as években történt, mert addig Magyarországon adóról nem lehetett beszélni, legfeljebb csak ebadóról, és akkor született meg a személyi jövedelemadó. Az idei személyi jövedelemadó az elmúlt évihez képest alig különbözik, az ideire csak kisebb módosítások vonatkoznak. Ezért tehát úgy érzem, hogy módszertani kérdésekről nem érdemes tárgyalni.
Az 1993. évi tervezett jövedelemadózás ugyanazon adózási sávokat és kulcsokat irányozza elő, mint a múlt évi, azzal a kivétellel, hogy az egymillió feletti jövedelem az eddigi 40%-os kulcs helyett az 50%-os kulcs adózásába tartozik. Az adózási sávok változatlanul tartása azonban azt is jelenti, hogy igen erősen megnövekszik az adóteher, hiszen az infláció miatti korrekció nem történt meg, s így a nominálisan rögzített sávhatárok lényegesen kisebb reáljövedelmeket jelentenek. Tehát az adott nagyságú reáljövedelmek jövőre lényegesen többet adóznak, függetlenül attól, hogy melyik sávba esnek.
Leginkább a 100 ezer forint alá eső jövedelmeket érinti az adózás terhe, hiszen a minimálbér is több mint 100 ezer forint és ezt a réteget sújtja leginkább. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt indokoltnak tartaná, hogy a 100 ezer forintos adósávot 120-130 ezer forintra emeljük, hogy legalább a minimálbér ne adózzék. S természetesen ennek függvényében javasoljuk, hogy a különböző sávok is ezt kövessék, eltolódással.
Egyik probléma, amit itt már többen feszegettek mind az MDF, mind pedig az SZDSZ szónokai részéről, ez az 50%-os és az egymillió forintos adóhatár. Való igaz, hogy ez esetleg azt eredményezheti, hogy a gazdaságilag aktív réteg ösztönzését visszafogja. Ezért a KDNP el tudja azt képzelni, hogy ezt a határt másfél vagy kétmillió forintnál húzzuk meg, hiszen ennek elsősorban politikai és nem gazdasági jelentősége van, és ezáltal az aktív réteg, aki valóban jól gazdálkodik és jól jövedelmezteti tevékenységét, az csak a 40%-os sávba esnek és csak egy kiugróan magas réteg kerülne, aki két milliónál többet keres, a magasabb sávba.
Az előző adókulcs átrendezéséhez tartozik egy szociális probléma is. A KDNP mindenképpen szükségesnek tartja – és azt hiszem, ezzel minden itt ülő nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki képviselő is egyetért –, hogy a létminimum alatt élőket valamilyen formában segíteni kell a megélhetésben.
(20.50)
Ezt a célt szolgálná a szociálpolitika helyes kialakítása. Sajnos, az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy az a réteg, akit megcélzott a költségvetés vagy a Kormány, hogy támogatást kapjon, az nem egészen mindig kapott találatot. Ugyanis a szociálpolitikai kérdésekben sok esetben azok a szervezetek, amelyeknek ezt a feladatot el kellene látni, nem állnak hivatásuk magaslatán.
A szociálpolitikai rendszer átalakítása, a nagy elosztási elvek meg nem jelenése sajnos egy pazarló szociális gazdaságot hozott létre, és szükséges lenne, hogy ezt a Kormány minél hamarabb a Ház elé terjessze, hogy a nagy elosztási rendszerekben a pazarlás megszűnjék.
A személyi jövedelemadó másik ilyen kulcskérdése az a határ, amelyet gyermekkedvezménynek nevezünk, és ez 1300 forint az előirányzatban. Azonban ennek csak száz forinttal való emelése is milliárdos adókiesést jelentene.
Egy ilyen emelés tehát igen nagy terhet jelent, ugyanakkor nemcsak az alacsony jövedelműeknek jelent kedvezményt, hanem a magas jövedelműeknek is. Éppen ezért az előbb említettekre is hivatkozva, az az elképzelésünk, hogy a szociális szempontokat nem a személyi jövedelemadózásnál, hanem a családi pótlék juttatásánál kell figyelembe venni.
Természetes, hogy tarthatatlan az az állapot, ami mondjuk Svédországban van. Az ottani gazdaság megengedheti magának, hogy szociálisan nagylelkű legyen, de ennek ellenére a svéd gazdaság csődbe jutott. A magyar gazdaság ezt nem engedheti meg magának, ezért szükségesnek tartanánk a családi pótlék differenciálását is. Akár úgy, hogy a kifizetések egy bizonyos alacsony rétegben a jelenleginél lényegesen magasabbak legyenek, egy középkategóriában csökkenjenek vagy az adóalapból leírhatóak legyenek, és egy harmadik kategóriában pedig el kell odáig jutnunk a jelenlegi helyzetünkben, hogy sem leírásra ne lehessen lehetőség, sem családi pótlék ne járjon. Az meggondolandó, hogy esetleg minden kategóriában, ahol a gyerekek száma három, négy vagy ennél több, ott másképp járjunk el.
Megfontolandónak tartjuk, hogy a nyugdíjasok számára megállapított 108 ezer forintos határt szintén felemeljük 120-130 ezer forintra. Ez valójában kiesést a költségvetésnek nem nagyon jelent, viszont serkentené, hogy azok a nyugdíjasok, akik munkát vállalnak, legalább a minimálbér összegéig ne adózzanak.
A sávos beosztás mellett az egyik legnagyobb probléma és legtöbb vitát kiváltó tézis lesz az, hogy a személyi jövedelemadó az elmúlt időszakban történt 50-50%-os megosztásról 30-70%-ra változik. Ez a változás minden bizonnyal sok vitát fog majd kiváltani, és különösen az önkormányzatok részéről, azon önkormányzatok részéről, ahol a személyi jövedelemadó bevételei magasak. Viszont látni kell azt, hogy a jövedelemadó-bevétel, az önkormányzatok közötti szóródás nagy mértékben növekszik. Az önkormányzatok biztonságos finanszírozása csak úgy valósítható meg, ha az önkormányzatok bevételei között átcsoportosításra kerül sor. Ezért tehát indokolt a személyi jövedelemadó nagyobb mértékű centralizációja.
Mindazonáltal hangsúlyozni szeretnénk azért, hogy az SZJA elvonása és újraelosztása mellett az önkormányzatoknak biztosítani kell – és ezt a költségvetési törvény az általam ismertek szerint meg is teszi –, hogy az önkormányzatok a funkciójukból rájuk háruló feladatoknak eleget tudjanak tenni.
Sokszor merült fel és nemcsak Parlamenten belül, hanem Parlamenten kívül is, hogy a kétkulcsos ÁFA bevezetésével illenék a személyi jövedelemadót csökkenteni, hiszen így kettős adózási terhelés éri a lakosságot.
Az viszont tény, hogy jelenlegi adózási rendszerünk, annak végrehajthatósága, az adók alól való kibújás és az a laza adófegyelem, amely ebben a vonatkozásban az országban jelenleg tapasztalható, ezt nem teszi lehetővé. Nem teszi ezt lehetővé azért sem, mert az eddigi, akár statisztikai vagy más adatokat figyelembevéve, nem kapunk teljes, pontos képet, és majd csak a '93. év után mondhatjuk biztosan, hogy a kétkulcsos ÁFA, valamint az SZJA együttes hatása milyen nagyságrendet ért el, és ennek következményeit csak a '94-es évben lehet érvényesíteni. De akkor, megítélésünk szerint ez szükséges.
Mindazonáltal üdvözöljük azokat az egyszerűsítési javaslatokat és módszereket, amelyeket az SZJA bevezetésénél a '93-as évre a pénzügyi kormányzat tervezett, és ezeket figyelembe véve, némi módosításokkal, a Kereszténydemokrata Néppárt az SZJA-t elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
