KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Ami az interpellációban megfogalmazott első kérdést illeti, változatlanul úgy ítélem meg, hogy az ön által hivatkozott törvényhelyek nem ütköznek egymással, sőt – ha úgy tetszik – egymást kiegészítve és egymás nélkül alkalmazhatatlanul szabályoznák, illetve csak együtthatásukban szabályozhatják azt a kérdést, amelyet ön megfogalmazott. Hiszen a közalkalmazotti törvénynek a 87. §-a arról rendelkezik, hogy a törvény hatálya alá tartozó szerveknél a törvény hatályba lépése előtt szerzett munkaviszonyban töltött időt közalkalmazotti munkaviszonynak kell tekinteni.
Gondolom, e vonatkozásban nincs vita, értelmezési gond sincs közöttünk.
Ami a 64. § (2) bekezdését illeti, ez a fizetési fokozat megállapításához szükséges számítási szabályokat állapítja meg. Ez valóban eltér a fent említett szabálytól, azonban egész egyszerűen azért, mert a dolgozókra kedvezőbb szabályokat állapít meg. És tisztelettel utalnék arra, hogy önmagában az, hogy van egy általános és egy fő szabály a közalkalmazotti viszonyban töltött időre, ez nem jelenti azt, hogy egyes speciális jogintézmények, egyes speciális jogosultságok megszerzéséhez plusz követelmények vagy szerényebb követelmények ne kapcsolódnának a közalkalmazotti viszonyban töltött idő mikénti számításához.
Ilyen pozitív eltérést tartalmaz a fizetési fokozat megállapításakor a közalkalmazotti viszonyban töltött idő figyelembevétele.
Ami a munkatörvénykönyv 209. §-át illeti, amit a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazni kell, azt írja elő, hogy az áthelyezéssel keletkezett munkaviszonyt megelőzően fennállt munkaviszonyt úgy kell tekinteni, mintha az a jelenlegi munkáltatónál állt volna fenn. Mindebből pedig az a kedvező szabály következik, hogy a közalkalmazotti idő számításánál az áthelyezést megelőző jogviszonyokat is figyelembe kell venni.
A három szabály tehát – mint ahogy utaltam is rá a mondandóm elején – éppen együtthatásában és egymást kiegészítve rendelkezik a jogviszonyban töltött idő kiszámításának szabályairól, amely több vonatkozásban eltérhet egymástól, hiszen egészen más a végkielégítésnél az idő mikénti számítása, egészen más a fizetési fokozatba való besorolásnál az idő számítása, egészen más a fizetési fokozat viszonylatában a várakozási időre vonatkozóan a mikénti számítás. De ezek különböző jogintézményeket szabályoznak, képviselő úr, tehát nem ütköznek egymással, hanem elmennek egymás mellett ezek a szabályok, minthogy különböző jogintézményekre vonatkoznak, fogalmilag nem is tudnak ütközni. Azt pedig aligha hiszem, hogy megkérdőjelezzük, hogy különböző jogintézmények alkalmazhatóságához éppen az árnyalt szabályozás teszi szükségessé a maguk konkrétságában való vizsgálódást.
Ami a második kérdést illeti, a jogviszony szünetelésének időtartama – ellenkező rendelkezés hiányában – a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek számít, mégpedig függetlenül attól, hogy a korábbi munkajogi szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek minősült-e, avagy sem. A jelenlegi szabályok szerint egyébként egy munkaviszonyban töltött idő így, ebben a zárt fogalomban nincs, tehát erre vonatkozó kérdés konkrétan nehezen értelmezhető.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy a közalkalmazotti törvény 37. §-ának (3) bekezdése értelmében a végkielégítésre való jogosultság, és az előbb már említett várakozási idő meghatározása szempontjából van az előbbi fő szabályhoz képest kivétel. Fő szabályként említettem azt, hogy a jogviszony szünetelésének időtartama beszámít a közalkalmazotti jogviszony idejébe, tehát a végkielégítésnél és a várakozási időnél van ehhez képest kivétel, mégpedig annyi, hogy a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartamát nem lehet figyelembe venni. Ez alól a kivétel alól is van kivétel, mégpedig a gyermek, illetve a közeli hozzátartozó ápolását célzó fizetés nélküli szabadságnál itt is figyelembe lehet venni, tehát a végkielégítésnél és a várakozási idő meghatározásánál a kivételhez képest is kivétel alkalmazódik.
A harmadik kérdést illetően a szabályok megítélésem szerint egyértelműen végrehajthatók, hiszen a költségvetési szervek rendelkeznek munkaügyi apparátussal, sőt tapasztalásaink szerint általában fölkészültebb aparátussal rendelkeznek, mint nagyon sokszor a gazdálkodó szervezetek.
A jogviszonyban töltött idő számítása illetve nyilvántartása pedig semmiképpen sem jelenthet leküzdhetetlen feladatot, hiszen ez egyáltalán nem képez többletfeladatot a korábbi szabályokhoz képest.
Kérem képviselő urat, akkor, amikor ezt a kérdést megítéli, ne feledje azt el, hogy ez a kötelezettség – mármint az időszámítás, a nyilvántartás – a munkáltatói jogok gyakorlásához kapcsolódik. Nincs tehát ilyen feladata a kis falusi orvosi rendelőnek, hogy az orvos az asszisztensnőkről ilyen nyilvántartást vezessen, mert a munkáltatói jogot itt az önkormányzat gyakorolja, következésképpen az önkormányzatnál jelenik meg ez a feladat, és nem ott az adott falusi rendelőintézetben. Erre azért utalok, mert mintha a példálózásából ez nem csengene ki, tehát hangsúlyozni szeretném, hogy ez a feladat oda van telepítve, ahová a munkáltatói jog, ott pedig igenis rendelkezik apparátussal a költségvetési intézmény, mint ahogy eddig is rendelkezett, hiszen ezek a feladatok eddig is ott voltak, sőt talán nagyobb mértékben.
Mindezekre tekintettel kérem tisztelettel válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
