EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A szociális bizottság úgy volt ezzel a törvényjavaslattal, hogy bármelyik ujjunkat harapjuk is, nagyon fáj. Azt mondta az államtitkárnő, hogy az a bizonyos 45 milliárd forint elfogadható is, meg nem is; ennyi jut. Ebből indult ki a bizottság, és ezért általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot.
Néhány dolgot azonban szeretnék hozzáfűzni ehhez.
Mindenekelőtt azt, hogy amikor mi tárgyaltuk az egyéb törvényeket – azokat a törvényeket, amelyekből beszedi az állam a jövedelmet, amelyikből az államkincstár pénzalapját megteremtik –, akkor felvetettem azt a kérdést: tessenek mondani, mennyi fog jutni a kompenzációra a felemelt bevételi forrásokból, mert az a terv, hogy felemelik. Olyan finoman fogalmazott a miniszter úr, hogy tulajdonképpen kompenzálni kell a legrászorultabb rétegek esetében azt, amit elvesztenek az adók révén. Azt a feleletet kaptam az ott lévő kormányelőterjesztőtől, hogy ebből nem. Ebből sem százalékot nem tudnak mondani, sem azt, hogy összegben mennyi lenne, mert majd megoldja az úgynevezett szociális törvény.
Szeretném tisztázni álláspontunkat, hogy ez egyáltalán nem szociális törvény. Ez csak annyi, amennyit a címe tartalmaz, tulajdonképpen ez "A szociális ellátások további átalakításának, bővítésének középtávú feladatai". Ennyi! Tehát lényegében ne keltsen ez egy olyan hiú reményt, hogy ez majd megoldja, majd elintézi, ad acta tehető az ügy.
A szociális bizottságnak az a véleménye, hogy sokkal, de sokkal több pénz kellene erre a szociális területre. Megértjük azonban azt – mert hát mit tehetünk mást –, hogy ha nincsből nagyon nehéz lenne újabb milliárdokat ehhez a tételhez venni. Tehát úgy kezeljük ezt a törvényjavaslatot, hogy ami már megvan, amit már a javaslat tartalmaz, azt fogadjuk el minél gyorsabban, mert ez már rendelkezésre áll a legrászorulóbbak részére.
De nem elégít ki bennünket. Szeretnénk, ha minden periódusban, amikor változás történik az államháztartást illető bevételek esetében, szóba kerülne a szociális helyzet, és ehhez a törvényhez több és több pénzt adjon, biztosítson az állam, mert bármennyire is tágítjuk, a nagy bajokat képtelenek vagyunk ezáltal orvosolni.
Természetes, hogy a betegek, a rokkantak, az idősek, akik a társadalom támogatására rászorulnak, és akikről államtitkár asszony is szólt, megkapják a segítséget, bizonyos segítséget. Most arról az oldalról szeretnék szólni bírálólag is, hogy amit még megadhatnánk nekik, azt sem adjuk oda. A kárpótlásról szeretnék beszélni.
Számtalan választóm jön a fogadóóráimra és panaszkodik erre az egész kárpótlási hiavatalra, az egész kárpótlással kapcsolatos végrehajtásra, amitől várnák, hogy még valamit enyhítene. Pár évük alatt még egy kicsit támogatna, segítene nekik anyagilag is. Ehelyett rideg, elutasító. Ezt nagyon bizonyítani tudom és most már elismerem, hogy tényleg így van, ez a hivatal is egy nagyon rossz ómen a magyar számára. Mert én magam két óra hosszat várakoztam egy huzatos lépcsőházban az elnök úrra, Sepsey államtitkár úrra várva. Kegyetlenül ott tartott, hogy hátha elmegyek, mert nála éppen egy újságíró volt. Ezt fontos államügynek tekintette, mert végre ez az újságíró jót is akar szólni róluk. Ha engem így fogadtak – tudták, hogy képviselőként, hivatalosan jövök el oda –, akkor hogyan fogadják az én választóimat?
(11.20)
Tehát ennek a példának a megemlítésekor azt szeretném felhozni, hogy számtalan dolog van a pénzen túl is, amivel lehetne segíteni, lehetne egy kicsit emberségesebben intézni a dolgaikat, hogy azért azok az emberek ne tortúrának tekintsék, ne reszkessenek tőle, hogy át kell egy hivatalnak a kapuját lépni.
A másik dolog pedig, amit szintén szóvá szeretnék tenni, hogy itt a Parlamentben is egymást követik ugye a bevételek szorgalmazásával kapcsolatosan az indulatok: a társadalombiztosítás bevételeit be kell szedni, az adókat be kell szedni, a vámokat be kell szedni, mindent beszedni, beszedni, és valahogy szégyelljük azt kijelenteni, hogy ezzel a beszedett pénzzel nagyon jól kellene ám sáfárkodni. Kérem szépen, mennek itt a pénzek jobbra, balra, úgyhogy úgy elúsznak a nagy pénzek. Pedig ez is oda tartozik, hogy azokból, amit meg lehetne spórolni, mennyivel jobban meg lehetne emelni azt az összeget, amit a szociális hálóként szeretnénk a társadalom alá tenni, hogy legalább fölakadjanak azok, akik hát még életre kelhetnek, és akikben még valami kis reménysugár van. Tehát ezt az oldalt…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
