PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális ellátásokról szóló törvény tárgyalását kezdjük meg most, és úgy érzem, hogy a törvény lényegi részének ismertetése előtt néhány alapfogalmat is tisztáznunk kell.
Nagyon sokszor, nagyon sokfelé hallunk megállapításokat szociális rendszerről, szociális hálóról, a háló foltjairól és lyukairól, ugyanakkor azonban nagyon ritkán hallgatjuk és hallhatjuk meg azt, hogy ki mit ért ezek alatt a fogalmak alatt. Egy ország szociális rendszere valójában mit is takar? Talán legrövidebben és legtömörebben úgy foglalhatnám össze, hogy elsősorban az önmagukat vagy családjukat átmenetileg vagy tartósan, különféle okokból eltartani képtelen emberek vagy hátrányos helyzetűek támogatását.
Mi a szociális háló egy országban? Mit nevezhetünk annak, mik ennek az elemei? Igazából a szociális ellátásban a legtipikusabb élethelyzetek: az öregség, a betegség, a rokkantság, az egyéb fogyatékosság és a jövedelemhiány.
(11.00)
A szociális háló elemei közé tartoznak az állami nagyrendszerek, a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás, a családi pótlék, a gyes, a gyed, ezek mind pénzbeni ellátások.
Az önkormányzatok által működtetett redszerek; a segélyezések, melyek lehetnek pénzbeliek és dologiak, a különféle szolgáltatások, például házigondozás. Ide tartoznak az önkéntes szervezetek tevékenységei is, ebben évszázadok óta az egyházak vezető szerepet visznek, de egyéb társadalmi szerveződések és alapítványok is szerepet játszanak.
Mindehhez tartoznak az állam, önkormányzatok vagy önkéntes szervezetek által fenntartott különféle intézmények, melyek a gyermekvédelem, az idősek vagy a fogyatékosok intézményi ellátását végzik.
Tehát ezek mind-mind a szociális háló részei egy társadalomban.
Eddig az állami szint nem vált szét a helyitől. Az önkéntes szervezetek jórészt csak illegálisan működhettek. A tanács lényegében csak végrehajtóként szerepelt, önálló szociálpolitikát csupán minimális mértékben folytathatott. Alacsony színvonalú és hiányos ellátórendszerek működtek, melyek nem érték el céljukat, a rászorultakat.
Sokaknak adott keveset általában, ugyanakkor egyes csoportok halmozott ellátásban részesültek, mások kimaradtak.
Alig voltak elérhetőek a társadalom perifériájára került emberek, még kevésbé a hajléktalanok. Változó szintű, zavaros, szinte áttekinthetetlen jogi szabályozás működött, helyenként túlszabályozással. Nem voltak tisztán elhatárolva egymástól a társadalombiztosítási és költségvetési ellátások.
Mintegy 70-féle főellátási forma létezett, összerendezetlenül. A jelenleg működő rendszerek hiányosságait és ellentmondásait felerősítette és a társadalom jövedelemszerkezetében bekövetkezett változások a jövedelmek széthúzódásának folyamata.
Új szociális kihívások jelentek meg, melyekre kész szakmai válaszok nem voltak. Éppen ezért nem a szociális rendszer eddig meglévő elemeinek toldozgatását folytatjuk, hanem gyökeres szociálpolitikai reformot indítunk útjára.
A gazdaság átalakulásának folyamatában jelenleg a legsúlyosabb munkanélküliségre már '91 óta működik az európai színvonalú ellátórendszer. Ez a törvénytervezet, amely önök előtt fekszik, a szociális reform egyik alaptörvénye és a szociális ellátásokról és szociális igazgatásról szól.
Részletes koncepció kidolgozása előzte meg, melyet az előzetes vitákon a szakmai közvélemény lényegében elfogadott. Az önök előtt fekvő tervezet egyetlen pontjában sem tér el az előzetes koncepciótól.
A koncepció alapján az átgondolt reform végrehajtása azonban ütemezést igényel, hiszen nem lehet a fennálló rendszerek mindegyikét egyik napról a másikra felváltani. Folyamatban van a társadalombiztosítás átalakítása, az egészségügy megreformálása is.
A törvénytervezetet ezért kiegészíti a továbblépés irányait kötelezően kijelölő országgyűlési határozat tervezete, mely szerint önök előtt van már. A két tervezet együttes vizsgálatával értelmezhető a szociálpolitikai reform egésze.
Ez a törvénytervezet a korszerű európai szociálpolitikai gondolkodás normái szerint fogalmazódott meg, annak ellenére így van ez, hogy a minősítések megelőzték a törvény részletes ismeretét.
Mielőtt rátérnék a törvényjavaslat alappilléreinek bemutatására, a megalkotáskor követett szellemiségről kell szólnom.
Az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé egy bőkezű, nagyvonalú ellátási rendszer létrehozását. Erre törekednünk irreális célkitűzés lett volna.
A jelen helyzetben fontosabbnak ítéltetett a jogszerűség és kiszámíthatóság középpontba állítása, a támogatást igénylők és támogatást nyújtó állami és önkormányzati szervek jogainak és kötelezettségeinek rögzítése.
A törvénytervezet a szociális igazgatás alapvetően fontos szabályai mellett a pénzbeni, dologi ellátásokat, valamint a szociális gondoskodások, szociális szolgáltatások körét fogja át.
Ezen ellátások mindegyike valamilyen hátrányos társadalmi helyzethez kapcsolódik: családösszetétel, betegség, munkahely hiánya.
Az ellátási formák szabályozásának további közös vonása a családközpontúság, amely azt jelenti, hogy a pénzbeni ellátásoknál a családi jövedelmet vizsgálják, a szolgáltatásoknál a humánusabb, emberközelibb, ugyanakkor a családok terhein könnyítő gondoskodási formákat részesítik előnyben.
A pénzbeni ellátások szabályozásakor arra törekedtünk, hogy ahol csak lehetséges, az egyénekre irányuló, szubjektív megítélésen alapuló kiválasztást a hátrányos helyzetű csoportokra irányuló meghatározott minimumértékek rendje váltja fel. Ezáltal a rászorultsági elven alapuló ellátásoknál is a jogszerűség érvényesül.
A törvényjavaslat elfogadása esetén 1993-tól négy új ellátási formával gazdagodik a szociális támogatások köre. A gyermeknevelési támogatás bevezetését az új generációért érzett felelősség hívta életre, választási lehetőséget adva a többgyermekes anyák számára az otthoni és munkahelyi munkavégzés között.
A tartós munkanélküliek jövedelempótló támogatása amellett, hogy minimális garanciát nyújt az e körbe tartozóknak, egy új típusú, a család jövedelmi helyzetére épülő támogatási rendszert alapoz meg.
A lakásfenntartási támogatás és a válságsegély pedig az eddig meglévő, szétforgácsolódó támogatási formákat olvasztja magába úgy, hogy sokkal rugalmasabb lehetőségeket teremt a lakhatási és megélhetési problémákkal küzdő családok támogatására.
A személyes gondoskodás intézményrendszerében a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti a szociális alap- és szakellátás körébe tartozó feladatokat, valamint az ellátásért felelős állami és önkormányzati szervek körét, nem megkötve a megvalósítás formáit, módjait.
Az önkormányzatok nemcsak saját intézményeikben, hanem szerződés alapján más önkormányzatok vagy nem állami szervek által nyújtott szolgáltatások megvásárlásával is eleget tehetnek kötelezettségeiknek. Ez a megoldási mód biztosítani képes az önkormányzatok és nem állami szervek, egyházi, alapítványi szervek szociális tevékenységének összekapcsolódását, egymásba épülését.
A szociális ellátásra jogosultak számára alapvetően fontos, hogy az igazgatási eljárás során személyiségi jogaikat, emberi méltóságukat tiszteletben tartsák, ügyeiket gyorsan és szakszerűen intézzék. Ezt szolgálja az eljárási határidők rövidítése, az igazgatási és bírói szervek ideiglenes intézkedése, az adatkezelés és védelem meghatározása, valamint a végrehajtásra és igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezések sora.
A fentiekben jelzett feladatok többsége az önkormányzatok feladatait és felelősségét növeli. Ez nem lehet másként, hiszen ők vannak közel az állampolgárhoz, nekik vannak ismereteik, tudásuk a területükön élők szociális gondjairól, ők képesek arra, hogy célzott, személyre szabott szociálpolitikát folytassanak.
De egyben ez a feladat- és felelősségnövekedés nagyobb szabadságot is jelent a jövőben. A törvénytervezet a minimális ellátási szinteket meghatározza, lehetőséget adva és ösztönözve a helyi szociális rendeletek megalkotására. A helybéli körülményeket visszatükröző önkormányzati rendeletek útján kiegészülhetnek a minimumok, előnyben részesülhetnek különböző csoportok, válságos élethelyzetben lévők, meghatározhatóak a feladatellátás formái.
Másként fogalmazva, a korábbiaknál jóval nagyobb teret kap az önkormányzatok szociális munkája során a mértékek, időtartam és ellátási formák közötti szabad választás.
Állami garanciát jelent viszont a finanszírozás elveinek a törvényben való megjelenése, és ami még ennél is lényegesebb, az e feladat ellátáshoz szükséges források biztosítása.
Az önkormányzatok feladatához tartozó célzott, szelektív szociális ellátásokra az idén megközelítőleg 45 milliárd forint fordítódott, melynek felét a különböző pénzbeni ellátások kiadásai tették ki. Megítélés kérdése, hogy ezen összeg soknak vagy kevésnek minősül. A nemzeti összterméknek ez 1,5%-a, ez semmiképp sem jelentéktelen mértékű.
A szociális állapotokhoz képest ez persze nem sok, a gazdasági helyzethez képest azonban igen jelentős.
A támogatási rendszerek egységes elvek alapján történő újrarendezése a finanszírozás szemszögéből maga után vonta a már meglévő források belső átrendezését, célirányos koncentrálását. A szükséges fedezet egy részét – kisebbik részét –, 5,5 milliárd forintot a pénzügyi keretek ésszerű áthelyezésével teremtettük meg.
(11.10)
Természetesen a belső átrendeződés – bármenynyire célirányos – nem képes a megnövekedett feladatokhoz szükséges forrásokat biztosítani.
Az 1993-as évre feszesre vont költségvetés 13,2 milliárd forint többletet tartalmaz e törvényben foglaltak végrehajtására. Ez majdnem 30%-os növekedésnek felel meg. A nemzeti össztermékhez viszonyítva ez megközelíti a 2%-ot, az önkormányzatok költségvetésében pedig meghaladja a 11%-ot. Ezen forrástöbbletből az önkormányzatok részben a szociális célú normatív, részben a feladat teljesítéséhez kötött állami támogatásokon keresztül részesülnek.
A pénzbeli juttatásokhoz és a szociális alapszolgáltatásokhoz történő állami hozzájárulás 16 milliárdról 27,7 milliárdra, 73%-kal emelkedik. A településenként eltérő szociális szükségletekhez, és ebből fakadó költségkülönbségekhez pedig a differenciált szociális normatíva bevezetésével alkalmazkodik az állami támogatás rendszere. Ez a meglévő pénznek a településeken kialakult helyzethez jobban igazodó elosztását teszi lehetővé.
Bár a szociális törvény megalkotása mérföldkövet jelent, ám – mint erről az expozé elején szóltam – ez nem a munka vége, hanem a kezdete. Az ország teherbíró képessége most nem teszi lehetővé a jövedelempótló támogatások teljes rendszerének kiépítését, így továbbra is megmarad a gyermekek és az idősek segélyezése.
Előttünk áll még az egészségkárosodott embereket megillető támogatási formák korszerűsítése, a gyermekekhez kötődő társadalmi juttatások áttekintése és továbbfejelsztése, de említhetem még a szociális intézmények finanszírozási rendszerének megreformálását is.
Vannak olyan nagy kérdéskörök, melyek rendezésre szorulnak ugyan, de már túlnőnek egy szociális törvény keretein. Kapcsolódó, de önálló törvényként kell kezelni például a gyermekjóléti és ifjúsági törvényt, a rehabilitációs törvényt. Az érdekegyeztető tanácsban és a szociális bizottságban is elhangzott, miért nem az elkészült koncepció egészének megfelelő törvényjavaslatot nyújtotta be a Kormány.
Ebben az esetben több választási lehetőség volt. Benyújtjuk ugyan a teljes koncepciónak megfelő törvényjavaslatot, de – mivel erőink végesek – egy részét nem léptetjük életbe, hanem bizonytalan időre elhalasztjuk. Másik lehetőség: szintén benyújtjuk az egész koncepciót és egy részét előre ütemezzük az utánunk következő kormányok számára kiszámíthatatlan kötelezettségeket előírva. Harmadik lehetőség: azt a részt léptetjük be a törvény által megszabott pénzbeli ellátásokból, melyre '93-tól elegendőek a pénzügyi lehetőségeink és mellé tesszük a teljes rendszert országgyűlési határozatként.
Ezt a harmadik megoldást választotta a Kormány. Azt gondolom, bármelyiket választotta volna is, minden esetben a másik kettőt szembe lehetett volna helyezni vele.
Végezetül: úgy vélem, hogy az állampolgárok szociális védelme és az ezzel kapcsolatos állami és önkormányzati feladatok meghatározása nem csupán a Kormány kiemelt ügye, hanem fontos állomása közös demokratikus átalakulási programunknak is. E megfontolás alapján remélem, hogy képviselőtársaim jobbító, segítő szándékú hozzászólásai, kiegészítései közelebb visznek ahhoz a konszenzushoz, amely megerősíti az állampolgárok szociális védelmét.
Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
